SZÉLES SZÖGŰ LENCSÉK HASZNÁLATA
A széles látószögű objektív hatékony eszköz lehet a mélység és a relatív méret eltúlzására a fényképeken. Ugyanakkor ez az egyik legnehezebben megtanulható lencsetípus. Ez az oldal eloszlat néhány általános tévhitet, és bemutatja azokat a technikákat, amelyekkel teljes mértékben kihasználhatja a nagylátószögű objektív egyedi jellemzőit.
16 mm-es ultraszéles látószögű objektív – naplemente a Death Valley közelében, Kalifornia, USA
ÁTTEKINTÉS
Az objektívet általában "széles látószögűnek" tekintik, ha a gyújtótávolsága kisebb, mint körülbelül 35 mm (teljes képkockán; lásd a fényképezőgép objektíveit:gyújtótávolság és rekesz). Ez olyan látószöget jelent, amely a fénykép legszélesebb dimenziójában körülbelül 55°-nál nagyobb. Az ultraszéles definíciója kissé homályosabb, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy ez a tartomány valahol 20-24 mm-es vagy annál kisebb gyújtótávolságnál kezdődik. Egy kompakt fényképezőgépen a széles látószög gyakran teljesen kicsinyítéskor érvényes, az ultraszéles látószög azonban általában soha nem érhető el speciális objektívadapter nélkül.
Ettől függetlenül a kulcsfontosságú koncepció a következő:minél rövidebb a gyújtótávolság, annál inkább észreveszi a széles látószögű objektív egyedi hatásait.
A fenti diagramok azt a maximális szöget mutatják be, amelyet a fénysugarak felvehetnek, amikor eltalálják a fényképezőgép érzékelőjét. A fénysugarak keresztezési helye nem feltétlenül egyenlő a gyújtótávolsággal, hanem nagyjából arányos ezzel a távolsággal. A látószög ezért továbbra is hasonlóan növekszik.
Mitől egyedi egy nagylátószögű objektív? Gyakori tévhit, hogy a nagylátószögű objektíveket elsősorban akkor használják, ha nem tudsz elég messzire lépni a témától, de mégis szeretnéd megörökíteni ezt a témát egyetlen kamerakockában. Sajnos, ha valaki csak így használná, akkor tényleg kimaradna. Valójában a nagylátószögű objektíveket gyakran éppen az ellenkezőjére használják:amikor közelebb szeretne kerülni egy témához!
Tehát nézzük meg közelebbről, mitől egyedi egy nagylátószögű objektív:
- Képe széles látószöget ölel fel
- Általában közel van a minimális fókusztávolság
Bár a fenti jellemzők meglehetősen alapvetőnek tűnhetnek, meglepő lehetőségeket kínálnak. Az oldal további része azokra a technikákra összpontosít, amelyek segítségével ezeket a tulajdonságokat a lehető legjobban lehet kihasználni a maximális hatás érdekében a nagylátószögű fotózás során.
SZÉLES SZÖG PERSPEKTIVÁJA
Nyilvánvaló, hogy a széles látószögű objektív különleges, mert nagy a látószöge – de mit is csinál ez valójában? A széles látószög azt jelenti, hogy mind a relatív méret, mind a távolság eltúlzott a közeli és távoli tárgyak összehasonlításakor . Emiatt a közeli tárgyak gigantikusnak, a távoli tárgyak pedig szokatlanul apróknak és távolinak tűnnek. Ennek oka a látószög:
Széles látószögű objektív (az objektumok nagyon különböző méretűek)
Teleobjektív (az objektumok hasonló méretűek)
Annak ellenére, hogy a fenti két henger azonos távolságra van egymástól minden objektívvel fényképezve, a relatív méretük nagyon eltérő, ha a keretet a legközelebbi hengerrel töltjük meg. Szélesebb látószög esetén a távolabbi objektumok ezért a teljes látószög jóval kisebb hányadát teszik ki.
Tévhit az, hogy a nagylátószögű objektív befolyásolja a perspektívát, de szigorúan véve ez nem igaz. A perspektívát csak az befolyásolja, hogy hol tartózkodik, amikor fényképet készít. A gyakorlati használat során azonban a nagylátószögű objektívek miatt gyakran sokkal közelebb kerül a témához – ami teszi befolyásolja a perspektívát.
Túlzásba vitt 3 hüvelykes virágok Cambridge-ben, Egyesült Királyság.
16 mm-es ultraszéles látószögű gyújtótávolságot használ.
