Hány elem van az akkumulátorokban?

A szabványos akkumulátornak két alapvető összetevője van:egy anód (negatív pólus) és egy katód (pozitív pólus). Ezeket a komponenseket elektrolit választja el, amely lehetővé teszi az ionok áramlását. Az anód könnyen oxidálható, míg a katód könnyen redukálható anyagot tartalmaz. Ha az anód és a katód közötti áramkör zárva van, akkor oxidációs-redukciós reakció megy végbe, amely elektronokat szabadít fel és elektromos áramot hoz létre. A teljes folyamat a következőképpen ábrázolható:

Anód (oxidáció):

Zn(s) → Zn2+(aq) + 2e-

Katód (redukció):

2H+(vizes) + 2e- → H2(g)

Általános reakció:

Zn(s) + 2H+(aq) → Zn2+(aq) + H2(g)

A szabványos akkumulátorban használt elemek száma az akkumulátor típusától függ. Néhány elterjedt akkumulátortípus és alkotóelemeik a következők:

1. Ólom-savas akkumulátor (gépkocsikban használatos):

- Ólom (Pb)

- Kénsav (H2SO4)

2. Alkáli elem (hétköznapi eszközökben, például távirányítókban és zseblámpákban használatos):

- Cink (Zn)

- Mangán-dioxid (MnO2)

- kálium-hidroxid (KOH)

3. Lítium-ion akkumulátor (laptopokban, telefonokban és elektromos járművekben használatos):

- lítium (Li)

- Kobalt (Co)

- Nikkel (Ni)

- mangán (Mn)

- Alumínium (Al)

4. Nikkel-kadmium akkumulátor (hordozható eszközökben, például elektromos kéziszerszámokban és elektromos fogkefékben használják):

- Nikkel (Ni)

- kadmium (Cd)

Ez csak néhány példa, és vannak más típusú akkumulátorok is, amelyek más elemeket használhatnak. Az akkumulátorban használt konkrét elemek a kívánt tulajdonságoktól függenek, mint például a feszültség, a kapacitás és az élettartam.