Valósághű HDR-fotók készítése a Photomatix Pro segítségével

A nagy dinamikus tartományú (HDR) fényképezés lényege, hogy készítse el sorozatos fényképeit, és dolgozza fel őket egy erre a célra szolgáló HDR-programban a számítógépén. Amikor eljön a feldolgozás ideje, talán nincs is szélesebb körben használt program, mint a Photomatix Pro. 99 dollárba kerül, és önálló programként, vagy a Photoshopon és a Lightroomon belül működik. Ha még nem rendelkezik vele, javaslom, hogy vásárolja meg.

A Photomatix használata meglehetősen egyszerű, ha már tudja, hogyan kell használni. Ha azonban először látja a különböző párbeszédpaneleket és több vezérlőkészletet, az túl bonyolultnak tűnhet. Ebből a cikkből megtudhatja, hogyan állíthatja be a Photomatix-ot úgy, hogy ezek a párbeszédpanelek gyorsan átkattinthatók legyenek. Ezt követően megtanulja, hogyan használhatja a Tone Mapping és Exposure Fusion modulokat HDR-fotók létrehozásához. Ennek során megismerheti néhány kulcscsúszkát és vezérlőt.

A folyamat során észreveheti, hogy egyes csúszkák és vezérlők elmosódnak. Ennek az az oka, hogy ezek többnyire olyan dolgok vezérlői, amelyeket Photoshopban vagy Lightroomban jobban meg lehet csinálni. Hagyja, hogy a Photomatix azt tegye, amihez a legjobban tud (tónusleképezés és expozíciófúzió), a Photoshop és a Lightroom pedig azt tegye, amit a legjobban tud (hatással a fényerőre, kontrasztra és színekre). Ez sokkal egyszerűbbé teszi a Photomatix-élményt, és jobb képeket is eredményez.

A Photomatix folyamat

A Photomatix használata mindössze négy lépésből áll:

1. A kívánt fényképek importálása a Photomatixbe
2. Az előfeldolgozási beállítások elvégzése
3. A végrehajtani kívánt feldolgozás stílusának beállítása
4. A csúszkák használata az effektusok beállításához.

E lépések mindegyike rendkívül egyszerű. A cikk hátralévő része sorban végigmegy ezeken a lépéseken.

1. lépés:Importálja fotóit a Photomatixba

Nyilvánvalóan a Photomatix használatának első lépése az, hogy a fényképeket bejuttassa a programba. Tehát először ezt tegyük meg.

A fényképek importálása a Photomatixba egyszerű. Egyszerűen nyissa meg a programot, majd a képernyő bal felső sarkában kattintson a „Keresélyes fotók betöltése” gombra. Ha így tesz, a következő párbeszédpanel jelenik meg:

Kattintson a Tallózás gombra, válassza ki a kívánt fényképeket a merevlemezről, majd kattintson az OK gombra. Kiválasztottam 3 fotót, de ha 5 vagy akár 7 fotót is zárójelbe tett, akkor mindegyiket kiválaszthatja.

Ha Lightroomot használ, a folyamat még egyszerűbb, mivel a Photomatix nagyon jól illeszkedik a Lightroomhoz. Csak válassza ki a Lightroomban használni kívánt fényképeket, majd kattintson az egér jobb gombjával. Az egyik megjelenő lehetőség az Exportálás lesz. Válassza az Exportálás, majd a Photomatix Pro lehetőséget. Fényképei megnyílnak a Photomatix alkalmazásban, és már indulhat is.

2. lépés:Állítsa be az előfeldolgozási beállításokat

Amikor fotóit Photomatixba importálja, azonnal megjelenik egy párbeszédpanel, amely néhány előfeldolgozási lehetőséget kínál. Íme a megjelenő párbeszédpanel:

A fenti mezőben található beállítások azok a beállítások, amelyeket általában használnia kell, és azokat, amelyeket a cikkben szereplő példákban is használni fog. A következőképpen közelítheti meg ezeket a beállításokat:

• Képek igazítása: A Photomatix mindent megtesz a képek igazítása érdekében, és általában jó munkát végez, még akkor is, ha Ön kézben tartja a felvételeket, és egy kicsit elmozdult a felvételek között. Úgy gondolom, hogy a Photomatix a vízszintes és függőleges eltolódások korrekciójával igazítja a képeket, általában valamivel jobb munkát végez. Mindkét lehetőség (a műszakok korrigálásával és a funkciók egyeztetésével) általában jól működik, ezért próbálja ki mindkettőt, és válassza azt, amelyik úgy érzi, hogy a legjobban működik az Ön számára.

