Fényképezőgép HISZTOGRAMJA:TONES &CONTRAST
A képhisztogramok megértése valószínűleg az egyetlen legfontosabb fogalom, amelyet a digitális fényképezőgépről készült képekkel való munka során meg kell ismerni. A hisztogram meg tudja mondani, hogy a kép megfelelően exponált-e vagy sem, hogy a megvilágítás erős vagy lapos-e, és milyen beállítások működnek a legjobban. Nemcsak a számítógépen, hanem fotósként is fejleszti tudását.
A kép minden pixelének van egy színe, amelyet a vörös, zöld és kék (RGB) elsődleges színek valamilyen kombinációja hoz létre. Ezen színek mindegyikének fényereje 0 és 255 között lehet egy 8 bites bitmélységű digitális kép esetében. RGB hisztogram akkor keletkezik, amikor a számítógép végigpásztázza ezeket az RGB fényerőértékeket, és megszámolja, hogy hány van az egyes szinteken 0 és 255 között. Más típusú hisztogramok is léteznek, bár mindegyiknek ugyanaz az alapelrendezése, mint az alább látható hisztogrampéldának.
HANGOK
Azt a régiót, ahol a legtöbb fényességi érték jelen van, "tónustartománynak" nevezik. A tónustartomány képenként drasztikusan változhat, ezért gyakran kritikus az intuíció kialakítása a számok tényleges fényerő-értékekhez való hozzárendelésére – a fénykép elkészítése előtt és után egyaránt. Nincs egyetlen "ideális hisztogram", amelyet minden képnek utánoznia kellene; a hisztogramoknak pusztán a jelenet tónustartományát kell reprezentálniuk, és azt, amit a fotós közvetíteni kíván.
A fenti kép egy példa, amely nagyon széles tónustartományt tartalmaz, jelölőkkel annak illusztrálására, hogy a jelenet régiói hol vannak a hisztogram fényességi szintjeihez igazodva. Ez a tengerparti jelenet nagyon kevés középtónust tartalmaz, de a kép bal alsó, illetve jobb felső részén bőséges árnyék- és kiemelési terület található. Ez egy hisztogrammá válik, amelynek a bal és a jobb szélén is magas a pixelszám.
A világítás gyakran nem olyan szélsőséges, mint az utolsó példa. A rendes és egyenletes megvilágítási feltételek, ha megfelelően exponált témával kombinálják, általában olyan hisztogramot hoznak létre, amelynek csúcsa középen halad, fokozatosan elkeskenyedve az árnyékokba és a csúcsfényekbe. Az épület tetejéről és néhány ablakról visszaverődő közvetlen napfény kivételével a jobb oldali hajó jelenet meglehetősen egyenletesen megvilágított. A legtöbb kamerának nem okoz gondot egy olyan kép automatikus reprodukálása, amelynek hisztogramja hasonló a hajópéldában láthatóhoz.
MAGAS ÉS ALACSONY KULCSÚ KÉPEK
Bár a legtöbb fényképezőgép középtónus-centrikus hisztogramokat készít automatikus expozíciós módban, a csúcsok eloszlása a hisztogramon belül a téma tónustartományától is függ. Azokat a képeket, amelyeken a legtöbb tónus az árnyékban található, "halk hangszínnek" nevezik, míg a "magas billentyűs" képeknél a legtöbb tónus a csúcsfényben van.
A fénykép elkészítése előtt hasznos felmérni, hogy a téma magas vagy alacsony kulcsnak minősül-e. Mivel a kamerák a visszavert fényt mérik, nem pedig a beeső fényt, nem tudják felmérni tárgyuk abszolút fényerejét. Ennek eredményeként sok kamera kifinomult algoritmusokat tartalmaz, amelyek megpróbálják kijátszani ezt a korlátozást, és megbecsülik, milyen fényesnek kell lennie a képnek. Ezek a becslések gyakran olyan képet eredményeznek, amelynek átlagos fényereje a középtónusokba kerül. Ez általában elfogadható, azonban a magas és alacsony kulcsjelenetek esetén a fotósnak gyakran manuálisan kell beállítania az expozíciót ahhoz képest, amit a fényképezőgép automatikusan csinálna. Jó hüvelykujjszabály, hogy manuálisan kell beállítania az expozíciót, ha azt szeretné, hogy a kép átlagos fényereje világosabbnak vagy sötétebbnek tűnjön, mint a középtónusok.
