GYAKORI AKADÁLYOK AZ ÉJSZAKAI FÉNYKÉPZÉSBEN
Az éjszakai fotózás képes egy jelenet elkészítésére és szokatlan fénybe vetésére – hasonlóan ahhoz, mint a napkeltét és napnyugtát körülvevő „arany óra” hangulatot és egyediséget adhat a napsütötte jelenethez. Ahogy a sport- és tájképfotózás a zársebesség és a rekesznyílás határait, az éjszakai fotózás is gyakran megköveteli a technikai szélsőségeket mindkettőnél (lásd lent).
Az ismertség hiánya miatt, és mivel az éjszakai fotók gyakran rendkívül technikai jellegűek, sok fotós egyszerűen elteszi a fényképezőgépét, és naplemente után "nappal hívja". Ennek a résznek a célja, hogy megismertesse a fotóst azokkal az akadályokkal, amelyekkel éjszaka találkozhat, és megvitatja, hogyan lehet sokakat leküzdeni.
HÁTTÉR
Az éjszakai fényképezésre ugyanazok a megkötések vonatkoznak, mint a nappali fotózásra – nevezetesen a rekeszértékre, a zársebességre és a fényérzékenységre –, bár ezek gyakran a végletekig vannak nyomva. Emiatt az éjszakai fotózás bősége és sokszínűsége szorosan összefügg a fényképészeti technológia fejlődésével. A korai filmes fotósok elzárkóztak az éjszakai jelenetek rögzítésétől, mert ezek túlzottan hosszú expozíciót igényelnek a megfelelő mélységélesség fenntartásához, vagy elfogadhatatlan mennyiségű képzajt produkáltak. Ezen túlmenően a filmnél a "kölcsönösségi hiba" nevű probléma azt jelenti, hogy az expozíciós idő növekedésével fokozatosan több fénynek kell eljutnia a filmhez – ami a rövidebb expozíciókhoz képest csökkenő megtérüléshez vezet. Végül, még ha sikerült is megfelelő expozíciót elérni, a fotósnak meg kell várnia a film előhívását, hogy felmérje, hogy a felvételt az ő tetszése szerint rögzítették-e – ez a bizonytalanság mértéke, ami gyakran túlzó, ha valaki későn ébredt fel. perceket-órákat töltött az egyes fényképek exponálásával.
TRADE-OFF A DIGITÁLIS ÉJSZAKAI FÉNYKÉPZÉSBEN
Szerencsére az idők megváltoztak az éjszakai fotózás korai napjaihoz képest. A modern digitális fényképezőgépeket már nem korlátozza a kölcsönösség meghibásodása, és azonnali visszajelzést adnak – nagymértékben növelve az élvezetet, és csökkentve annak kockázatát, hogy páratlan órákban fényképeket kell készíteni.
Mindezen fejlesztések ellenére a digitális éjszakai fotózás még mindig nem mentes technikai korlátoktól. A fényképeket elkerülhetetlenül korlátozza a mélységélesség, az expozíciós idő és a képzaj közötti kompromisszum. Az alábbi diagram ezek összes elérhető kombinációját szemlélteti egy tipikus éjszakai fotóhoz telihold alatt, állandó expozíció mellett:
Jegyezze meg a kompromisszumot, amely a fenti négy forgatókönyv bármelyikének irányába történő elmozdulásból ered. A legtöbb statikus éjszakai képnek a 2., 3. és 4. forgatókönyv közül kell választania. Mindegyik forgatókönyvnek gyakran van olyan technikája, amely minimalizálja a kompromisszumot; ezek közé tartozik a képátlagolás, a halmozás és a többszörös fókuszsík (ki kell egészíteni). Figyelje meg azt is, hogy a fenti minimális lehetséges expozíciós idő is egy másodperc – így az erős fényképezőgép állvány nélkülözhetetlen minden éjszakai fényképezéshez.
A diagram nem veszi figyelembe a további megkötéseket:a diffrakció miatti csökkent felbontást és hosszabb expozíciónál a rögzített mintázatú zajokra való fokozott érzékenységet. A rögzített mintázatú zaj az egyetlen hátránya a fokozatosan hosszabb expozíciónak a digitális fényképezésben (azon kívül, hogy esetleg nem is praktikus), hasonlóan a filmes kölcsönösség meghibásodásának kompromisszumához. Ezenkívül a hold mozgása és a csillagnyomok (lásd lent) egyaránt korlátozhatják a maximális expozíciós időt.
A HOLDFÉNY FONTOSSÁGA
Ahogy a nappali fotósok odafigyelnek a nap helyzetére és szögére, az éjszakai fotósoknak a holdra is figyelniük kell. Az alacsonyan fekvő hold hosszú árnyékokat hozhat létre a keresztben megvilágított tárgyakon, míg a felül lévő hold durvább, lefelé tartó árnyékokat.
