MAKRÓKAMERA OBJEKTÍVEK

A makró objektív a szó szoros értelmében a fényképészeti témák teljesen új világát nyitja meg. Ez akár arra is késztetheti az embert, hogy másként gondolkodjon a mindennapi tárgyakról. Az izgalmas lehetőségek ellenére azonban a makrófotózás is gyakran rendkívül aprólékos és technikai jellegű próbálkozás. Mivel a finom részletek gyakran kulcsfontosságúak, a makrófotók kiváló képélességet igényelnek, ami viszont gondos fényképezési technikát igényel. Az olyan fogalmak, mint a nagyítás, az érzékelő mérete, a mélységélesség és a diffrakció, mind új jelentőséget kapnak. Ez a haladó oktatóanyag technikai áttekintést nyújt arról, hogy ezek a fogalmak hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A fotót Piotr Naskrecki, a "The Smaller Majority" szerzője készítette ."

NAGYÍTÁS

A nagyítás azt írja le, hogy egy tárgy mekkora mérete jelenik meg a fényképezőgép érzékelőjén, összehasonlítva a valós élet méretével. Például, ha a fényképezőgép érzékelőjén lévő kép 25%-kal akkora, mint a tényleges tárgy, akkor a nagyítás 1:4-nek vagy 0,25X-nek mondható. Más szóval, minél nagyobb a nagyítás, annál kisebb lehet egy objektum, és így is kitöltheti a képkeretet.

Fénykép 0,25-szeres nagyítással (a téma távolabb van)	Fénykép 1,0-szeres nagyítással (a téma közelebb van)

A diagram csak minőségi illusztrációnak készült; a vízszintes távolságok nem méretarányosan láthatók.

A nagyítást mindössze két objektív tulajdonság szabályozza:a gyújtótávolság és a fókusztávolság. Minél közelebb tud fókuszálni, annál nagyobb nagyítást tud elérni az adott objektív – ami logikus, mert a közelebbi tárgyak nagyobbnak tűnnek. Hasonlóképpen, a hosszabb gyújtótávolság (nagyobb zoom) nagyobb nagyítást tesz lehetővé, még akkor is, ha a minimális fókusztávolság változatlan marad.

Megjegyzések:a „fókusztávolság” a fényképezőgép érzékelője és a téma közötti távolság, az „objektív gyújtótávolsága” pedig az objektív tényleges gyújtótávolsága (szorzók nélkül).

A valódi makró objektívek képesek a fényképezőgép érzékelőjén lévő objektumot a tényleges objektummal azonos méretű rögzíteni (ezt 1:1 vagy 1,0X makrónak nevezik). Szigorúan véve egy objektív csak akkor minősül "makróobjektívnek", ha képes elérni ezt az 1:1-es nagyítást. A „makró” kifejezést azonban gyakran lazán használják a közeli fotózásra is, amely körülbelül 1:10-es vagy nagyobb nagyításokra vonatkozik. Ezt a laza makródefiníciót fogjuk használni az oktatóanyag további részében...

Megjegyzés a pontosságról :Az objektívgyártók következetlenül határozzák meg a fókusztávolságot; egyesek az érzékelőt használják a téma távolságának meghatározására, míg mások az objektív elejétől vagy közepétől mérik. Ha elérhető vagy mérhető maximális nagyítási érték, ez a fenti számológépnél pontosabb eredményeket biztosít.

Megjegyzés a levágott érzékelőkkel kapcsolatban :Ha teljes képkockás objektívet használ egy körbevágott érzékelőn, az érzékelőn felfogott fény nagyobbnak tűnik, mintha teljes képkocka érzékelővel rögzítené – annak ellenére, hogy a gyújtótávolság azonos. Ez csak azért van, mert a kisebb érzékelő levágja a kép külső részeit – nem azért, mert az objektív felnagyította a képet. Ha azonban tudni szeretné, hogy a hatékony a fenti nagyítást, akkor gyújtótávolság-szorzót lehet használni – de csak a teljes képkockás objektívekhez vágott érzékelőkön.

