BEVEZETÉS A MAKRO FOTÓZÁSBA

A makró- és közeli fotózás új és ritkán látható kilátópontokhoz juttathatja a nézőt. A makrófotózás azonban gyakran nagyobb odafigyelést igényel a fényképészeti technikára is. Ez a bevezető cikk azt tárgyalja, hogyan javíthatja a makróképek minőségét.

NAGY NAGYÍTÁS ELÉRÉSE

A nagyítás azt írja le, hogy egy tárgy mekkora mérete jelenik meg a fényképezőgép érzékelőjén, összehasonlítva a valós élet méretével. Minél közelebb helyezi az objektívet a témához, annál nagyobb lesz a téma a képen. A nagyítás technikai áttekintését a makróobjektívekről szóló oktatóanyag tartalmazza:nagyítás, hatékony f-stop és mélységélesség.

Teljes méretű objektum
(24 mm átmérőjű)

1:1 vagy 1X Nagyítás

1:2 vagy 0,5X-es nagyítás

1:4 vagy 0,25X nagyítás

Az összes fenti ábra méretarányban látható; – =a digitális fényképezőgép érzékelőjének határai.

Ha kompakt digitális fényképezőgépet használ, akkor „makró módra” állítva közelebbi fókusztávolságot és nagyobb nagyítást tesz lehetővé. Ha digitális tükörreflexes fényképezőgépet használ, akkor több lehetősége van. Vagy (i) kell használnia egy dedikált makró objektívet, vagy (ii) javítani kell az egyik meglévő kameraobjektív nagyítási képességét hosszabbítócső vagy közeli objektív hozzáadásával (egyéb opciók mellett).

MAKRÓÉLESSÉG, ÁLLVÁNYOK ÉS FINOM VEZÉRLÉS

Amikor felnagyít egy témát, a fényképezőgép rázkódása által okozott mozgásokat is felnagyítja. Ezért a szabványos záridőre vonatkozó követelmények már nem érvényesek (például a gyújtótávolság feletti általános szabály). Ezen túlmenően a fényképezőgép helyzetének kismértékű eltérései a téma kompozíciójában is jelentős eltéréseket okozhatnak. Ezért nagyon fontos, hogy vagy kísérletezzen azzal, hogy mit tud kézben rögzíteni, vagy csak mindig használjon fényképezőgép állványt.

Az állvány használata lelassítja a kompozíciós folyamatot, ami miatt az ember gyakran aprólékosabbá válik, és jobban átgondolja, hogyan ábrázolja a témát – mindkettő fontos tulajdonság a sikeres makrófotók készítéséhez. Mindazonáltal nem minden állvány alkalmas vagy alkalmas arra, hogy a talaj közelében fényképezzen (ahogy ez makrótémák esetén gyakran megkívánja). A speciális makróállványra vonatkozó követelmények a következők:

• Állvány lábak közel vízszintesen kell szétterülni, hogy a kamerát le lehessen hajtani egészen a talajig. Ilyen alacsony kameramagasság eléréséhez általában az állvány középső oszlopának eltávolítása is szükséges.
• Állványfej képesnek kell lennie nagyon finoman és pontosan szabályozni a kamera pozícióját. A gömbfejek jellemzően kevésbé képesek erre, mint a forgatható/dönthető fejek, mert a pozicionálás után gyakran kissé lelógnak, és általában nem teszik lehetővé az önálló függőleges, vízszintes és forgó mozgást. Másrészt a gömbfejek nagyobb kamerapozíció-tartományt tesznek lehetővé, és rugalmasabb kameramozgatást tesznek lehetővé.

Ha az állvány nem kényelmes, a sikeres vezérlés gyakran úgy is elérhető, hogy a fényképezőgépet a földre helyezi, és kis sziklák vagy egyéb tárgyak (például az objektívsapka) alá helyezésével helyezi el. Alternatív megoldásként az élőlényekről készült fényképek kivitelezhetetlenné tehetik az állvány használatát, de ez általában vaku használatát teszi szükségessé (ahogyan később lesz szó).

Végül egy távkapcsoló vagy zárkioldó (mint amilyen a fent látható) használata is nagymértékben javíthatja a makrófotók élességét és irányíthatóságát, mivel a fényképezőgép már nem mozdul az exponáló gomb lenyomása miatt. Alternatív megoldásként, ha a fényképezőgépet 10 másodperces önkioldó módra állítja, a fényképezőgép rázkódását is minimalizálhatja, de ennek a megközelítésnek nem az az előnye, hogy megőrzi a kompozíciót, mert az exponálógombot továbbra is le kell nyomni az időzítő elindításához (esetlegesen a fényképezőgép).

