SZÍNKEZELÉS:SZÍNTEREK

A „színtér” egy hasznos fogalmi eszköz egy adott eszköz vagy digitális fájl színképességének megértéséhez. Amikor egy másik eszközön próbálja meg a színeket reprodukálni, a színterek megmutathatják, hogy meg tudja-e tartani az árnyék/kiemelés részleteit, a színtelítettséget, és mennyiben sérül bármelyik.

A DIGITÁLIS SZÍNPALETTA

Hasonlóan ahhoz, ahogy egy művész keveri az elsődleges színeket egy palettán, hogy megjelenítse a színek/árnyalatok skáláját, ahonnan rajzolnia kell, a színtér gyakorlatilag csak egy digitális paletta – kivéve, hogy ezek a színek sokkal pontosabban vannak rendezve és számszerűsítve.

A fenti palettafotó az eredeti tibchris

által készített módosított változata

A művészpalettától eltérően azonban a színterek gyakran láthatatlanok maradnak, és csak háttérként szolgálnak a kulisszák mögötti számításokhoz. Ennek ellenére a vizualizálásuk megtanulása segíthet az adott feladathoz legmegfelelőbb színtér meghatározásában.

SZÍNTEREK VIZUALIZÁLÁSA

A színtér a számokat a tényleges színekhez kapcsolja, és egy háromdimenziós objektum, amely az összes megvalósítható színkombinációt tartalmazza. Hasonlóan a festékpaletta rendszerezéséhez, a „színtér” minden iránya gyakran a szín valamilyen aspektusát képviseli, például világosságot, telítettséget vagy árnyalatot (a tér típusától függően).

Az alábbi két diagram egy mintaszíntér külső felületét mutatja két különböző látószögből. Ez a felület a legszélsőségesebb színeket képviseli, amelyek az adott színtéren belül reprodukálhatók (a "színskála"). A színtéren belül tehát minden a felületen látható színek finomabb kombinációja.

Minta színtér (Ugyanaz a hely 180°-kal elforgatva)

A fenti diagram célja, hogy segítsen a színterek minőségi megértésében és megjelenítésében, de nem lenne túl hasznos a valós színkezeléshez. Ennek az az oka, hogy egy színteret szinte mindig össze kell hasonlítani egy másik térrel.

SZÍNTEREK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Egynél több színtér megjelenítése érdekében a színtereket gyakran kétdimenziós szeletekkel ábrázolják a teljes 3D-s alakjukból . Ezek a mindennapi célokra hasznosabbak, mert lehetővé teszik az adott keresztmetszet teljes határának gyors áttekintését. Ha nincs másképp megadva, a kétdimenziós diagramok általában azt a keresztmetszetet mutatják, amely tartalmazza az összes színt, amelyek 50%-os fénysűrűséggel rendelkeznek (vízszintes szelet a fent látható színtér függőleges felezőpontjában).

2D színtér összehasonlítása

(Színek 50%-os fénysűrűséggel)

A jobb oldali diagram három színteret hasonlít össze egyszerre:sRGB, Wide Gamut RGB és egy eszközfüggetlen referenciateret. Az sRGB és a Wide Gamut RGB két munkaterület, amelyet néha képszerkesztésre használnak.

Mire következtethetünk a 2D színtér-összehasonlításból? Mind a fekete, mind a fehér körvonal az egyes színterek által reprodukálható színeket jeleníti meg, valamilyen referenciatér részhalmazaként. A referencia színtérben látható színek csak minőségi megjelenítést szolgálnak, mivel ezek attól függenek, hogy a megjelenítő eszköz hogyan jeleníti meg a színeket. Ráadásul a referenciatér szinte mindig több színt tartalmaz, mint amennyi a számítógép kijelzőjén megjeleníthető.

Ezen a diagramon azt látjuk, hogy a „Wide Gamut RGB” színtér szélsőségesebb vörös, lila és zöld színeket tartalmaz, míg az „sRGB” színtér valamivel több kéket. Ne feledje, hogy ez az elemzés csak 50%-os fénysűrűségű színekre vonatkozik, ami a kép hisztogramjának középtónusait foglalja el. Ha például az árnyékok vagy a csúcsfények színskálája érdekel minket, akkor ehelyett a színtér 2D-s keresztmetszetét nézhetjük meg nagyjából 25%-os, illetve 75%-os fénysűrűséggel.

