A Sigma 135 mm F1.8 DG HSM Art objektív gyors áttekintése
A Sigma 135 mm f1.8 Art objektívről szóló rövid áttekintésben áttekintem néhány funkcióját, és megadom az általános benyomásomat erről az objektívről.
A fotósok szeretik a felszerelést
Számos fotós csoporthoz tartozom, mind az interneten, mind a környékemen, és gyakran amikor találkozunk, a végén a felszerelésünkről beszélgetünk. A beszélgetések általában arról szólnak, hogy milyen felszerelésünk van, mit szeretnénk, és mit szeretnénk eladni. Többször hallottam fotóstársaimat a Sigma Art objektívsorozatról beszélni. Mindig azzal kezdik a beszélgetést, hogy „Ó, nagyon szeretem a Sigma Art objektívemet. A bokeh olyan álomszerű!” Most Canon lövöldözős vagyok – mindig is az voltam, és mindig is az leszek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy időnként nem szeretek más cégek felszereléseit kipróbálni, hogy összehasonlítsam a teljesítményt, a specifikációkat és az árakat.
A Sigma 135 mm F1.8 DG HSM Art objektívhez tok és napellenző tartozik.
Így amikor lehetőségem nyílt kipróbálni a Sigma 135 mm-es 1,8 DG HSM Art objektívet, megragadtam a lehetőséget. Körülbelül három hetet töltöttem ezzel az objektívvel, és különféle fotózási feladatokhoz használtam – beltéren és kültéren egyaránt. Íme az én véleményem az objektívvel kapcsolatos személyes tapasztalataim alapján.
Megjegyzés – ez az objektív Canon, Nikon és Sony tartókhoz érhető el.
Műszaki előírások
A Sigma webhelye szerint a Sigma 135 mm F1.8 DG HSM Art egy közepes hatótávolságú teleobjektív, amelyet modern, nagy megapixeles DSLR-ekhez terveztek. Az új, nagyméretű Hyper Sonic Motor (HSM) bőséges nyomatékot biztosít a fókuszcsoportnak a kiemelkedő sebesség érdekében, kivételesen stabil teljesítményt biztosítva még alacsonyabb sebességeknél is. Ez a csúcstechnológiás elsődleges objektív por- és fröccsenésálló tartóval rendelkezik a garantált teljesítmény érdekében bármilyen körülmények között, a nagy, 1,8-as rekeszértéke pedig lehetővé teszi a képek kreatívabb irányítását.
A Sigma 135 mm F1.8 DG HSM Art objektív Canon 1V filmes fényképezőgépemhez csatlakoztatva.
A választott teleobjektívem a Canon EF 70-200L objektívem. Nehéz és terjedelmes, de kategóriájában a legjobb képminőséget nyújtja. Ehhez az objektívhez képest a 135 mm-es könnyűnek és kényelmesnek tűnt, hogy egész nap magával vigye. Fix objektívről lévén szó, nincs benne mozgó alkatrész, ellentétben a 70-200mm-es zoomgyűrűvel. Bár ez azt jelentette, hogy mozognom kellett, hogy különböző távolságokra lőhessek, ez nem okozott kényelmetlenséget. Csak úgy tettem, mintha zoomobjektívem lenne a lábam mozgatásával!
Az objektív nagyon élesnek és tisztának tűnik. Az objektív sima matt fekete felülete bizonyos vizuális vonzerőt kölcsönöz neki. Az építési minőség nagyon tiszta, és olyan, mint egy szilárd üvegdarab. Az objektív egy kicsit nehéz (körülbelül 2,56 font vagy 1,2 kg), de ha más teleobjektívvel szoktál mászkálni, akkor ez nem különbözik az ilyen objektívek használatától.
A Sigma 135 mm F1.8 Art objektív élessége
A legálmodóbb bokeh legendás tulajdonsága nagyon is igaz ezzel az objektívvel. Még akkor is szuper éles, ha teljesen nyitott állapotban fényképez. Általában nagyon szélesre tárva fotózom az összes Canon L-objektívemmel, ami illik a fényképezési stílusomhoz. Az f/2.0 rekesznyílás az én személyes kedvencem – az, amiben igazán bízom, hogy sekély mélységélességet és álmodozó bokeh-t (elmosódott háttér) biztosít. Ez az objektív nem okozott csalódást kedvenc f-stop-omnál.
