SZÍN TÉR ÁTALAKÍTÁS

A színtér-konverzió az, ami akkor történik, amikor egy színkezelő modul (CMM) átfordítja a színeket az egyik eszköz teréről a másikra. Az átalakításhoz közelítésekre lehet szükség a kép legfontosabb színminőségeinek megőrzése érdekében. A közelítések működésének ismerete segíthet szabályozni, hogy a fénykép hogyan változhat – remélhetőleg megtartja a kívánt megjelenést vagy hangulatot.

Beviteli eszköz
RGB-profil
(RGB-tér) Profilkapcsolati terület Kimeneti eszköz
CMYK-profil
(CMYK-tér)

HÁTTÉR:A GAMUT HIBA ISMERTETÉSE ÉS A RENDERERING SZÁNDÉKA

A fordítási szakasz megpróbálja a legjobb egyezést létrehozni az eszközök között – még akkor is, ha látszólag nem kompatibilis. Ha az eredeti eszköz színskálája nagyobb, mint a végső eszközé, akkor ezeknek a színeknek egy része kívül esik a végső eszköz színterén. Ezek a "színskálán kívüli színek" szinte minden konverziónál előfordulnak, és skála eltérésnek nevezik. .

RGB színtér CMYK színtér
(céltér)

Minden alkalommal, amikor színskála eltérés lép fel, a CMM a megjelenítési szándékot használja. annak eldöntésére, hogy a kép mely tulajdonságait részesítse előnyben. A gyakori renderelési szándékok a következők:abszolút és relatív kolorimetrikus, észlelési és telítettség. Ezen típusok mindegyike fenntart egy színtulajdonságot a többiek rovására (lásd alább).

PERCEPTUÁLIS ÉS RELATÍV KOLORIMETRIAI SZÁNDÉK

Az észlelési és relatív kolorimetriás renderelés valószínűleg a leghasznosabb konverziós típus a digitális fényképezéshez. Mindegyik más-más prioritást ad annak, hogyan jelenítik meg a színeket a színskála eltérési régión belül. A relatív kolorimetria közel pontos kapcsolatot tart fenn a színskála színei között, még akkor is, ha ez kivágja a színskála színeit. Ezzel szemben az észlelési renderelés igyekszik megőrizni bizonyos kapcsolatot a skálán kívüli színek között, még akkor is, ha ez pontatlanságokat eredményez a tartomány színeiben. A következő példa egy extrém esetet mutat be egy 1D fekete-bíbor színtérben lévő képre:

Eredeti kép:
A =Széles színtér
B =keskeny színtartomány (céltér)

	Relatív kolorimetriás
A
↓
B
	Konvertált kép:

	Érzékelési
A
↓
B
	Konvertált kép:

Figyelje meg, hogy a perceptuális sima színátmeneteket tart fenn végig a teljes tónustartomány összenyomásával, míg a relatív kolorimetriás klipek a színskála színeiből (a magenta gömböcskék közepén és a köztük lévő sötétségben) kivágnak. A 2D és 3D színterek esetében a relatív kolorimetria ezeket a céltér legközelebbi reprodukálható színárnyalatára képezi le.

Annak ellenére, hogy az érzékelési renderelés a teljes skálát tömöríti, figyelje meg, hogy pontosabban leképezi a központi hangokat, mint a tartomány szélein lévőket. A pontos átalakítás attól függ, hogy milyen CMM-et használunk az átalakításhoz; Az Adobe ACE, a Microsoft ICM és az Apple ColorSynch néhány a leggyakoribb.

Egy másik különbség az, hogy az észlelés nem semmisít meg semmilyen színinformációt – csak újraosztja azt. A relatív kolorimetria viszont tönkreteszi a színinformációkat. Ez azt jelenti, hogy a relatív kolorimetrikus szándékkal végzett konverzió visszafordíthatatlan, míg az észlelés megfordítható . Ez nem azt jelenti, hogy az A térből B-be, majd perceptuális segítségével ismét vissza A térbe az eredetit reprodukálja; ehhez a tónusgörbék körültekintő használatára lenne szükség az átalakítás által okozott színtömörítés megfordításához.