TÍPUSOK:ESZKÖZFÜGGŐ ÉS MUNKATERÜLETEK

A színtereknek sokféle típusa és alkalmazása van. Az általános terminológia a következőket tartalmazza:

• Eszközfüggő terek színt fejez ki valamilyen más referenciatérhez képest. Ezek értékes információkkal szolgálhatnak a színek azon részhalmazáról, amelyek megjeleníthetők egy adott monitoron vagy nyomtatón, vagy rögzíthetők egy adott digitális fényképezőgéppel vagy szkennerrel.
• Eszközfüggetlen terek kifejezni a színt abszolút értékben. Ezek gyakran univerzális referenciaszínekként szolgálnak, így hasznos hátteret jelentenek más eszközök összehasonlításához. Egyébként ezek általában egy láthatatlan színtér, mivel tudatosan csak ritkán lépnek kapcsolatba velük a képszerkesztési folyamat során.
• Munkaterek képszerkesztő programok és fájlformátumok használják, hogy a színtartományt egy szabványos palettára korlátozzák. A digitális fényképezésben a két leggyakrabban használt munkaterület az Adobe RGB 1998 és az sRGB IEC61966-2.1. Az egyes színterek részletes összehasonlításához lásd:sRGB vs. Adobe RGB 1998.

Az extrémebb színeket megvalósító eszközökről vagy munkaterületekről azt mondják, hogy „széles skálával” rendelkeznek, míg a „szűk tartományú” színterekre ennek az ellenkezője igaz.

REFERENCIATEREK

Mi volt az a referenciatér, amelyet a korábbi összehasonlítás mutatott? Napjainkban szinte minden színkezelő szoftver egy, a Commission International de l'éclairage (CIE) által 1931-ben meghatározott eszközfüggetlen teret használ. Ez a tér az emberi szem számára látható összes szín leírását szolgálja egy csoport átlagos reakciója alapján. nincsenek látási problémák (ezt "szokásos kolorimetriás megfigyelőnek" nevezik).

Megjegyzés:Gyakorlatilag az összes eszköz a CIE által meghatározott látható színek részhalmaza (beleértve a megjelenítő eszközt is), ezért ennek a területnek a monitoron történő megjelenítését minőséginek és nagyon pontatlannak kell tekinteni.

A látható színek CIE-terét számos általános formában fejezik ki:CIE xyz (1931), CIE L*a*b* és CIE L u'v' (1976). Mindegyik ugyanazokat a színeket tartalmazza, de eltérően osztják el ezeket:

(Minden látható színtér 2D-s keresztmetszet 50%-os fénysűrűséggel)

CIE xyz alapja az emberi szem háromféle színérzékelőjének jeleinek közvetlen grafikonja. Ezeket X, Y és Z tristimulus függvényeknek is nevezik (amelyeket 1931-ben hoztak létre). Ez az ábrázolás azonban túl sok területet foglal le a zöldeknek – így a látszólagos színváltozatok nagy részét egy kis területre korlátozza.

CIE L u'v' Azért hozták létre, hogy a CIE xyz torzítását korrigálják azáltal, hogy a színeket nagyjából arányosan osztják el az észlelt színkülönbségükkel. Az u'v'-ben kétszer akkora terület ezért kétszer akkora színdiverzitásúnak tűnik – így sokkal hasznosabb a különböző színterek megjelenítéséhez és összehasonlításához.

CIE L*a*b* átképezi a látható színeket úgy, hogy azok két tengelyen egyformán kiterjedjenek – kényelmesen kitöltve egy négyzetet. Az L*a*b* színtér minden tengelye a szín egy könnyen felismerhető tulajdonságát is képviseli, például a vörös-zöld és a kék-sárga eltolódásokat (ezt az oktatóanyag elején a 3D-s megjelenítésben használjuk). Ezek a tulajdonságok az L*a*b*-t hasznos színtérré teszik a digitális képek, például Adobe Photoshop, GIMP stb. szerkesztéséhez.

További olvasmányokért látogasson el a következő oldalra:
1. rész:Színkezelés:áttekintés
3. rész:Színkezelés:Színtér-átalakítás