De még f/1,8-nál is (a Sigma 135 mm-es legszélesebb rekeszértéke) az objektív éles volt, nagyon kis mélységélességgel. Miután leállították f/16-ra, volt némi puhaság a keret szélein, de nem túl feltűnő. Ilyen minőségű objektív esetén a legjobb rekeszérték f/1,8 és f/4 között lenne (véleményem szerint), hogy a lehető legjobban kihozzuk a mindannyiunk által kedvelt kis mélységélességet és bokeh-t.
ISO 200, f/1.8 – szélesre tárva – nézze meg azt az álmodozó bokeh-t.
ISO 200, f/2.0
ISO 200 f/9-nél – a teljes jelenet nagyobb része tiszta és látható – itt szélesebb (mélyebb) mélységélességgel.
Vignettakezelés
A Sigma 135 mm-es f/1.8 Art objektív enyhe szélvignettálást mutatott, amikor szélesre lőtték. De az én fényképezési stílusomhoz képest ez minimális, és semmi olyan, amit ne tudnék javítani az utófeldolgozás során. Nagyon lenyűgözött az éles képek száma, amelyeket még akkor is meg tudtam őrizni, ha teljesen nyitott objektívet használtam f/1,8-on.
A bal oldali kép ISO 200, f/2.0, a jobb oldali pedig ISO 200, f/9 érzékenységgel készült. Egyik rekesznél sem látható lágyság vagy vignettálás. A bokeh f/2.0-nál annyira álmodozó (sekély mélységélesség), és f/9-nél több a háttér látható.
Automatikus élességállítás
A Sigma 135mm elektronikus hiperszonikus motorral rendelkezik. Ennek köszönhetően az autofókusz nagyon gyors és egyenletes. Azt tapasztaltam, hogy az objektív könnyen rögzíti a fókuszt, és nem vadászott fókuszálás közben. Az AF-motor is viszonylag csendes és sima volt a többi teleobjektívhez, például a Canon 85 mm f/1.2L II USM-hez képest, amely nagyon lassú, miközben AF módban keresi a fókuszt.
Túrázás közben a két fiam úgy döntött, ők vezetik a falkát. Nagyon szerettem volna megörökíteni ezt a független sorozatot, és mindkét kép kevesebb, mint 2 másodperces különbséggel készült. A Sigma 135mm-nek nem okozott gondot a fókusz követése, miközben feljebb haladtak a nyomvonalon. Mindkét kép ISO 200, f/2.0 érzékenységgel készült, és mindkettőnél a téma éles és éles, a mozgás ellenére is.
Makróképességek
Bár a Sigma 135 mm-t nem nevezik makró objektívnek, 0,2-szeres nagyítást kínált, és a minimális fókusztávolság alig három láb alatt volt. Mivel van egy dedikált makró objektívem, amelyet részletfelvételeimhez használok, nem fordítottam különösebb figyelmet erre a funkcióra. Ezzel az objektívvel azonban egy csipetnyi nagyítást is lehetne adni.
A 135 mm-es zoom kicsit szűk volt, amikor stúdióban kellett fejfelvételeket készítenem, de miután rögzítettem a fókuszt, gyönyörű lett. Mindkét kép f/2.0 ISO 640, 1/125.
mellett készültÖsszefoglaló
Összességében nagyon lenyűgözött a Sigma 135 mm-es 1,8 DG HSM Art objektív. Ez egy nagyszerűen felépített felszerelés, amely hihetetlenül gyors, könnyen hordozható, kezelhető és használható.
Az egyetlen dolog, amit meg kellett szoknom, az az, hogy a kedvenc 70-200 mm-es teleobjektívemtől eltérően ez egy prime objektív és nem zoom. Ez azt jelentette, hogy mozognom kellett, hogy különböző szögekből és különböző gyújtótávolságból készíthessek felvételeket, de ezt nem tartom csalásnak. Ehelyett úgy érzem, hogy a kiváló objektívvel történő fényképezés óvatosabbá és átgondoltabbá teszi a kompozícióit, mivel fizikailag kell mozognia, hogy változatos felvételeket készítsen.
A Sigma 135 mm-es objektívre mindenképpen érdemes odafigyelni, ha jó minőségű teleobjektívet keres.