Ha a fényképezőgépem automatikus expozíciós beállítását használtam volna, akkor a következő képsorozatot kaptam volna. Figyelje meg, hogy az átlagos pixelszám hogyan kerül közelebb a középtónusokhoz.
A legtöbb digitális fényképezőgép jobban képes visszaadni az alacsony kulcsfontosságú jeleneteket, mivel megakadályozza, hogy bármely terület olyan világos legyen, hogy az egyszínű fehérré váljon, függetlenül attól, hogy a kép többi része milyen sötét lesz emiatt. A magas kulcsjelenetek viszont gyakran olyan képeket eredményeznek, amelyek jelentősen alulexponáltak. Szerencsére az alulexponálás általában elnézőbb, mint a túlexponálás (bár ez veszélyezteti a jel-zaj arányt). A részleteket soha nem lehet helyreállítani, ha egy terület annyira túlexponált, hogy egyszínű fehérré válik. Amikor ez megtörténik, a csúcsfényeket „levágottnak” vagy „kifújtnak” mondják.
A hisztogram jó eszköz annak megállapítására, hogy történt-e vágás, mivel könnyen láthatja, hogy a csúcsok mikor kerülnek a diagram szélére. Egyes kivágások általában megfelelőek olyan területeken, mint például a vízen vagy fémen tükröződő tükröződések, amikor a nap is benne van a keretben, vagy ha más erős fényforrások vannak jelen. Végső soron a jelenlévő vágás mennyisége a fotóstól függ, és attól, hogy mit kíván közvetíteni.
KONTRASZT
A hisztogram a kontraszt mértékét is leírhatja. A kontraszt a jelenet világos és sötét területei közötti különbség mértéke. A széles hisztogramok jelentős kontrasztú jelenetet tükröznek, míg a keskeny hisztogramok kisebb kontrasztot tükröznek, és laposnak vagy tompának tűnhetnek. Ezt a téma és a fényviszonyok bármilyen kombinációja okozhatja. A ködben készült fényképek kontrasztja alacsony, míg az erős nappali fényben készült fotók kontrasztja nagyobb.
A kontraszt jelentős vizuális hatást gyakorolhat a képre azáltal, hogy kiemeli a textúrát, amint az a fenti képen is látható. A nagy kontrasztú víz mélyebb árnyékokkal és hangsúlyosabb csúcsokkal rendelkezik, így olyan textúrát hoz létre, amely "kiugrik" a nézőben.
A kontraszt ugyanazon képen belül a különböző régiókban is változhat a téma és a megvilágítás miatt. A hajó előző képét három különálló régióra oszthatjuk fel – mindegyiknek saját külön hisztogramja van.
A felső rész tartalmazza a legtöbb kontrasztot mindhárom közül, mivel a kép olyan fényből jön létre, amely nem először verődik vissza a víz felszínéről. Ez mélyebb árnyékokat eredményez a hajó és párkányai alatt, és erősebb fénypontokat a felfelé néző és közvetlenül kitett területeken. A középső és alsó régiók teljes egészében szórt, visszavert fényből készülnek, így kisebb a kontrasztjuk; hasonló ahhoz, mintha az ember a ködben fényképezne. Az alsó rész kontrasztosabb, mint a középső – a sima és monoton kék ég ellenére –, mivel az árnyék és az intenzívebb napfény kombinációját tartalmazza. Az alsó régió körülményei kifejezettebb fénypontokat hoznak létre, de még mindig hiányoznak a felső régió mély árnyékai. A hisztogramok összege mindhárom régióban létrehozza a korábban bemutatott általános hisztogramot.
A hisztogramokkal kapcsolatos további információkért keresse fel ennek az oktatóanyagnak a 2. részét:
"A kamera hisztogramjainak értelmezése:fényerő és színek"