További változó, hogy a Hold különböző intenzitású lehet, attól függően, hogy hol van a 29,5 napos növekedési és fogyási ciklusa során. A telihold megmentő lehet a szükséges expozíciós idő csökkentése és a nagyobb mélységélesség érdekében, míg a hold nélküli éjszaka nagymértékben növeli a csillagok láthatóságát. Ezenkívül a hold intenzitása olyan időpontban is megválasztható, amely ideális egyensúlyt biztosít a mesterséges fény (utcai lámpák) és a holdfény között.
Az expozíciós idő mérése telihold alatt bonyolult lehet; Használjon f/2.0-t és 30 másodpercet ISO100-on kiindulási pontként (ha a téma diffúz és közvetlenül megvilágított), majd ennek megfelelően állítsa be az 1-4. forgatókönyvet.
Egy másik, nappali fényben ritkán észlelt tényező a fényforrás (nap vagy hold) mozgása. A holdfényes fotózáshoz szükséges hosszú expozíciós idő gyakran azt jelenti, hogy a hold jelentősen elmozdulhatott az expozíció során. A Hold mozgása tompítja az éles árnyékokat, azonban a túl sok mozgás lapos fényt hozhat létre.
Fénykép telihold alatt 
Válassza ki az expozíciós időt:| 1 perc | 4 perc |
Figyelje meg, hogy a fenti 1 perces expozíció egyértelműen nagy kontrasztot és árnyékokat mutat még a kisebb ágakról is, míg a 4 perces expozíció alacsonyabb kontrasztú, és csak a nagyobb ágakat mutatja. Az expozíciós idő megválasztása is négyszeresnél nagyobb mértékben változhat – ez jelentősen eltúlozza a fenti hatást.
Azok a felvételek, amelyek a holdat tartalmazzák a keretben, szintén érzékenyek a hold mozgására. Alapszabály, hogy úgy tűnik, hogy a Hold nagyjából 2 percenként mozgatja a saját átmérőjét . Ennek eredményeként gyorsan megnyúltnak tűnhet, ha megközelíti ezt az expozíciós időt.
NÉZETKERESŐ FÉNYESSÉGE
A fénykép megfelelő megkomponálása a keresőben problémás lehet, ha kevés a rendelkezésre álló fény. Még ha kis rekesznyílással kíván is exponálni, egy nagy maximális rekesznyílású objektív nagymértékben növelheti a kereső fényerejét nyugalom alatt. A különböző rekesznyílások hatásának megtekintéséhez manuálisan válassza ki a rekeszt a "mélységélesség előnézete" gomb megnyomásával (általában a fényképezőgépen, az objektív alján található).
Az, ahogy egy tükörreflexes fényképezőgép átirányítja a fényt az objektívről a szemedre, szintén befolyásolhatja a fényerőt. A pentaprizmával (a pentatükörrel ellentétben) ellátott kamerák gondoskodnak arról, hogy kevés fény vesszen el, mielőtt a szemébe kerülne, azonban ezek gyakran jelentősen megnövelik a kamera költségét. A nagyobb formátumú érzékelők világosabb keresőképet is készítenek (például 35 mm-es teljes képkockás, 1,5-1,6-szoros vagy kisebb kivágási tényezőhöz képest). Végül gondoskodjon arról, hogy elegendő időt hagyjon a szemének, hogy teljesen alkalmazkodjon a fénycsökkenéshez – különösen erősebb fényben való állás vagy zseblámpa használata után.
A TÜKÖRZÁRÁS HATÁSA
A tükörrögzítés (MLU) néhány tükörreflexes fényképezőgépben elérhető funkció, amelynek célja a tükörcsapás által kiváltott fényképezőgép rázkódás minimalizálása (amely a tükörreflexes fényképezőgépek jellegzetes csattanó hangját adja). Úgy működik, hogy a tükör flipjét és a rekesznyílást két lépésre választja szét. Ily módon a tükör által kiváltott rezgéseknek van ideje lecsillapodni, mielőtt az expozíció megkezdődik.
A tükörreteszelés drasztikusan megnövelheti az élességet a tükör leállási idejéhez (~1/30-2 másodperc) hasonló expozíciós időkhöz. Másrészt a tükör rázkódása elhanyagolható az ennél sokkal hosszabb expozíciónál; ezért Az MLU nem kritikus a legtöbb éjszakai fotózásnál . Ha imbolygó állványt (soha nem kívánatos) vagy nagy gyújtótávolságot kényszerítenek, a stabilizáló idő jelentősen megnőhet (~8 másodperc).
