A FÉNYKÉPEZŐGÉP AUTOMATIKUS FÓKUSZÁNAK MEGÉRTÉSE
A fényképezőgép automatikus élességállítási rendszere intelligensen úgy állítja be a lencsét, hogy a témára fókuszáljon, és különbséget jelenthet az éles fénykép és az elszalasztott lehetőség között. A látszólag egyszerű cél ellenére – az élesség a fókuszpontban – a fényképezőgép fókuszálásának belső működése sajnos nem olyan egyértelmű. Ennek az oktatóanyagnak az a célja, hogy javítsa fotóit az autofókusz működésének bemutatásával – ezáltal lehetővé teszi, hogy a legtöbbet hozza ki az eszközből, és elkerülje a hiányosságait.
Megjegyzés:Az automatikus élességállítás (AF) a fényképezőgépen belüli kontrasztérzékelők használatával működik (passzív AF). ) vagy jel kibocsátásával, amely megvilágítja vagy megbecsüli a témától való távolságot (aktív AF ). A passzív AF a kontrasztérzékelés használatával is végrehajtható vagy fázisérzékelés módszerek, de mindkettő a kontrasztra támaszkodik a pontos autofókusz elérése érdekében; ezért a jelen AF oktatóanyag szempontjából minőségileg hasonlónak tekintjük őket. Hacsak másképp nem jelezzük, ez az oktatóanyag passzív autofókuszt feltételez. Az aktív autofókusz AF-segédfény-módszeréről is szó lesz a vége felé.
KONcepció:AUTOFÓKUSZUS ÉRZÉKELŐK
A fényképezőgép autofókusz-érzékelője(i) az igazi motor a pontos fókusz elérésében, és különféle tömbökben vannak elhelyezve a kép látómezejében. Mindegyik érzékelő méri a relatív fókuszt a kontraszt változásainak értékelésével a kép megfelelő pontján – ahol a maximális kontraszt a maximális élességnek felel meg.
| A fókusz mennyiségének módosítása: | ||
| Elmosódott | Részleges | Éles |
 400% |   Érzékelő hisztogram |
Kérjük, keresse fel a kép hisztogramjairól szóló oktatóanyagot a kép kontrasztjának hátteréhez.
Megjegyzés:sok kompakt digitális fényképezőgép magát a képérzékelőt használja kontrasztérzékelőként (a kontrasztészlelő AF módszerrel), és nem feltétlenül rendelkezik több különálló érzékelővel. autofókusz-érzékelők (amelyek az AF fázisérzékelési módszerével gyakoribbak). Továbbá a fenti diagram az AF kontrasztészlelési módszerét mutatja be; A fázisérzékelés egy másik módszer, de ez továbbra is a kontrasztra támaszkodik a pontos autofókusz érdekében.
Az automatikus élességállítás folyamata általában a következőképpen működik:
(1) Az autofókusz processzor (AFP) kis mértékben módosítja a fókusztávolságot.
(2) Az AFP beolvassa az AF-érzékelőt, hogy felmérje, javult-e az élesség, és mennyit.
(3) A (2) információ alapján az AFP új fókusztávolságra állítja az objektívet.
(4) Az AFP ismétlődően megismételheti a 2–3. lépéseket, amíg el nem éri a kielégítő fókuszt.
Ez az egész folyamat általában a másodperc töredéke alatt befejeződik. Nehéz témák esetén előfordulhat, hogy a fényképezőgép nem tud kielégítően élesíteni, és felhagy a fenti sorozat megismétlésével, ami hibás automatikus élességállítást eredményez. Ez a rettegett "fókuszvadászat" forgatókönyv, amikor a fényképezőgép ismételten oda-vissza fókuszál anélkül, hogy az élességrögzítést elérné. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kiválasztott témára ne lehetne fókuszálni. Azt, hogy az automatikus élességállítás meghibásodhat-e, és miért, azt elsősorban a következő részben szereplő tényezők határozzák meg.