• Szellemek eltávolítása: Ha vannak olyan tárgyak, amelyek elmozdultak a felvételek során, akkor az úgynevezett „szellemeket” hoz létre, és a Photomatix segíthet eltávolítani őket. Ebben az esetben a fotóimban nincsenek ilyen szellemek, ezért a négyzetet nem jelöltem be. Valójában hagyja bejelöletlenül, hogy úgy gondolja, hogy problémája van a szellemképekkel vagy sem. Ha igen, akkor egyszerűen kezelje a Photoshopban a Klónbélyegző eszközzel, vagy takarja el különböző rétegekkel.

• Zajcsökkentés: A Photomatix segít a digitális zaj kordában tartásában, és ehhez kínál néhány lehetőséget. Beállíthatja, hogy a Photomatix csökkentse a zajt alulexponált vagy normál és alulexponált képeken, vagy teljesen kikapcsolja. Hagyja bekapcsolva ezt a lehetőséget, de csak csökkentse a zajt az alulexponált képeken, mivel általában ott a legelterjedtebb a zaj.

• Csökkentse a kromatikus aberrációkat: A HDR-folyamat időnként hajlamos kromatikus aberrációt okozni a fényképeken, ezért hagyja bejelölve ezt a lehetőséget. A Photoshopnak van egy eszköze a kromatikus aberrációk eltávolítására is, így hagyhatja ezt bejelöletlenül, és később kezelheti a problémákat, de nincs hátránya, ha itt hagyja bejelölve.

• HDR-feldolgozott kép kezelése: A párbeszédpanelnek ez a része csak akkor jelenik meg, ha Lightroomot használ a fényképek Photomatix rendszerbe való átviteléhez. Ezek az opciók csak arra vonatkoznak, hogy a Lightroom hogyan azonosítja és tárolja a fényképét, ezért itt nincsenek jó vagy rossz beállítások. Tartsa a kimenetet 16 bites TIFF-fájlokon a legjobb minőség megőrzése érdekében.

Ha beállította ezeket a beállításokat, kattintson az OK vagy az Exportálás gombra. Eltart egy ideig, amíg a Photomatix feldolgozza a fényképeket, de utána látni fogja az eredményt. Ne aggódjon, ha a látott eredmény közel sincs ahhoz, amit szeretne (és valószínűleg nem is lesz). Ez csak a Photomatix alapértelmezett beállítása, és most kezdődik a móka.

3. lépés:Válassza ki a kiindulási pontot a Photomatixben

Fotói most a Photomatixben vannak, és készen áll a használatra. Ezen a ponton valószínűleg nem akarja mozgatni a csúszkákat, hogy a kép a lehető legjobban nézzen ki. Mielőtt azonban erre rátérnénk, mérlegelnünk kell a kiindulási pontot és azt, hogy hogyan dolgozzuk fel fotóit.

A Photomatix két modult kínál a fényképek feldolgozásához, amelyek neve:Tone Mapping vagy Exposure Fusion. Különböző módon működnek, és a kép végső feldolgozásához rendelkezésre álló csúszkák eltérőek lesznek attól függően, hogy melyiket választotta, ezért szánnunk kell egy percet, és meg kell győződnünk a különbségről.

Íme a különbség a Tone Mapping és az Exposure Fusion között:

• Tónusleképezés az a folyamat, amellyel a Photomatix beállítja a kép összes pixelének tónusát. Ez nem egy egyszerű keverés (mint az Exposure Fusion), hanem a képen látható összes tónus teljes átdolgozása. Remekül működik ott, ahol nagyon magas a dinamikatartomány, és nagy mértékben irányítja a képet. Az egyetlen hátránya, hogy ez azt a „HDR megjelenést” eredményezheti, amelyet sokan utálnak.

• Exposure Fusion Ez az a folyamat, amelynek során a Photomatix összekeveri a képeket anélkül, hogy teljes tónusleképezési folyamaton menne keresztül. Ennek eredményeként Ön kevésbé tudja irányítani a képet, és általában a kép még mindig nagyon széles dinamikatartománnyal rendelkezik, de az előnye, hogy valósághűbb HDR-t kap.

A Tone Mapping és az Exposure Fusion közötti különbségekre vonatkozó további részletekért itt talál egy listát az előnyökről és hátrányokról – közvetlenül a Photomatix webhelyéről:

Mikor érdemes mindegyiket használni? Általában kezdje a Tone Mapping-el, és nézze meg, hogyan néz ki. Ha túlságosan HDR-szerű hatásokat kap, váltson át az Exposure Fusion alkalmazásra. Ezenkívül, amint azt a cikk későbbi részében tárgyaljuk, mindegyikből készítsen egyet, majd később értékelje és/vagy kombinálja őket, hogy mindkét világból a legjobbat hozza ki.

4. lépés:Állítsa be a csúszkákat

Végre ideje beállítani a csúszkákat. Nehéz megmondani, hogyan kell ezt csinálni, mert minden kép más. Ugyanakkor tudom, hogy a homályos általánosságok nem segítenek, ezért megpróbálok a lehető legpontosabb lenni. Próbálja ki az itt kínált beállításokat, de aztán változtassa meg őket, hogy megtudja, melyik tetszik a legjobban.

