Miért van párásítás a szellőző betegeknél?

Számos oka van annak, hogy miért alkalmazzák a párásítást szellőző betegeknél:

1. A légutak megfelelő nedvességtartalmának fenntartása:A gépi lélegeztetés során a levegő párásítása segít fenntartani a beteg légutak és légutak nedvesség egyensúlyát. A száraz gázok szellőztetés közbeni áramlása a vízgőz elvesztéséhez és a légutak kiszáradásához vezethet, ami irritációt, gyulladást és a szövődmények, például a lélegeztetőgéppel összefüggő tüdőgyulladás (VAP) fokozott kockázatát okozhatja. A párásítás segít pótolni ezt a nedvességet és megakadályozza a túlzott kiszáradást.

2. Javítja a nyálkahártya kiürülését:A párásítás elősegíti a légúti váladék elvékonyodását és fellazítását, így könnyebben ürül ki a légutakból. A légúti nyálkahártya megfelelő hidratáltságának fenntartásával a ciliáris funkció és a mukociliáris kiürülési mechanizmusok megmaradnak. Ez segít eltávolítani a váladékot és csökkenti a nyálkahártya kialakulásának kockázatát, amely elzárhatja a légutakat és légúti szövődményekhez vezethet.

3. Csökkentse a légúti váladék mennyiségét:Egyes betegeknél a párásítás segíthet csökkenteni a légúti váladék képződését. Ez különösen fontos azoknál a betegeknél, akiknek túlzott váladékuk van, vagy hajlamosak vastag, szívós váladék kialakulására. A váladék mennyiségének és viszkozitásának csökkentésével a párásítás javíthatja a gázcserét és az általános légzésfunkciót.

4. A szövődmények megelőzése:A párásítás segíthet megelőzni a gépi lélegeztetéssel összefüggő különféle szövődményeket, például atelektázist, tüdőgyulladást és légúti sérüléseket. A légutak megfelelő nedvességtartalmának fenntartásával és a légúti irritáció csökkentésével a párásítás kedvezőbb környezetet teremt a gyógyuláshoz és gyógyuláshoz.

Fontos megjegyezni, hogy a párásítást óvatosan kell alkalmazni bizonyos betegpopulációkban, például szívelégtelenségben vagy folyadéktúlterhelésben szenvedőkben, mivel a túlzott párásítás folyadékvisszatartáshoz vezethet. Ezért az alkalmazott párásítás mértékét és típusát jellemzően az egyes páciens állapota és szükségletei alapján állítják be, az egészségügyi szakemberek által előírt és ellenőrzött módon.