A típusmentes programozási nyelvek előnyei és hátrányai

Bár gyakorlatilag minden programozási nyelv változókat használ az adatok kezelésére, egy maroknyi típus nélküli, ami azt jelenti, hogy nem szükséges szöveget, számokat, dátumokat vagy más adattípusokat megadni a változó nevével együtt. Ez azonban megkönnyíti a típus nélküli nyelvek megtanulását, a programok karbantartását és hibakeresését is megnehezíti.

Beírt és típus nélküli változók

Egy hagyományos, gépelt nyelvben a programozó változókat hoz létre egy név és a változóban tárolt adatok típusának megadásával. Például a COBOL-ban az ügyfél nevét tartalmazó változó neve „CUST-NAME”. A COBOL a „PICTURE” záradékkal adja meg az adattípust, az alfabetikus szöveges adattípus pedig „X”. A teljes specifikáció a következőképpen szólhat:"05 CUST-NAME PICTURE X(30)", hogy 30 karakteres tárhelyet tegyen le a mező számára. Az egyéb adattípusok közé tartoznak az egész számok, a dátumok és a lebegő tizedesvesszővel ellátott számok. Ezzel szemben a típus nélküli változóknak csak neve van.

Könnyebben tanulható

Egy diák, aki az első programozási nyelvét választja, könnyebben megbirkózik egy típus nélküli nyelvvel, mint például a TCL, mint egy hagyományos gépelt nyelvvel, mint például a Java. Nem kell időt töltenie azzal, hogy megtanulja a különböző típusú adatok közötti különbségeket; a nyelv automatikusan kezeli az adattípusokat belsőleg; és az olyan függvények, mint az "expr" azt is meghatározzák, hogy a program mit csinál a változókkal.

Az egyértelműség hiánya

Valaki, aki egy másik személy programját olvassa, nehezen értheti meg a típus nélküli nyelvet. Mivel a változók nincsenek típussal definiálva, a változók szöveges és aritmetikai használata többértelművé és potenciálisan zavaróvá válik. A programozó ezt némileg enyhítheti, ha jól megírt megjegyzéseket ad a kódhoz, amelyek leírják, hogyan használja a változókat egy feladat végrehajtására. A változónevek jobb választása is különbséget jelent; az olyan homályos nevek, mint az „x”, „cust1” vagy „d”, kevesebb jelentést hordoznak, mint a „customer_name”, „total_sales” és „birthday”.

Gyorsabb módosítások

Anélkül, hogy a típusokat definiálni és újradefiniálni kellene, a programozók rövidebb idő alatt módosíthatják a meglévő kódot. Frissíthet egy adott modult vagy függvényt anélkül, hogy módosítania kellene a változódefiníciókat vagy más kódot, amely ugyanazokat a változókat használja. Általánosságban elmondható, hogy a típus nélküli nyelveknél gyorsabb az oda-vissza út a kód megváltoztatása és a változás észlelése között. Ez előnyt jelent az azonnali problémák megoldására, menet közben írt egyszerű segédprogramoknál, valamint a hosszú távú feladatokra szánt nagyobb projekteknél.

Futásidejű hibák

Bár a változók adattípusokkal történő létrehozása több munka, ennek előnye a nagyobb megbízhatóság. Az adattípusok olyan szabályokat kényszerítenek ki, amelyeket a nyelv a lehetséges hibák megjelölésére használ. Gépelt nyelven például nem szorozhat meg egy szöveges karakterláncot egy másikkal; a nyelv szintaktikai hibát ad, és arra kényszeríti, hogy javítsa a hibát. A típus nélküli nyelveken tévedésből szöveget rendelhet a számoknak szánt változókhoz, ami a futó program összeomlását okozhatja.