Papír kiválasztása fényképnyomtatáshoz

Ha nemrégiben keresett megfelelő nyomtatott médiát amelyre kinyomtathatta fényképeit, bizonyára eléggé leterheltnek érezte magát. A fotópapír formájú nyomtatási médiák javulnak a vegyszerek, a tinta és a papírgyártás terén, ami a korábbinál nehezebbé teszi a legjobb fotópapír kiválasztását.

Ezek a fejlesztések azonban azt jelentik, hogy ha sikerül, a nyomtatott fénykép jó lesz hosszú évekig. Könnyen áttekinthető útmutatónk azokról a szempontokról, amelyekre figyelnie kell, amikor nyomtatási papírhordozót keres.

Nyomtató tintatípusa

A széles színtartomány és valódi színtónusok eléréséhez előnyben részesített nyomtatási technológia az Inkjet. Pigment- vagy színezékalapú tinták használatával a folyékony tintát szuperpontos sugárral diszpergálják a papírra, így a tinta-jet nevet kapják. Az eredmény kiváló minőségű nyomtatás akár 2880 DPI-vel (dots per inch), szemben a lézernyomtatási technológia által támogatott 720 DPI-vel.

A lézer szénből és polimerből készült festékrészecskéket használ a porszerű tinta előállításához CMYK színtartományban. A port ezután a papírra olvasztják, ami szupergyors nyomtatást eredményez, a kiváló minőségű fényképek nyomtatásához szükséges pontosság hiányával. A lézernyomtatási technológia fantasztikus egyszerű dokumentumok nyomtatásához, de a képreprodukcióhoz A tintasugaras szabályok a legfőbbek.

Dye vs. Pigment alapú tinták

Számos nyomtatógyártó kínál festék- és pigmentalapú tintasugaras tintákat is. Az egyik vagy a másik választása befolyásolhatja a nyomtatás minőségét, ezért elengedhetetlen a két lehetőség ismerete.

Festék – Ahogy a neve is sugallja, a festék alapú tinták vízben oldódó festékből készülnek, ami színes folyadékot eredményez. A festékalapú tintákkal nyomtatott fotópapír simább nyomtatást és szélesebb színskálát eredményez. Ezenkívül több fotópapírtípus (különösen a pénztárcabarát) jobban támogatja a festékalapú tintákat, mint a felső kategóriás fotópapír-modellek.

Pigment – Itt a tinta folyékony és apró részecskékből áll, amelyek az emberi szem számára láthatatlanok. A részecskék nem oldódnak fel a keverékben. A pigmentek használata javítja a nyomat UV-fény stabilitását, így lassabban fakul, valamint vízálló tulajdonságokkal rendelkezik.

Bizonyos körülmények között mindkét típusú tinta megfelelő, más esetekben nem. A festékalapú tinták kiváló nyomtatási minőséget kínálnak, míg a pigment alapú tinták kevésbé kopnak.

Fotópapír szerkezete

A gyártótól függetlenül a fotópapírok szerkezete azonos, így könnyebb összehasonlítani a lehetőségeket, mint gondolná. A szerkezet fel van osztva a papír alapjára, a tintát befogadó kémiai bevonatra (az úgynevezett „befogadó rétegre”) és a végső tétel felületére.

Alappapír – Az alapnak két gyakori változata van. Az egyik változat, amelyet a hétköznapi fotópapírokban használnak, kizárólag közönséges papíron alapul. Kiváló alternatívája a két polietilén réteg közé szendvicsezett papíron alapul. A PE alapként ismert polietilén réteg feladata annak biztosítása, hogy a tinta ne szivárogjon be az alapba. A gátként funkcionáló PE-bevonat csökkenti annak a valószínűségét, hogy papírhiány alakuljon ki a kagylósodás, a tintatelítettség és a stabilitás hiánya miatt.

Vegyi bevonat – A legnagyobb különbség a fotópapírok között a kémiai réteg minősége. A „fogadó rétegnek” nevezett feladata a nyomtatófejek által generált hatalmas mennyiségű tinta befogadása. Ha valaha is azon töprengett, hogy egyes papírok miért száradnak meg azonnal, amint kinyomtatja őket, miért fakulnak el vagy sárgulnak el némelyik hónapok alatt, és miért hajolnak meg egyesek a nyomtatás után, akkor a fogadóréteg az, ami a különbséget jelenti.