AZ AUTOFÓKUSZ TELJESÍTMÉNYÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
A fényképezett téma óriási hatással lehet a fényképezőgép automatikus élességállítására – és gyakran még jobban, mint a fényképezőgépmodellek, objektívek vagy fókuszbeállítások közötti bármilyen eltérés. Az automatikus élességállítást befolyásoló három legfontosabb tényező a fényszint, a téma kontrasztja és a kamera vagy a téma mozgása .
A különböző fókuszpontok minőségét illusztráló példa bal oldalon látható; mozgassa az egeret a kép fölé, hogy megtekinthesse az egyes fókuszhelyek előnyeit és hátrányait.
Vegye figyelembe, hogy ezek a tényezők nem függetlenek egymástól; más szóval, még gyengén megvilágított témához is sikerülhet automatikus élességállítást elérni, ha ugyanannak a témának extrém kontrasztja is van, vagy fordítva. Ez fontos hatással van az autofókuszpont kiválasztására:jobb autofókusz érhető el, ha olyan fókuszpontot választ, amely éles élnek vagy markáns textúrának felel meg , feltételezve, hogy az összes többi tényező azonos marad.
A bal oldali példában szerencsénk volt, hogy az a hely, ahol az autofókusz a legjobban teljesít, megegyezik a téma helyével is. A következő példa problémásabb, mert az autofókusz a háttérben működik a legjobban, nem a témán. Vigye az egeret az alábbi képre a jó és gyenge teljesítményű területek kiemeléséhez.
A jobb oldali képen, ha az ember a téma mögött gyorsan mozgó fényforrásokra fókuszál, akkor életlen témát kockáztat, ha a mélységélesség sekély (ahogyan egy gyenge megvilágítás esetén történik mint ez).
Alternatív megoldásként a téma külső fénypontjára való összpontosítás talán a legjobb megközelítés lenne, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ez a kiemelés gyorsan változtatja oldalát és intenzitását a mozgó fényforrások helyétől függően.
Ha a fényképezőgépnek nehézségei támadna a külső fénypontra fókuszálni, akkor alacsonyabb kontrasztú (de álló és meglehetősen jól megvilágított) fókuszpont a téma lába, vagy a témával azonos távolságra hagyja a talajt.
A fenti döntéseket azonban megnehezíti, hogy ezeket a döntéseket gyakran vagy előre kell látni, vagy a másodperc töredéke alatt meg kell hozni. Az álló és mozgó témák automatikus élességállításának további speciális technikáiról az oktatóanyag vége felé a megfelelő szakaszokban lesz szó.
AZ AUTOFÓKUSZUS PONTOK SZÁMA ÉS TÍPUSA
Az autofókusz robusztussága és rugalmassága elsősorban az adott kameramodell által elérhetővé tett autofókuszpontok számának, helyzetének és típusának köszönhető. A csúcskategóriás tükörreflexes fényképezőgépek 45 vagy több autofókuszponttal rendelkezhetnek, míg a többi fényképezőgépnek csak egy központi AF-pontja lehet. Az alábbiakban két példa látható az autofókusz-érzékelők elrendezésére:
| Max. f/#: | f/2.8 | f/4.0 | f/5.6 | f/8.0 |
 |  | |||
| Csúcskategóriás tükörreflexes fényképezőgép | ||||
| Max. f/#: | f/2.8 | f/4.0 | f/5.6 |
| |  | ||
| Belépés a középkategóriás SLR-be | |||
A bal és a jobb oldali példákhoz a Canon 1D MkII és a Canon 20D fényképezőgépek használhatók.
Ezeknél a kameráknál az automatikus élességállítás nem lehetséges f/8.0 és f/5.6-nál kisebb rekesz esetén.
Kétféle autofókusz-érzékelő látható:
+ kereszt típusú érzékelők (kétdimenziós kontrasztérzékelés, nagyobb pontosság)
l függőleges vonalérzékelők (egydimenziós kontrasztérzékelés, kisebb pontosság)
Megjegyzés:A „függőleges vonalérzékelőt” csak azért hívják így, mert függőleges vonal mentén érzékeli a kontrasztot.