NAGYÍTÁS ÉS ÉRZÉKELŐ MÉRETE

A nagyítás azonban hasznossága ellenére semmit sem mond arról, ami a fotósokat gyakran leginkább érdekli:melyik a legkisebb tárgy, amely kitöltheti a keretet? Sajnos ez a kamera szenzorméretétől függ – amiből manapság nagyon sokféle van.

Teljes méretű objektum
(24 mm átmérőjű)

Kompakt kamera 0,25X

Teljes keretes tükörreflexes fényképezőgép 0,25X

Az összes fenti illusztráció méretarányosan látható.
A kompakt fényképezőgép példája 1/1,7"-es érzékelőméretet (7,6 x 5,7 mm) használ.
Egy amerikai negyedet választottak, mert nagyjából ugyanolyan magasságú, mint egy teljes képkocka 35 mm-es érzékelő.

A fenti példában annak ellenére, hogy a negyedet ugyanarra a 0,25-szeresre nagyítottuk minden kamera érzékelőjénél, a kompakt fényképezőgép kisebb érzékelője képes kitölteni a képkockát. Ha minden más egyenlő, egy kisebb érzékelővel kisebb témákat is lehet fényképezni.

Megjegyzés:a "kis tárgyméretet" a fénykép legrövidebb mérete mentén mérjük.

LENCE HOSSZABBÍTÁS ÉS HATÉKONY F-STOP

Ahhoz, hogy a fényképezőgép objektívje fokozatosan közelebb tudjon fókuszálni, az objektív berendezésnek távolabb kell mozdulnia a kamera érzékelőjétől (ezt "kiterjesztésnek" nevezik). Alacsony nagyításnál a hosszabbítás pici, így az objektív mindig az elvárt, nagyjából egy gyújtótávolságra van az érzékelőtől. Ha azonban az ember megközelíti a 0,25-0,5-szeres vagy nagyobb nagyítást, az objektív olyan távol kerül az érzékelőtől, hogy valójában úgy viselkedik, mintha hosszabb gyújtótávolsága lenne. 1:1-es nagyításnál az objektív teljesen kimozdul a kamera érzékelőjéhez képest kétszeres gyújtótávolságig:

Válasszon nagyítást:	1:2 (0,5X)	1:1 (1,0X)

Megjegyzés:A diagram feltételezi, hogy a lencse szimmetrikus (pupilla nagyítás =1).

A legfontosabb következmény az, hogy az objektív effektív f-stopja megnő*. Ez rendelkezik az összes szokásos jellemzővel, beleértve a mélységélesség növekedését, a hosszabb expozíciós időt és a nagyobb diffrakciós érzékenységet. Valójában az egyetlen ok, amiért a „hatékony” még használatos is, az az, hogy sok kamera még mindig a kompenzálatlan f-stop beállítást mutatja (ahogy az alacsony nagyításnál is látszana). Minden más tekintetben azonban az f-stop valóban van megváltozott.

*Műszaki megjegyzések: Az f-stop változásának oka, hogy ez valójában az objektív gyújtótávolságától függ. Az f-stop a gyújtótávolság és a rekeszátmérő aránya. Egy 100 mm-es, 25 mm-es rekeszátmérőjű objektív f-stop értéke például f/4 lesz. Makró objektív esetén az f-stop az effektív gyújtótávolság növekedése miatt növekszik, nem pedig magának a rekesznek a változása miatt (amely a nagyítástól függetlenül ugyanazon az átmérőn marad).

Ökölszabály, hogy 1:1 aránynál az effektív f-stop körülbelül 2 lépéssel nagyobb lesz, mint a fényképezőgéppel beállított érték . Az f/2.8-as rekeszérték ezért inkább f/5.6-hoz, az f/8-as rekesznyílás pedig inkább f/16-hoz stb. válik. Ez azonban ritkán igényel további beavatkozást a fotóstól, mivel a fényképezőgép fénymérési rendszere automatikusan kompenzálja a fénycsökkenést, amikor kiszámítja az expozíciós beállításokat:

A fotó Piotr Naskrecki jóvoltából.