Az alap- és napi fotópapírokat gyakran öntött bevonatú technológián alapuló fogadórétegen állítják elő. Alapvető nyomtatási eredményeket biztosít, bár a vegyszer a felületen ül, így a nyomat nagy valószínűséggel elkenődik, ha nem adnak elegendő időt a nyomat megszáradásához. Az öntött bevonatot csak normál alappapírra gyártják, és a papír hátoldalán található védelem hiánya miatt nagyon érzékeny a nedvességre.

A professzionális fotópapírok, amelyekhez hasonlókat a legtöbb gyártó kínál „prémium vagy professzionális kínálatában”, Micro vagy Nano pórusfogadó rétegtechnológián alapulnak. Ezúttal, bár a vegyszer természetesen a papír felületére kerül, a tinta a vegyszer mikroszkopikus pórusaiban van, innen ered a Micro vagy Nano pórus elnevezés. Ez azt jelenti, hogy a papír azonnal megszárad, sokkal hosszabb archiválási potenciállal rendelkezik (a küszöb, mielőtt a kép elhalványul vagy elszíneződik az elemek miatt), és pontosabb a valódi szín megjelenítése.

Papírbefejezés – A fotópapír utolsó összetevője a felület. Bár a legtöbb ember ismeri a fényes vagy matt színt, sok zűrzavar lép fel a két felület között. A különféle kifejezések, amelyeket a gyártók használnak a Lustertől a Pearl-ig, csak segítenek megzavarni a potenciális felhasználókat. Értelmezzük a befejezési lehetőségeket.

A fényes felület a leggyakoribb felület, amely a legtöbb körülménynek megfelel. Fényességi skálán mérik, egyes gyártók magasabb fényességet használnak, mint mások. Mégis nehezen látnád a különbséget. Legnagyobb hiányossága bizonyos világítási körülmények és szögek mellett válik nyilvánvalóvá. Például, ha a nyomat üveg mögött van bekeretezve, és a fény a keretre irányul, akkor bizonyos szögekből és oldalról nehéz lehet látni a kép részleteit.

A matt felületet ritkán használják színes képek reprodukálásakor. Gyakran használják fekete-fehér képek nyomtatásakor, hogy javítsák a nyomat hitelességét.

A szatén egy általános és ésszerű kompromisszum a fényes felületeknél a nagy tükröződés és a matt felület esetében a tükröződés hiánya között. A szaténra jellemző általános kifejezések közé tartozik a Pearl, Luster és Semi-Gloss. A szatén bevonat ezen változatai a csillogás és a textúra tekintetében az eladótól függően változnak, bár ismét bionikus látásra van szükség ahhoz, hogy valóban megmutassa a különbséget.

Fotópapír súlya

A lehetőségek kiemelésének utolsó része a megfelelő súly kiválasztása. Talán a legnagyobb tévhit a felhasználók körében az, hogy a súly egyenlő a minőséggel. Most már tudja, hogy az alap- és fogadórétegek sokkal fontosabbak a minőség megteremtésében. A súlyt GSM-ben mérik (gramm per négyzetméter – g/m²), és a mai nyomtatási környezetben minden másnál nagyobb a lenyomat része.

A nagyobb súlyú fotópapírokat nehezebb megérinteni, így jobban érzik magukat. Ha a fényképét szeretné átadni, és ezért annak értékes emléke van, érdemes megfontolni a magasabb szintű GSM-et. A fotópapír súlya fotók nyomtatásakor a pénztárcakímélő nyomatokhoz, például naptárnyomatokhoz használt 120 g/m2-től (amikor nincs valódi „emlékezet” érték, mivel a nyomat azonnal fel van függesztve) a 300 g/m2-ig és még ennél is több a képzőművészeti papírok esetében. A hagyományos nyomtatók könnyedén adagolhatnak akár 280 g/m2-es papírt is, ha a nagyobb súlyokat ellenőrizni kell a nyomtató gyártói előírásai szerint.

Reméljük, hogy a fotópapírral kapcsolatos kérdéseire egyszer s mindenkorra választ kaptunk. Ha bármilyen kérdése van, hagyja meg megjegyzését alább.

A szerzőről: Írta:Joseph Eitan, M.D., a Photo Paper Direct fotópapír-kereskedő. Joseph több mint 25 éves tapasztalattal rendelkezik a nyomtatott médiaiparban. Látogassa meg webhelyét további információkért, vagy vegye fel a kapcsolatot bármilyen kérdésével.