Ironikus módon ez a fajta érzékelő a legjobb a vízszintes vonalak érzékelésére.
Tükörreflexes fényképezőgépeknél az autofókuszpontok száma és pontossága a használt objektív maximális rekeszértékétől függően is változhat, amint azt a fenti ábra is mutatja. Ez fontos szempont a fényképezőgép objektívjének kiválasztásakor:még ha nem is tervezi a maximális rekesznyílású objektív használatát, ez a rekeszérték segíthet a fényképezőgépnek a jobb fókuszpontosság elérésében . Továbbá, mivel szinte mindig a központi AF-érzékelő a legpontosabb, a középen kívüli témák esetében gyakran a legjobb, ha először ezt az érzékelőt használja a fókuszrögzítéshez (a keret újrakomponálása előtt).
A választott fényképezőgép-beállítástól függően több AF-pont együtt is működhet a nagyobb megbízhatóság érdekében, vagy külön is működhet a jobb specifikusság érdekében. Egyes fényképezőgépek "automatikus mélységélesség" funkcióval is rendelkeznek a csoportképek készítéséhez, amely biztosítja, hogy a fókuszpontok mindegyike az elfogadható fókuszszinten belül legyen.
AF MÓD:FOLYAMATOS ÉS AI SZERVO vs. EGY LÖVÉS
A fényképezőgép legszélesebb körben támogatott fókuszmódja az egyképes élességállítás, amely a legjobb állóképekhez. Az egyfelvételes mód érzékeny a fókuszhibákra a gyorsan mozgó témáknál, mivel nem tudja előre látni a téma mozgását, amellett, hogy megnehezíti a mozgó témák keresőben való megjelenítését. Az egy fényképes élességállításhoz fókuszrögzítésre van szükség a fénykép elkészítése előtt.
Sok fényképezőgép támogatja az automatikus élességállítási módot is, amely folyamatosan módosítja a mozgó témák fókusztávolságát. A Canon fényképezőgépek ezt "AI szervo" fókuszálásnak, míg a Nikon fényképezőgépek "folyamatos" fókuszálásnak nevezik. Úgy működik, hogy a téma korábbi fókusztávolságainak becslései alapján megjósolja, hol lesz kissé a téma a jövőben. A fényképezőgép ezután erre a megjósolt távolságra fókuszál előre, hogy figyelembe vegye a zár késleltetését (az exponáló gomb lenyomása és az expozíció kezdete közötti késés). Ez nagymértékben megnöveli a megfelelő élességállítás valószínűségét mozgó témák esetén.
Az alábbiakban a különböző Canon fényképezőgépek maximális követési sebességére vonatkozó példák láthatók:
Az értékek az ideális kontrasztra és megvilágításra vonatkoznak, és használja a Canon 300 mm f/2.8 IS L objektívjét.
A fenti grafikonnak egy hüvelykujjszabály-becslést is kell adnia más kamerák számára is. A tényleges maximális követési sebesség attól is függ, hogy a téma mennyire szabálytalanul mozog, a téma kontrasztjától és megvilágításától, az objektív típusától és a téma követéséhez használt autofókusz-érzékelők számától. Figyelmeztessen arra is, hogy a fókuszkövetés jelentősen csökkentheti a fényképezőgép akkumulátorának élettartamát, ezért csak akkor használja, ha szükséges.
AUTOFÓKUSZUS SEGÉDNYÁRA
Sok fényképezőgép AF-segédsugárral van felszerelve, amely az aktív autofókusz egyik módja, amely látható vagy infravörös sugarat használ, hogy segítse az autofókusz-érzékelőket a téma észlelésében. Ez nagyon hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor a téma nincs megfelelően megvilágítva, vagy nincs elegendő kontrasztja az automatikus élességállításhoz, bár az AF-segédfény hátránya is a sokkal lassabb autofókusz.