Más nagyításoknál az effektív f-stop a következőképpen becsülhető meg:

Effektív F-Stop =F-Stop x (1 + nagyítás)

Ha például 0,5-szeres nagyítással fényképez, akkor az f/4-re állított objektív effektív f-stopja valahol f/5,6 és f/6,3 között lesz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2-3-szor hosszabb expozíciós időre lesz szüksége, ami különbséget tehet a kézi felvételkészítés és a háromlábú állvány használata között.

Műszaki megjegyzések:
A fenti képlet normál objektívekhez (közel 50 mm-es gyújtótávolság) működik a legjobban. Ennek a képletnek a használata sokkal hosszabb gyújtótávolságú, például 105 mm-es vagy 180 mm-es makró objektíveknél hajlamos kissé alábecsülni az objektív effektív f-stopját. A pontosabb eredmények iránt érdeklődőknek az alábbi képletet kell használniuk, és ismerniük kell az objektív pupilla nagyítását:

Hatékony F-Stop =F-Stop x (1 + Nagyítás / Pupilla nagyítás)

A Canon 180 mm-es f/3,5 literes makró objektívjének pupilla nagyítása például 0,5 1:1 arányban, ami 50%-kal nagyobb f-stop-ot eredményez, mintha az egyszerűbb képletet használnák. . A pupillanagyítási képlet használata azonban valószínűleg nem praktikus a legtöbb helyzetben. A legnagyobb probléma az, hogy a pupilla nagyítása a fókusztávolság függvényében változik, ami egy újabb képletet vezet be. A fényképezőgép objektívgyártói is ritkán teszik közzé.

A hatékony rekesznyílás egyéb következményei közé tartozik az automatikus élességállítás és a kereső fényereje . Például a legtöbb tükörreflexes fényképezőgép elveszíti az automatikus élességállítás képességét, ha a minimális f-stop nagyobb, mint f/5,6. Ennek eredményeként az f/2,8-nál nagyobb minimális f-stop értékkel rendelkező objektívek elvesztik az automatikus élességállítás képességét 1:1-es nagyításnál. Ezen túlmenően a kereső is indokolatlanul sötét lehet nagy nagyításnál. Ha látni szeretné, hogy ez hogyan fog kinézni, bármikor beállíthatja a kamerát f/5.6 vagy f/8 értékre, és megnyomhatja a "mélységélesség előnézete" gombot.

Végül fontos megjegyezni, hogy A Nikon fényképezőgépek automatikusan kijavítják a hatékony f-stopot . Más szóval, a Nikon fényképezőgép keresőjében/LCD-jében megjelenő f-stop fokozatosan növekszik, ahogy a fókusztávolság csökken – még akkor is, ha soha nem változtatta meg kifejezetten az f-stop beállítást a szokásos módszerekkel.

MAKRÓMÉLYÉRŐSÉG

Minél jobban felnagyít egy témát, annál sekélyebb lesz a mélységélesség. Makró és közeli fotózásnál ez borotvavékony lehet – gyakran csak milliméterekre:

Példa egy közeli fényképre nagyon sekély mélységélességgel.
A fotó Piotr Naskrecki jóvoltából.

A makrófotókhoz ezért általában magas f-stop beállításokra van szükség a megfelelő mélységélesség eléréséhez. Alternatív megoldásként a lehető legtöbbet hozhatja ki abból a csekély mélységélességből, amelyik a tárgyat a legélesebb fókusz síkjához igazítja. Ettől függetlenül gyakran hasznos tudni, hogy mekkora mélységélességgel lehet dolgozni:

Megjegyzés:A mélységélesség annak alapján van meghatározva, hogy mi tűnik élesnek egy 8x10-es nyomtatásban, egy láb távolságból nézve; a 35 mm-es, 0,032 mm-es kamerák szabványos zavaros körén alapul. 1X feletti nagyítások esetén a kimenet µm-ben (más néven mikronban vagy 1/1000 mm-ben) adható meg.
*Ha Nikon tükörreflexes fényképezőgépet használ, jelölje be ezt a négyzetet; ellenkező esetben hagyja bejelöletlenül.