ABSZOLÚT KOLORIMETRIAI SZÁNDÉK

Abszolút hasonló a relatív kolorimetriához, mivel megőrzi a színskála színeit, és kivágja azokat, de különböznek abban, hogy mindegyik hogyan kezeli a fehér pontot. A fehér pont a legtisztább és legvilágosabb fehér helye egy színtérben (lásd még a színhőmérséklet tárgyalását). Ha egy vonalat húznánk a fehér és a fekete pontok közé, akkor ez áthaladna a legsemlegesebb színeken.

3D színtér 2D keresztmetszet
(két szóköz 50%-os fényerővel)

Ennek a vonalnak a helye gyakran változik a színterek között, amint azt a jobb felső sarokban lévő „+” jelzi. A relatív kolorimetria torzítja a színeket a skálán belül, így az egyik tér fehér pontja a másikhoz igazodik, míg az abszolút kolorimetria pontosan megőrzi a színeket (a fehérpont változásától függetlenül). Ennek szemléltetésére az alábbi példa két elméleti teret mutat be, amelyeknek azonos a színskálája, de különböző fehérpontjai:

1. színtér 2. színtér átalakítása
1-ről 2-re

→
Abszolút
kolorimetriás Relatív
kolorimetriás =Fehér pont

Az abszolút kolorimetria megőrzi a fehér pontot, míg a relatív kolorimetria ténylegesen kiszorítja a színeket, így a régi fehér pont igazodik az újhoz (a színek relatív helyzetének megtartása mellett). A színek pontos megőrzése vonzónak tűnhet, a relatív kolorimetria azonban okkal módosítja a fehér pontot. E beállítás nélkül az abszolút kolorimetria csúnya képszíneltolódásokat eredményez, ezért ritkán érdekes a fotósok számára .

Ez a színeltolódás azért következik be, mert a színtér fehér pontjának általában egyeznie kell a használt fényforrás vagy papír árnyalatával. Ha valaki kékes árnyalatú papír színterébe nyomtat, az abszolút kolorimetria figyelmen kívül hagyja ezt az árnyalatváltozást. A relatív kolorimetria kompenzálja a színeket, figyelembe véve azt a tényt, hogy a legfehérebb és legvilágosabb pont kék árnyalatú.

TELÍTÉSI SZÁNDÉK

A telítettség megjelenítési szándéka a telített színek megőrzésére törekszik, és akkor a leghasznosabb, ha a számítógépes grafika színtisztaságát próbálja megőrizni, amikor nagyobb színtérré alakítja át. Ha az eredeti RGB-eszköz tiszta (teljesen telített) színeket tartalmazott, akkor a telítési szándék biztosítja, hogy ezek a színek telítettek maradjanak az új színtérben – még akkor is, ha emiatt a színek viszonylag szélsőségesebbé válnak.

Kördiagram teljesen telített cián, kék, bíbor és piros színekkel

A telítettség szándéka nem kívánatos a fényképeken, mert nem próbálja megőrizni a színek valósághűségét. A színtelítettség fenntartása a színárnyalat és a világosság változásának rovására mehet, ami általában elfogadhatatlan kompromisszum a fényképek reprodukciója szempontjából. Másrészt ez gyakran elfogadható számítógépes grafikák, például kördiagramok esetében.

A telítési szándék másik felhasználási módja a látható torzulás elkerülése, amikor számítógépes grafikát nyomtat tintasugaras nyomtatókon. Bizonyos színfoltok elkerülhetetlenek lehetnek, mivel a tintasugaras nyomtatókban soha nincs minden színhez megfelelő tinta, azonban a telítési szándék minimalizálhatja azokat az eseteket, amikor a színeződés ritka, mert a szín nagyon közel áll a tisztasághoz.