MAKRÓFókuszálás és MÉLYÉRŐSÉG

A nagy nagyítású fényképek ennek megfelelően kis mélységélességgel rendelkeznek. A fókusz helyének pontos szabályozása ezért sokkal fontosabb, mint a normál. Ehhez nem csak művészi döntésekre van szükség arról, hogy mi legyen a legélesebb fókuszban, hanem technikai döntésekre is, hogyan lehet a legtöbbet kihozni ebből az élességből.

A fotó Piotr Naskreckinek, a "The Smaller Majority"

szerzőjének jóvoltából

Szerencsére a legélesebb fókusz helye sokkal markánsabban jelenik meg a keresőben, ha a téma nagy nagyítás alatt áll. Azonban csak azért, mert jól látható, nem feltétlenül jelenti azt, hogy könnyű is elhelyezni. Még a fényképezőgép autofókuszában fellépő apró hibák is katasztrofálisak lehetnek a kép szempontjából, ezért ezt csak hozzávetőleges útmutatóként szabad használni; a precíziós beállításokat szinte mindig kézi élességállítással kell elvégezni. Ezen túlmenően a speciális felszerelések nagyon hasznosak lehetnek a fókuszvezérlés javításában:

• Fókuszáló sín . Ez az állványfej és a fényképezőgép váza közé illeszkedik, és pontosan irányítja a fényképezőgépet, így a fókusz helyét a (kevésbé pontos) kézi fókuszgyűrű helyett a fényképezőgép helyzete határozza meg.
• Nagyító okulár . Ez a keresőhöz kapcsolódik a láthatóság növelése érdekében.
• Jó szögű kereső . Ez a keresőhöz csatlakozik, így kényelmesebben láthat át rajta, amikor a fényképezőgép nagyon alacsonyan van a talajtól.
• Hátsó élő nézet LCD-képernyő . Azok a kamerák, amelyek képesek a tárgyukat a hátsó LCD-képernyőn valós időben megjeleníteni, nagyban segíthetik a kompozíciót és a fókuszt.

A maximális élesség érdekében állítsa be a fényképezőgép szögét úgy, hogy a legélesebb fókusz síkja igazodjon a téma felületéhez. Alternatív megoldásként az absztraktabb megjelenés érdekében próbálja meg a legélesebb fókusz síkját úgy igazítani, hogy az merőleges legyen a téma felületére. A lényeknél szinte univerzális szabály, hogy az alany szeme legyen a legélesebb fókusz helye, bár más témák nem mindig ilyen egyszerűek.

OPTIMÁLIS MAKRÓREKESZ

A fényképezőgép objektívjének rekesznyílás-beállítása két gyakran egymással versengő tényezőt szabályoz:(i) a felbontást és az élességet a fókuszálási helyen, és (ii) azt a távolságtartományt, amely elfogadhatóan élesnek tűnik ("mélységélesség"). A magas f-stop javítja a mélységélességet, de a túl magas érték szintén rontja a képfelbontást (az objektív diffrakciója miatt).

A makrófotózás gyakran rendkívül sekély mélységélességgel rendelkezik, ezért általában elfogadható némi felbontás feláldozása . A digitális tükörreflexes fényképezőgépeknél az f/11-f/16 rekeszérték jó kompromisszumot biztosít a mélységélesség és a felbontás között, de az f/22+ gyakran szükséges az extra (de lágyabb) mélységélességhez. A kompakt fényképezőgépek sokkal alacsonyabb f-stop értékekkel is megúszhatják, mint például az f/5.6-f/8.0. Végül azonban az optimális rekesznyílás-beállítás meghatározásának legjobb módja a kísérletezés.

HÁTTÉR ÉS ÖSSZETÉTEL

A makrófotózás gyakran megköveteli, hogy az ember előzetesen vizualizálja, hogyan tervezi megörökíteni a témát, amellett, hogy gondosan ellenőrizni kell a környezetet, amelyben a témát rögzíti.

Előzetes megjelenítés és kompozíció . Az eddig megbeszéltek alapján valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a kamera pozicionálása és fókuszálása makróképhez nagyon időigényes lehet. Ezért az embernek jó elképzeléssel kell rendelkeznie arról, hogy mire gondolnak előre. A tárgyak nagyítóval vagy kompakt fényképezőgépen a hátsó LCD-kijelzővel történő megfigyelése sokkal könnyebbé teheti a téma azonosítását és megkomponálását.

