A FÉNYKÉPEZŐGÉP OBJEKTÍVÉNEK MEGÉRTÉSE
Az objektív becsillanása akkor jön létre, amikor nem képalkotó fény kerül az objektívbe, és ezt követően eléri a fényképezőgép filmjét vagy digitális érzékelőjét. Ez gyakran jellegzetes sokszög alakzatként jelenik meg, amelynek oldalai a lencsemembrán alakjától függenek. Jelentősen csökkentheti a fénykép általános kontrasztját, és gyakran nemkívánatos műtermék, azonban bizonyos típusú becsillanások valóban fokozhatják a fénykép művészi jelentését. Az objektív becsillanásának megértése segíthet abban, hogy olyan módon használja – vagy elkerülje –, amely a legjobban megfelel a végső kép ábrázolásának.
HOGY KÉZÜNK
A fenti képen a jobb felső sarokban a fényes nap okozta becsillanás árulkodó jelei láthatók a képkereten kívül. Ezek sokszögű fényes régiók formájában jelennek meg (általában 5-8 oldal), a világos csíkok és a kontraszt általános csökkentése mellett (lásd alább). A sokszög alakú formák mérete változó, és valójában olyan nagyok lehetnek, hogy a kép jelentős részét elfoglalják. Keresse a becsillanást nagyon fényes tárgyak közelében, bár hatásai a tényleges forrástól távol is láthatók (vagy akár az egész képen).
A becsillanás sokféle formát ölthet, és ez magában foglalhatja a fent látható sokszög alakzatok, fényes csíkok vagy összességében elmosódott megjelenés (fátyolfáklya) közül csak egyet vagy az összeset.
HÁTTÉR:HOGYAN TÖRTÉNIK
A legegyszerűbb fényképezőgépek kivételével mindegyik objektívet tartalmaz, amelyek valójában több „lencseelemből” állnak. A lencse becsillanását a nem képi fény okozza, amely nem halad át (törik) közvetlenül a tervezett útvonalon, hanem visszaverődik tetszőleges számú alkalommal belülről a lencsetagokon (oda-vissza), mielőtt végül elérné a filmet vagy a digitális érzékelőt.
Megjegyzés:A fenti rekesznyílás több lencseelem mögött látható.
A lencsetagok gyakran tartalmaznak valamilyen tükröződésmentes bevonatot, amelynek célja a becsillanás minimalizálása, azonban egyetlen többelemes lencse sem szünteti meg teljesen. A fényforrások továbbra is visszaverik a fényük egy kis részét, és ez a visszavert fény becsillanásként válik láthatóvá azokon a területeken, ahol intenzitása összevethető a megtört fénnyel (amelyet a tényleges kép hoz létre). A sokszög alakú becsillanást az a fény okozza, amely az objektív rekesznyílásának (rekeszizom) belső széleiről verődik vissza (lásd fent).
Bár a becsillanást technikailag belső visszaverődések okozzák, gyakran nagyon erős fényforrásokra van szükség ahhoz, hogy jelentőségteljessé váljon (a megtört fényhez képest). A fellobbanást kiváltó fényforrások közé tartozhat a nap, a mesterséges világítás és még a telihold is. Még ha maga a fénykép nem is tartalmaz intenzív fényforrást, szórt fény akkor is behatolhat az objektívbe, ha az elülső elemet éri. A látószögön kívül eső fény általában nem járul hozzá a végső képhez, de ha ez a fény visszaverődik, akkor nem kívánt utat járhat be, és elérheti a filmet/érzékelőt. A virágokkal ábrázolt vizuális példában a nap valójában nem volt benne a képkockában, de mégis jelentős lencsebevillanást okozott.
A CSILLAPÍTÁS CSÖKKENTÉSE LENCSÉTTELEN
Egy jó napellenző szinte kiküszöböli a látószögön kívülről érkező szórt fény okozta becsillanást. Győződjön meg arról, hogy ennek a kapucninak teljesen tükröződésmentes belső felülete van, például filc, és hogy nincsenek rajta lekopott részek. Bár a napellenző használata egyszerű megoldásnak tűnhet, a valóságban a legtöbb napellenző nem nyúlik eléggé ahhoz, hogy elzárjon minden szórt fényt. Ez különösen akkor jelent problémát, ha 35 mm-es objektíveket használunk egy digitális tükörreflexes fényképezőgépen „kivágási tényezővel”, mivel ezeket a napellenzőket a nagyobb látószögre tervezték. Ezenkívül a zoomobjektívek napellenzőit csak úgy lehet megtervezni, hogy a legszélesebb gyújtótávolságon blokkoljanak minden szórt fényt.
Szirmos napellenzők gyakran jobban védenek, mint a nem sziromos (kerek) típusok. Ennek az az oka, hogy a sziromszerű búrák figyelembe veszik a fényképezőgép filmjének vagy digitális érzékelőjének képarányát, így a látószög egyik irányban nagyobb, mint a másikban.
Ha a napellenző nem megfelelő, van néhány egyszerű, de kevésbé kényelmes megoldás. Egy kéz vagy papírdarab behelyezése Az objektív azon oldalán kívül, amely a legközelebb van a becsillanást kiváltó fényforráshoz, utánozhatja a megfelelő napellenző hatását. Másrészt néha nehéz felmérni, mikor válik véletlenül a kép részévé ez a rögtönzött motorháztető. Sok profi által használt drágább megoldás az állítható fújtatók használata . Ez csak egy napellenző, amely úgy igazodik, hogy egy adott gyújtótávolsághoz pontosan illeszkedjen a látómezőhöz.