Látható színfoltosság a teljesen telített színek hiánya miatt

FIGYELJEN A KÉP TARTALMARA

Figyelembe kell venni a kép színeinek skáláját; csak azért, mert egy képet nagy színtér határoz meg, még nem jelenti azt, hogy valóban felhasználja az összes szélsőséges színt. Ha a cél színtér teljes mértékben lefedi a kép színeit (annak ellenére, hogy kisebb, mint az eredeti színtér), akkor a relatív kolorimetria pontosabb eredményt ad.

Példakép

A fenti kép alig használja ki a számítógépes megjelenítő eszköz skáláját, ami valójában sok fényképes képre jellemző. Ha a fenti képet egy olyan céltérré alakítanánk át, amelyben kevésbé telített vörösek és zöldek vannak, akkor a kép színei nem kerülnének a célterületen kívülre. Ilyen esetekben a relatív kolorimetria pontosabb eredményeket adna. Ennek az az oka, hogy az észlelési szándék a teljes színskálát tömöríti – függetlenül attól, hogy ezeket a színeket valóban felhasználják-e.

ÁRNYÉKOLÁS ÉS KIEMELT RÉSZLETEK A 3D SZÍNTEREKBEN

A valós fényképek háromdimenziós színtereket használnak fel, pedig eddig elsősorban egy- és kétdimenziós tereket elemeztünk. A 3D színtereken történő renderelés legfontosabb következménye az, hogy hogyan befolyásolja az árnyék és a csúcsfény részleteit.

Ha a célterület már nem képes visszaadni a finom sötét tónusokat és a csúcsfényeket, akkor ez a részlet levágásra kerülhet relatív/abszolút kolorimetriás szándékkal. Az észlelési szándék összenyomja ezeket a sötét és világos tónusokat, hogy illeszkedjenek az új térbe, de mindezt az általános kontraszt csökkentése árán teszi (a kolorimetrikus szándékkal előállítotthoz képest).

A perceptuális és a relatív kolorimetriás konverziós különbség hasonló ahhoz, amit korábban a bíbor képpel mutattunk be. A fő különbség az, hogy most a tömörítés vagy a kivágás a függőleges dimenzióban történik – az árnyékok és a kiemelt színek esetében. A legtöbb nyomat nem tudja azt a világostól a sötétig terjedő tartományt előállítani, amelyet a számítógép kijelzőjén láthatunk, ezért ez a szempont különösen fontos digitális fénykép nyomtatásakor.

A „feketepont-kompenzáció” beállítás használatával elkerülhető az árnyékvágás – még abszolút és relatív kolorimetriás szándékok esetén is. Ez szinte minden színkezelést támogató szoftver konverziós tulajdonságainál elérhető (például az Adobe Photoshop).

AJÁNLÁSOK

Tehát melyik a legjobb renderelési szándék a digitális fényképezéshez? Általánosságban elmondható, hogy a perceptuális és a relatív kolorimetria a legalkalmasabb fotózáshoz, mert célja az eredetivel azonos vizuális megjelenés megőrzése.

A döntés arról, hogy ezeket mikor használja, a képtartalomtól és a tervezett céltól függ. Az intenzív színű képek (például fényes naplementék vagy jól megvilágított virágkompozíciók) jobban megőrzik színátmenetüket extrém színekben, érzékelési szándékkal. Másrészt ez a mérsékeltebb színek tömörítésének vagy tompításának rovására mehet. A finomabb tónusú képek (például egyes portrék) gyakran jobban profitálnak a relatív kolorimetria megnövekedett pontosságából (feltételezve, hogy a színskála eltérési tartományán belül nincsenek színek). Az észlelési szándék összességében a legbiztonságosabb megoldás általános és kötegelt felhasználásra, hacsak nem ismeri az egyes képek konkrét részleteit.

A kapcsolódó olvasmányokért látogasson el a következő oldalra:

1. rész:Színkezelés

2. rész:Színkezelés:Színterek