Vegye figyelembe, hogy a mélységélesség független a gyújtótávolságtól; a 100 mm-es objektív 0,5-szeresnél ezért ugyanolyan mélységélességgel rendelkezik, mint például a 65 mm-es objektív 0,5-szeresnél, ha ugyanabban az f-stopban vannak. Ezenkívül, ellentétben az alacsony nagyítású fényképezéssel, a mélységélesség szimmetrikus marad a fókusztávolsággal (az első és a hátsó mélységélesség egyenlő).

Műszaki megjegyzések:
Az első benyomással ellentétben a mélységélesség nem eleve jobb a kisebb kameraérzékelőkkel. Bár igaz, hogy egy kisebb szenzor nagyobb mélységélességgel rendelkezik ugyanazon f-stop mellett, ez nem tisztességes összehasonlítás, mert a nagyobb érzékelő megúszhatja egy magasabb f-stoppal, mielőtt a diffrakció korlátozza a felbontást. Ha mindkét érzékelőméret ugyanolyan diffrakció-korlátozott felbontású nyomatokat készít, mindkét érzékelőméret azonos mélységélességgel rendelkezik. Az egyetlen benne rejlő előny, hogy a kisebb érzékelőnek rövidebb expozíciós időre van szüksége a mélységélesség eléréséhez.

MAKRO DIFFRACIÓS HATÁRÉRTÉK

A diffrakció egy optikai hatás, amely korlátozza a fényképek felbontását – függetlenül attól, hogy a fényképezőgép hány megapixeles (lásd a diffrakciót a fényképezési útmutatóban). A képek hajlamosabbak a diffrakcióra, ahogy az f-stop növekszik; magas f-stop beállításoknál a diffrakció annyira hangsúlyossá válik, hogy elkezdi korlátozni a képfelbontást (a "diffrakciós határ"). Ezt követően minden további f-stop növelés csak tovább csökkenti a felbontást.

Nagy nagyításnál azonban valójában az effektív f-stop határozza meg a diffrakciós határt – nem feltétlenül a fényképezőgép által beállított értéket. Ezt az alábbiakban számoljuk ki:

*Jelölje be ezt a négyzetet, ha Nikon tükörreflexes fényképezőgépet használ; ellenkező esetben hagyja bejelöletlenül.
Az eredmény a fényképezőgép által mutatott f/stop, nem feltétlenül az effektív f/stop.

Ne feledje, hogy a diffrakció kezdete fokozatos, így a fenti diffrakciós határnál valamivel nagyobb vagy kisebb rekeszértékek hirtelen nem fognak jobban vagy rosszabbul kinézni. Továbbá a fentiek csak elméleti határt jelentenek; A tényleges eredmények az adott objektív jellemzőitől is függnek. Végül a fenti számológép a kép 100%-os képernyőn történő megtekintésére szolgál; a kis vagy nagy nyomtatási méretek azt jelenthetik, hogy a diffrakciókorlátozott f-stop nagyobb vagy kisebb a fent javasoltnál.

A makrófotózásnál az ember szinte mindig hajlandó a diffrakció okozta lágyulást nagyobb mélységélességre cserélni . Ne féljen az f-stopot a diffrakciós határon túllépni. A diffrakció csak egy olyan dolog, amire figyelni kell az expozíciós beállítások kiválasztásakor, hasonlóan ahhoz, ahogyan más kompromisszumok, például zaj (ISO) és zársebesség között egyensúlyozna. A digitális tükörreflexes fényképezőgépeknél általában az f/11-f/16 rekeszérték jó kompromisszumot biztosít a mélységélesség és az élesség között, de az f/22+ néha szükséges az extra (de lágyabb) mélységélességhez. Végső soron azonban a legjobb módja annak, hogy megtaláljuk az optimális kompromisszumot, ha kísérletezzünk – az adott objektív és tárgy felhasználásával.