A legtöbb kompakt fényképezőgép beépített infravörös fényforrást használ az AF-segédhez, míg a digitális tükörreflexes fényképezőgépek gyakran beépített vagy külső vakut használnak a téma megvilágítására. Ha vakut használ az AF-segédhez, az AF-segédfénynek problémát okozhat a fókuszrögzítés, ha a téma észrevehetően elmozdul a vaku villanásai között. Az AF-segédfény használata ezért csak álló témák esetén javasolt.
A GYAKORLATBAN:AKCIÓFOTÓK
Az automatikus élességállítás szinte mindig az akciófotóknál teljesít a legjobban, ha AI szervót vagy folyamatos üzemmódot használ. Az élességállítási teljesítmény drámaian javítható, ha az objektívnek nem kell nagy fókusztávolság-tartományban keresnie.
Ennek talán a legáltalánosabban támogatott módja az, ha előfókuszálja a fényképezőgépet olyan távolságra, ahol a mozgó téma várhatóan áthaladna rajta . A jobb oldali kerékpáros példában az ember előre fókuszálhat az út szélére, mivel az várható, hogy a motoros közel ilyen távolságban elhalad mellette.
Egyes tükörreflexes objektívek minimális fókusztávolság-kapcsolóval is rendelkeznek; ennek a lehető legnagyobb távolságra állítása (feltéve, hogy a téma soha nem lesz közelebb) szintén javíthatja a teljesítményt.
Figyelmeztetni kell azonban, hogy folyamatos autofókusz üzemmódban még akkor is készíthetők felvételek, ha az élességrögzítést még nem sikerült elérni.
A GYAKORLATBAN:PORTRÉK ÉS EGYÉB ÁLLÓFOTÓK
Az állóképek legjobban az egyképes autofókusz móddal készíthetők, amely biztosítja, hogy az élességrögzítés még az exponálás megkezdése előtt megvalósuljon. A kontrasztra és az erős megvilágításra vonatkozó szokásos fókuszpontkövetelmények továbbra is érvényesek, bár gondoskodni kell arról, hogy a téma nagyon kevés legyen.
Portréknál a szem a legjobb fókuszpont – egyrészt azért, mert ez szabvány, másrészt azért, mert jó a kontrasztja. Bár a központi autofókusz-érzékelő általában a legérzékenyebb, a legpontosabb élességállítást a nem középponti fókuszpontok használatával érik el a nem középen lévő témákhoz. Ha ehelyett a középső AF-pontot használná a fókuszrögzítés eléréséhez (mielőtt újrakomponálna egy nem középponti témára), a fókusztávolság mindig elmarad a tényleges tárgytávolságtól – és ez a hiba növekszik közelebbi témák esetén. A pontos élességállítás különösen fontos portrék készítésekor, mert ezeknél jellemzően kis mélységélesség van.
Mivel az AF-érzékelők legelterjedtebb típusa a függőleges vonalérzékelő, érdemes azt is mérlegelni, hogy a fókuszpont elsősorban függőleges vagy vízszintes kontrasztot tartalmaz-e. Gyenge fényviszonyok között a fényképezőgép 90°-os elforgatásával autofókusz közben olyan fókuszrögzítést lehet elérni, amely egyébként nem lehetséges.
A bal oldali példában a lépcsők elsősorban vízszintes vonalakból állnak. Ha valaki az előtér lépcsőjéhez közel állítaná az élességet (a látszólagos mélységélesség maximalizálása érdekében a hiperfókusztávolság használatával), akkor elkerülhető lenne a hibás autofókusz, ha először tájkép módba állítaná a kamerát az autofókusz során. Ezt követően az exponálás során visszaforgathatja a fényképezőgépet portré tájolásba, ha úgy kívánja.
Vegye figyelembe, hogy ebben az oktatóanyagban a hangsúly a *hogyan* fókuszáláson volt – nem feltétlenül *hova* kell összpontosítani. A témával kapcsolatos további információkért kérjük, keresse fel a mélységélességről és a hiperfokális távolságról szóló oktatóanyagokat.