A CSILLAGNYOMOK MEGJELENÉSE
Már a szerényen hosszú expozíciók is megmutathatják a csillagok forgását az égen. Hosszabb gyújtótávolság és az északi csillagtól távoli csillagok fényképezése megnöveli a távolságot, amellyel a csillagok áthaladnak a képen. Ez a hatás szédítő hatást kelthet, de néha ezek a csíkok rontják a művészi üzenetet, ha a mozdulatlanság és a nyugalom a kívánt megjelenés.
 | ||
| Közel a North Star-hoz | → | Távol a North Startól |
A normál gyújtótávolságon (28-50 mm) általában minimális a csillagmozgás, ha az expozíció nem hosszabb 15-30 másodpercnél. Ha csillagnyomokra van szükség, a nagy rekesznyílás és a nagyobb érzékenység (ISO 200-400) használata növelheti az egyes csíkok fényerejét.
FÓKUSZÍTÁS ÉS MÉLYTERÜLET
A megfelelő élességállítás kritikus éjszaka, mivel a kis rekesznyílások gyakran nem praktikusak – ezért nem engedheti meg magának, hogy a mélységélesség helytelen elhelyezését pazarolja (lásd a hiperfokális távolságot). Az élességállítás további bonyolítása érdekében az éjszakai jeleneteknél ritkán van elegendő fény vagy kontraszt az automatikus élességállításhoz, és a kereső fényereje sem elegendő a manuális fókuszáláshoz.
Szerencsére több megoldás is létezik erre a fókuszálási dilemmára. Megpróbálhatunk fókuszálni a tárgyhoz hasonló távolságban lévő pontszerű fényforrásokra. A bal oldali fotón az automatikus élességállítás szinte garantált lenne az alul lévő erős fény használatával.
A középső fókuszpont sok fényképezőgépben pontosabb/érzékenyebb, ezért a legjobb ezt használni (a külső fókuszpontok helyett) – még akkor is, ha használatához utólag újra kell komponálni.
Ha a végtelenbe szeretne autofókuszálni, csak irányítsa a fényképezőgépet a Holdra, állítsa be az autofókuszt, majd ennek megfelelően állítsa be újra a kompozíciót. Alternatív megoldásként hozzon magával egy kis zseblámpát, mivel ez beállítható a témára, fókuszálható, majd az expozíció megkezdése előtt eltávolítható . Ha mindezen megközelítések nem praktikusak, mindig kézi élességállításhoz folyamodhatunk az objektíven található távolságjelölések használatával.
ÉJSZAKAI MÉRÉS
Sajnos a legtöbb kamerába épített fénymérő körülbelül 30 másodperc alatt pontatlanná válik, vagy max. Általában először nagyobb rekesznyílással lehet mérni (hogy a mért expozíciós idő 30 másodperc alatt legyen), majd szükség szerint le kell állítani, és ennek megfelelően meg kell szorozni az expozíciós időt. Alternatív megoldásként szükség lehet egy külső fénymérőre a legpontosabb mérés eléréséhez. ~30 másodpercnél hosszabb expozíciós idő esetén a fényképezőgépet "bulb módra" kell állítani, és külső időzítőt/kioldó eszközt kell használni (lent).
A mesterséges fényforrást tartalmazó éjszakai jelenetek szinte mindig halvány hisztogramot tartalmaznak, különben ezek jelentős fénypontokat tartalmaznak. Ezek mérése bonyolult lehet, ha a fényképezőgép automatikus fénymérése meghiúsul; jó kiindulási pont az, ha mérni kell egy diffúz tárgyat, amelyet az egyik fényforrás közvetlenül megvilágít. Ha minden más nem sikerül, mindenképpen készítsen sorozatot minden képről, vagy nullázza ki a megfelelő expozíciót a tippeléssel, és ellenőrizze a hátsó LCD-képernyőn.
Mi a megfelelő éjszakai expozíció? Ellentétben nappal, ahol (nagyjából) a 18%-os szürke kártya az alap, nincs igazán egységes, általánosan elfogadott módja az éjszakai fényképek exponálásának. Lehet "alulexponálni", hogy megőrizze az éjszakai sötét megjelenést, vagy a hisztogram kitöltheti a teljes tónustartományt, mint egy nappali felvétel. Általában azt javaslom, hogy a képet mindig teljesen exponálja úgy, mintha nappali fotó lenne, és RAW módban készítsen felvételt. Így az expozíció utólag mindig csökkenthető – miközben a képzaj minimális marad, mivel több fény gyűlt össze a digitális érzékelőn.
TOVÁBBI OLVASÁSOK
Hasonló témákhoz keresse fel a következő oktatóanyagokat is:
- Hozza ki a legtöbbet a természetes fényből a fotózásban
Megbeszéli, hogy a különböző napszakok hogyan befolyásolják az alany megjelenését. - Hold és éjszaka fényképezési kalkulátor
Hasznos eszköz a holdfázisok és az ég sötétedésének meghatározásához.