Kezdje a Photomatix által kínált miniatűr-beállítások áttekintésével. Ha van olyan, amelyik tetszik, használja kiindulópontként. Általában csak a Reális legördülő menü bélyegkép-beállításait használja. A többiek túlzottan szürreálisnak és szutykosnak tűnnek. Mindenesetre, miután kiválasztott egy előre beállított értéket, megváltoztathatja azt a csúszkák mozgatásával, hogy ne korlátozódjon ezekre a beállításokra.

Előbeállítás kiválasztásakor a vezérlők változhatnak, hogy az előbeállítás Tone Mapping vagy Exposure Fusion használatával jött-e létre. A legtöbb előbeállítás a Tone Mapping opciót használja, és először ezt tárgyaljuk. Ezt követően végigjárjuk az Exposure Fusiont.

1. lehetőség:Tónusleképezés

A képernyő bal felső sarkában látni fogja, hogy a Tone Mapping modult két különböző módszerrel használhatja:Details Enhancer vagy Tone Compressor. Általában a Details Enhancer módszert használja. A Tone Compressor módszer nem veszi figyelembe a helyi környezetet a hangok beállításakor. Ezért a képek szinte soha nem néznek ki olyan jól, és kevésbé irányítható. Ha Ön Tone Mapping, maradjon a Details Enhancernél.

A kép tónusleképezésekor csak három csúszkával kell foglalkoznia:Erősség, Részlet kontraszt és Fénybeállítások. Íme, mit csinálnak, és hol érdemes kezdeni a beállításukkal.

• Erősség: Ez a vezérlő lehetővé teszi a kép kontrasztjának és részletességének növelését. Kezdje azzal, hogy növelje ezt a beállítást egészen 100-ra.

• Részletes kontraszt: Általában érdemes ezt a beállítást legalább egy kicsit, gyakran nagyon megnövelni. Mozgassa egészen 10-ig, hogy a kép a lehető legrészletesebb legyen, és csak szükség esetén távolítsa el. Ha így tesz, gyakran sötétebb lesz a kép, de ez most ne aggódjon – ezt más vezérlőkkel is kijavíthatja (akár ebben a programban, akár a Photoshopban vagy a Lightroomban).

• Világítás-beállítások: Ez a vezérlés befolyásolja a kép általános „kinézetét” a különböző pixelek megvilágításának megváltoztatásával. A csúszkát jobbra mozgatva természetesebb, balra mozgatva szürreálisabbá teszi a képet. Általában mozgassa jobbra valahol 4 és 8 között.

Ez az a 3 vezérlő, amelyet mindig módosítania kell a kép hangszínleképezésében. Ezzel szemben számos vezérlőelem van, amelyeket nem érdemes használni változás a Photomatixben. Itt vannak:

• Telítettség: A Photomatix lehetőséget ad a telítettség növelésére vagy csökkentésére. Gyakran tapasztalhatja, hogy a kép telítettsége növekszik. Kerülje azonban ezt a változtatást a Photomatix alkalmazásban, mert a telítettség sokkal nagyobb szabályozással módosítható a Photoshopban (például a színárnyalat/telítettség korrekciós réteggel vagy a görbék beállító rétegével a LAB-ban). Még ha nem is rendelkezik Photoshop programmal, a telítettséget módosíthatja a Vibrance és Saturation csúszkák és a HSL/Color panel segítségével a Lightroomban.

• Fényerő: A fényerőszabályzó néha csábító a használata, mivel világosabbá teszi a képet. Ennek az effektusnak azonban ára van annyiban, hogy „festőibbé” és irreálisabbá teszi a fényképét. Ne növelje a fényerőt a Photomatixben. Ha a képet fényesebbé kell tenni, tegye meg később a Photoshopban vagy a Lightroomban a programok számtalan vezérlőjének használatával.

• Szintek: A Photomatixben számos vezérlő található, amelyek segítségével szabályozhatja a kép fehér pontját, fekete pontját és gammáját. Ez hasonló a Photoshop Szintek beállító rétegéhez. Emiatt használhatja a Photoshop programot is. A Szintek korrekciós réteg jobban működik, és több irányítást biztosít (ahogyan a Görbék korrekciós réteg is), ezért ezeket a változtatásokat ne a Photomatixben végezze el, hanem a Photoshopban.

Ennek ellenére, ha képének nyilvánvalóan nagy szüksége van segítségre, használja a Photomatix vezérlőit, hogy a lehető legjobban nézzen ki. Ezenkívül lehet és kell is játszani ezekkel a vezérlőkkel, hogy képet kapjon arról, hogyan szeretné kinézni a végső képet. A lényeg, hogy most ne aggódjon ezek miatt a vezérlők miatt. Később lehetősége lesz a telítettség vagy a fényerő módosítására a Photoshopban és a Lightoomban.