Egy másik megoldás a 35 mm-es objektívek és napellenzők használatára vágási tényezővel rendelkező digitális tükörreflexes fényképezőgépeken alternatív napellenző vásárlása. Keressen olyat, amelyet szűkebb látószögű objektívhez terveztek (feltételezve, hogy ez még mindig illeszkedik az objektív napellenzőjének rögzítéséhez). Az egyik gyakori példa az EW-83DII napellenző használata a Canon 17-40 f/4L objektívjével a mellékelt objektív helyett. Az EW-83DII napellenző 1,6-szeres és (meglepő módon) 1,3-szoros kivágási tényezővel is működik, mivel úgy tervezték, hogy lefedje a 24 mm-es objektív látószögét egy teljes képkockás 35 mm-es fényképezőgépen. Bár ez jobb védelmet biztosít, még mindig csak a legszélesebb látószög esetén megfelelő zoomobjektív esetén.
Mindezen intézkedések ellenére nincs tökéletes megoldás. A valós napellenzők nem tudnak teljesen megvédeni a szórt fénytől, mivel a "tökéletes" napellenzőnek egészen a legtávolabbi tárgyig kell kinyúlnia, szorosan követve a látószöget.
Sajnos minél nagyobb a napellenző, annál jobb – legalábbis, ha csak a fényelnyelő képességét vesszük figyelembe. Továbbra is ügyelni kell arra, hogy ez a páraelszívó ne takarja el a tényleges képfényt.
AZ LENCSÉTÍPUS BEFOLYÁSA
Általában fix gyújtótávolság (vagy prime) objektívek kevésbé érzékenyek a lencse becsillanására, mint a zoom objektívek . Azon kívül, hogy minden gyújtótávolságnál nem megfelelő a napellenző, a bonyolultabb zoomobjektíveknek gyakran több lencseelemet kell tartalmazniuk. A zoomobjektíveknek ezért több belső felületük van, amelyekről a fény visszaverődik.
A nagylátószögű objektíveket gyakran úgy tervezték, hogy ellenállóbbak legyenek az erős fényforrásokkal szemben, főként azért, mert a gyártó tudja, hogy ezeknél a nap valószínűleg a látószögön belül vagy annak közelében lesz.
A modern csúcskategóriás lencsék általában jobb tükröződésgátló bevonattal rendelkeznek. Egyes régebbi Leica és Hasselblad lencsék nem tartalmaznak speciális bevonatot, így még lágy megvilágítás mellett is jelentősen felvillanhatnak.
A CSILLOGÁS MINIMALIZÁLÁSA AZ ÖSSZETÉTEL ÁLTAL
A becsillanás így végső soron a fotós irányítása alatt áll, attól függően, hogy az objektív hová van irányítva, és mi van a keretben.
Bár a fotósok soha nem szeretnek kompromisszumot kötni művészi rugalmasságukban technikai okokból, bizonyos kompozíciók nagyon hatékonyak lehetnek a csillogás minimalizálásában. A legjobb megoldások azok, ahol a művészi szándék és a technikai minőség együtt van.
Az egyik hatékony technika az, hogy tárgyakat helyez el a képen belül úgy, hogy azok részben vagy teljesen eltakarják a becsillanó fényforrásokat. A bal oldali képen egy levágott terület látható a fotón belül, ahol egy fatörzs hosszú expozíció alatt részben elzárta az utcai lámpát. Még ha a problémás fényforrás nem is a képen belül található, a fényforrás akadályozott helyről történő fényképezés szintén csökkentheti a becsillanást.
A legjobb megközelítés természetesen az, ha a problémás fényforrást a hátadra helyezi, bár ez általában túlságosan korlátozza a kompozíciót, vagy nem lehetséges. Még az objektív szögének enyhe változtatása is legalább a fénycsillapítás megjelenését és helyzetét módosíthatja.
A CSILLOGÁS VIZUALIZÁLÁSA MÉRSÉGI MÉRÉS ELŐNÉZETÉVEL
Az objektív tükröződésének megjelenése és helyzete a fénykép rekesznyílásától függően változik. A tükörreflexes fényképezőgépek keresőjének képe azt mutatja, hogy a jelenet csak akkor jelenik meg, ha a rekesznyílás szélesre van nyitva (a legfényesebb kép létrehozása érdekében), ezért előfordulhat, hogy ez nem reprezentálja azt, hogy a becsillanás hogyan jelenik meg az expozíció után. A mélységélesség előnézeti gombja segítségével szimulálható, hogyan fog kinézni a becsillanás más rekeszértékeknél, de ügyeljen arra, hogy ez jelentősen elsötétíti a keresőben látható képet.
A mélységélesség előnézeti gombja általában az objektívtartó alján található, és megnyomásával szimulálhatja a csíkokat és a sokszögű becsillanási formákat. Ez a gomb még mindig nem megfelelő annak szimulálására, hogy mennyire "kimosott" lesz a végső kép, mivel ez a becsillanó műtermék az expozíció hosszától is függ (erről később).
EGYÉB MEGJEGYZÉSEK
A lencseszűrőknek, akárcsak a lencseelemeknek, jó tükröződésmentes bevonattal kell rendelkezniük a becsillanás csökkentése érdekében. Az olcsó UV-, polarizációs és semleges sűrűségű szűrők mind növelhetik a becsillanást azáltal, hogy további felületeket vezetnek be, amelyekről a fény visszaverődik.
Ha a becsillanás elkerülhetetlen volt, és kimosódott képet produkált (a fátyolos becsillanás miatt), a szintező eszköz és a helyi kontrasztjavítás egyaránt segíthet a kontraszt megjelenésének visszanyerésében.