MŰKÖDÉSI TÁVOLSÁG ÉS gyújtótávolság

A makróobjektív munkatávolsága az objektív eleje és a téma közötti távolságot írja le. Ez eltér a legközelebbi élességállítási távolságtól, amelyet (általában) a fényképezőgép érzékelőjétől a témáig mérnek.

A fotó Piotr Naskrecki

jóvoltából

A munkatávolság hasznos mutatója annak, hogy a témát valószínűleg mennyire zavarják. Míg a közeli munkatávolság megfelelő lehet virágokról és más álló tárgyakról készült fényképekhez, megzavarhatja a rovarokat és más kis lényeket (például egy méh lerepülését okozhatja a virágról). Ezenkívül a fűben vagy más lombozatban lévő alany irreálissá vagy kivitelezhetetlenné teheti a közelebbi munkatávolságot. A kis munkavégzési távolságok blokkolhatják a környezeti fényt, és árnyékot képezhetnek a témán.

Adott nagyításnál a munkatávolság általában a fókusztávolsággal növekszik . Ez gyakran a legfontosabb szempont a különböző gyújtótávolságú makró objektívek közötti választás során. Például a Canon 100 mm-es f/2,8-as makró objektívjének a munkatávolsága mindössze ~150 mm (6") 1:1-es nagyítás mellett, míg a Canon 180 mm-es f/3,5L-es makró objektívjének kényelmesebb, ~300 mm-es munkatávolsága van. (12") azonos nagyítással. Ez gyakran különbséget tehet a témát lefényképezni, illetve elriasztani.

Egy másik szempont azonban az, hogy a rövidebb gyújtótávolság gyakran háromdimenziósabb és magával ragadóbb fényképet biztosít. Ez különösen igaz a makró objektívekre, mert a nagyobb effektív gyújtótávolság hajlamos ellaposítani a perspektívát. A rendelkezésre álló legrövidebb gyújtótávolság segít ellensúlyozni ezt a hatást, és nagyobb mélységérzetet biztosít.

KÖZELÍTETT KÉPMINŐSÉG

A nagyobb témanagyítás a fényképezőgép lencséjének tökéletlenségeit is felnagyítja. Ide tartoznak a kromatikus aberrációk (bíbor vagy kék fényudvarok a nagy kontrasztú élek mentén, különösen a kép sarkai közelében), képtorzulás és elmosódás. Mindezek gyakran a legszembetűnőbbek, ha nem makró objektívet használunk nagy nagyítással; ezzel szemben egy igazi makró objektív optimális képminőséget ér el a minimális fókusztávolság közelében .

Az alábbi példa 0,3-szoros nagyítással készült, kompakt fényképezőgéppel a legközelebbi fókusztávolságra. Mivel ez egy szabványos, nem makró objektív, a képminőség egyértelműen romlik:

Közeli felvétel 0,3X-es kompakt kamerával
100%-os nagyításban látható növények

A fenti képek még az agresszív rögzítés élesítése után is láthatók.

Figyelje meg, hogy a kromatikus aberrációk és a kép lágysága mennyire hangsúlyosabb a kép közepétől távolabb (vörös vágás). Míg a központi vágás (kék színben) nem olyan éles, mint azt remélnénk, a kromatikus aberráció sokkal kevésbé szembetűnő.

További makrófotózási lehetőségekért tekintse meg a következő oktatóanyagot:
Makró hosszabbítócsövek és közeli objektívek
Bevezető cikkért tekintse meg a Bevezetést is a makrofotózási technikához