2. lehetőség:Exposure Fusion

Ahogy fentebb említettük, az Exposure Fusion kevésbé irányítja a végső képet, de valósághűbb képet ad. Sok esetben ez előnyösebb. Ráadásul attól, hogy kevesebb vezérlő van az Exposure Fusion modulban, nem jelenti azt, hogy kevésbé irányíthatja a képet, mivel a legtöbb fényerőt, kontrasztot és színt úgyis a Photoshopban vagy a Lightroomban kell elvégeznie.

Miután kiválasztotta az Exposure Fusion lehetőséget, megjelenik egy legördülő menü, amely lehetővé teszi az Exposure Fusion típusának kiválasztását. Szinte mindig a Natural-ot választja. Ha ezt megtette, már csak a csúszkák mozgatása van hátra. Ismét minimalista megközelítést kell alkalmaznia a Photomatixben. Ha akarja, később módosíthatja a dolgokat a Photoshopban. Itt vannak a vezérlők, amelyekre összpontosít:

• Erősség: Ez a helyi kontrasztjavítás erőssége. Ez általában (de nem mindig) mérsékelt emelést tesz szükségessé. Kezdje 2 és 5 közötti beállítással.

• Helyi kontraszt: Ez növeli a kép helyi kontrasztját, ami általában fokozott tisztaságként jelenik meg. Általában a 2 és 3 közötti mérsékelt emelés működik a legjobban.

A többi vezérlőelem a fényerőt és a telítettséget befolyásolja, amelyek – amint azt a tónusleképezésről szóló előző részben tárgyaltuk – a Photoshopban jobban kezelhetők. Ne módosítsa ezeket a csúszkákat, kivéve, ha valamilyen okból nem fogja használni a Lightroomot vagy a Photoshopot.

3. lehetőség:Mindkettő létrehozása

Most foglalkoztunk a Tone Mapping és az Exposure Fusion funkcióval is, de eddig vagy/vagy javaslatként kezeltük őket. Ez azonban nem feltétlenül így van.

Ha HDR-ről van szó, nincs szükség kompromisszumokra. Ez igaz a Photomatix területén is. Készíthet egy Tone Mapped verziót a fényképről, majd visszatérhet, és elkészítheti az Exposure Fusion verziót. Később kiválaszthatja, hogy melyik tetszik a legjobban, vagy kombinálhatja ezek különböző elemeit a Photoshopban. Ha nem tudja, hogyan kell ilyen módon kombinálni a fényképeket, erről egy következő cikkben is szó lesz.

A Photomatix-eredmény használata

Ezeket a lépéseket követve a fényképek bekerülnek a Photomatixbe, és feldolgozzák azokat a kívánt hatás elérése érdekében. Remélhetőleg a folyamat egyértelműnek tűnik számodra, mivel sok változót eltávolítottunk, és elmentettük őket későbbi munkához a Photoshopban vagy a Lightroomban. Ne felejtse el hagyni, hogy eszközei azt csinálják, amihez a legjobban értenek. A Photomatix kiváló a Tone Mapping és Exposure Fusion terén, de a Photoshop és a Lightroom jobb a fényerő, a kontraszt és a szín megváltoztatásában. Ez a Photomatix-élményt is sokkal egyszerűbbé teszi. Ha néhányszor megtette, a folyamat még egyszerűbbnek tűnik.

Ne feledje, hogy a Photomatix használata csak egy lépés a nagyszerű HDR-kép létrehozásának folyamatában. Egyszerűen futtathatja a képeket a Photomatix-on, és ott megáll – de ez általában nem optimális. Ehelyett készítsen néhány verziót ugyanarról a fotóról, majd értékelje és/vagy kombinálja őket. A sorozat többi részében megmutatom, hogyan készíthet HDR-fotókat a Nik HDR Efex Pro és a régi Photoshop és Lightroom használatával. Azt is megmutatom, hogyan szerkesztheted a fotóidat Lightroomban, hogy ne is kelljen HDR-feldolgozás. Utána pedig érdemes akár kombinálni is ezeket a fotókat, mindegyik legjobb részeit elkészítve.

Kapcsolódó cikkek

Most, hogy végzett ezzel a cikkel, íme néhány további cikk a dinamikatartománnyal és a HDR-rel kapcsolatban:

• A dinamikus tartomány megértése (és a kifújt csúcsok és fekete árnyékok elkerülése)
• Bevezetés a HDR-be
• Valósághű HDR-fotók készítése Photoshop segítségével
• Lightroom HDR használata
• Fokozatos semleges sűrűségű szűrő vásárlása