Háttér . A makrófotózás során a háttér gyakran annyira életlen, hogy szilárd vagy egyenletesen változó színfoltnak tűnik. Fontos, hogy olyan hátteret válasszunk, amely kiegészíti az előtérben lévő téma színét és tónusát. Szerencsére gyakran választhatunk más hátteret, ha egyszerűen eltoljuk a kamera nézőpontját. Arra is ügyelni kell, hogy a téma mögé ne helyezzen zavaró, életlen fénypontokat vagy egyéb tárgyakat.

A fenti képek Piotr Naskrecki jóvoltából.

Végső megoldásként ne féljen áthelyezni az objektumokat a háttér javítása érdekében. Ez magában foglalhatja egy tárgy (vagy a keze) elhelyezését a képen úgy, hogy az árnyékolja az egyébként zavaró és erősen megvilágított háttérelemet.

Végül ügyeljen arra, hogy ne exponálja túl vagy alul a képet, ha sötét vagy világos hátteret használ, mivel ezek megtéveszthetik a fényképezőgép mérőrendszerét, hogy azt gondolják, hogy a beeső fény mennyisége csökkent vagy nőtt. Néhány negatív vagy pozitív expozíciókompenzáció hozzáadásával ellensúlyozhatja ezt a hatást.

Hely . Kerülje el még a kis szellőt is virágokkal és egyéb lombokkal, ha olyan helyre helyezi a fényképezőgép táskáját, ahol csökkenti a szelet, vagy beltérben fényképezi le tárgyát. Szerencsére senki sem tud különbséget tenni a kültéri és a beltéri makró között – mindaddig, amíg a hátteret gondosan megválasztják és elhelyezik. Vegyen fontolóra szórófejes palackot is, hogy szükség esetén harmatot tudjon hozzáadni az alanyok felületéhez.

MAKRÓVILÁGÍTÁS

A fény típusa fontos szerepet játszhat a részletek megjelenésének javításában vagy elrejtésében. Ügyeljen a természetes fény kontrasztjára, színére és irányára. A nagyobb kontrasztú (helyesebb) fény javítja a textúrát, de ennek iránya is szerepet játszik:

• Hátsó világítás sziluetteket vagy fényudvarokat hozhat létre a témák körül – kiemelve a formát.
• Elülső világítás biztosítja, hogy az árnyékok ne legyenek tisztán láthatók – ami lapos és kétdimenziós megjelenést eredményez, ugyanakkor mindent megvilágít, ami látható.
• Oldalsó világítás jellegzetes árnyékokat vet – javítja a felületi textúrát, de gyakran más részleteket is elrejt a sötét árnyékok mögé.
• Alsó és felső világítás gyakran a legkevésbé ideálisak, elsősorban azért, mert hátrányuk a mély árnyékok, de gyakran hiányzik belőlük az az előny, hogy háromdimenziós képet adnak a témának. Másrészt, ha a fényforrás kellően szórt (alacsony kontraszt), akkor ez a világítási irány is jó eredményeket érhet el.

Azonban, mint a legtöbb művészi dolog esetében, nincsenek általános szabályok arra vonatkozóan, hogy mi a legjobb fény; ez a tárgyától és a kreatív szándékától függ. Ha a természetes megvilágítás nem ideális (és a vaku használata nem választható), a fényvisszaverő oldalirányú (vagy más) alkatrészt adhat hozzá az egyébként erős napfényhez, ezáltal csökkentve a kép kontrasztját. Csak ügyeljen arra, hogy a reflektort úgy helyezze el, hogy megvilágítsa a nem kívánt árnyékokat.

Makró Flash . A vaku használata nagymértékben javíthatja a makró témák megjelenését, és akár kézben tartva is készíthet felvételeket, amikor ez egyébként nem lenne lehetséges természetes megvilágítás mellett. Közelebbi fókusztávolság esetén azonban az objektív gyakran a vaku útjába kerülhet – csúnya árnyékokat vethet a témára, és megnöveli a szükséges expozíciós időt. A dedikált makró gyűrűs vaku vagy más, a fényképezőgépen kívüli vaku használata segíthet megoldani ezeket a problémákat, bár ez egy teljesen más téma.

További makrófotózással kapcsolatos cikkekért tekintse meg a webhely oktatóanyagait is:
Makró objektívek:nagyítás, mélységélesség és hatékony F-Stop
Makró hosszabbító csövek &Közeli lencsék