Ez a relatív méret túlzása felhasználható az előtérben lévő objektumok kiemelésére és részletezésére, miközben továbbra is kiterjedt háttereket rögzíthet. Ha ezt az effektust teljes hatás elérésére tervezi használni, akkor a lehető legközelebb kell kerülnie a jelenet legközelebbi témájához.
A bal oldali extrém nagylátószögű példában a legközelebbi virágok csaknem érintik a lencse elejét, ami nagymértékben eltúlozza méretüket. A valóságban ezek a virágok csak néhány centiméter szélesek!
Aránytalan testrészek
a széles látószögű objektív miatt.
Az emberek fényképezésekor azonban fokozott óvatossággal kell eljárni. Orruk, fejük vagy egyéb jellemzőik nagymértékben aránytalanná válhatnak, ha túl közel tartózkodik hozzájuk fényképezés közben. Ez az arányosság részben az oka annak, hogy a szűkebb gyújtótávolság sokkal gyakoribb a hagyományos portréfotózásnál.
A jobb oldali példában figyelje meg, hogy a személy feje hogyan vált abnormálisan nagyra a testéhez képest. Ez hasznos eszköz lehet drámával vagy extra karakterrel egy őszinte felvételhez, de a legtöbb ember biztosan nem így szeretné, ha egy szabványos portrén ábrázolnák őket.
Végül, mivel a távoli objektumok meglehetősen kicsikké válnak, néha érdemes néhány előtér-elemet beépíteni a kompozíció rögzítéséhez. Ellenkező esetben a tájkép (szemmagasságban készült) túlságosan elfoglaltnak tűnhet, és hiányozhat belőle az a plusz valami, ami ahhoz kell, hogy a szemet a fényképbe vonja.
Ettől függetlenül ne féljen sokat kapni közelebb! Ez az a hely, ahol a nagy látószög igazán ragyog. Csak fokozottan ügyeljen a kompozícióra; a rendkívül közeli tárgyak sokat mozoghatnak a képen belül a kamera mozgása miatt akár a hüvelyk töredékét is. Emiatt meglehetősen nehéz lehet a témákat a kívánt módon beállítani.
KONVERGÁLÓ FÜGGŐLEGEK
Ha egy széles látószögű objektívet a horizont fölé vagy alá mutat, az egyébként párhuzamos függőleges vonalak megjelenését eredményezi, mintha összefolynának . Bármely objektív megteszi ezt – még a teleobjektívek is – csupán arról van szó, hogy egy széles látószögű objektívnél a konvergáló vonalak szélesebb köre látható. Továbbá a nagylátószögű objektívnél a kompozíció kis változtatásai is nagy mértékben megváltoztatják az eltűnési pont helyét – ami nagy különbséget eredményez abban, hogy a vonalak milyen élesen konvergálnak.
Ebben az esetben az eltűnési pont az az irány, amelybe a kamerát irányítja. Vigye az egeret az alábbi kép fölé, hogy megnézze, mi történik, ha a kamerát a horizont fölé vagy alá irányítja:
| A horizont fölé célzó kamera | A horizont alá irányított kamera |
A fenti példában az eltűnési pont nem változott sokat a teljes kép töredékeként – de ez óriási hatással volt az épületre. Minden esetben úgy tűnik, hogy az épület a nézőre esik, vagy eltávolodik tőle.
Bár az építészeti fotózásban a fenti okok miatt általában kerülik a konvergáló függőleges vonalakat, néha ezeket az előnyökre is felhasználhatjuk:
balra:Nagylátószögű felvétel a kanadai Vancouver-szigeten található fákról.
jobbra:King's College Chapel, Cambridge, Egyesült Királyság.
A fenti fák példájában egy nagylátószögű objektívet használtak a magasba tornyosuló fák rögzítésére oly módon, hogy úgy tűnik, mintha beborítanák a nézőt. Ennek nagy oka az, hogy úgy néznek ki, mintha minden irányból érkeznének, és a kép közepén konvergálnának – pedig valójában mindegyik párhuzamos egymással.
Hasonlóképpen, a jobb oldali építészeti fotó az ajtó közelében készült, hogy eltúlozza a kápolna látszólagos magasságát. Másrészt ez azt a nem kívánt látszatot kelti, hogy az épület éppen hanyatt dől.
Az egyetlen módszerek a konvergáló függőlegesek csökkentésére vagy (i) célozza meg a fényképezőgépét közelebb a horizonthoz, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a témán kívül sok talajt is rögzít (amit később kivág), (ii) sokkal távolabb kerül a témától, és használjon hosszabb gyújtótávolságú objektívet, (iii) használjon Photoshopot vagy más szoftvert a fénykép torzítására, hogy a függőleges vonalak kevésbé térjenek el, vagy (iv) használjon dönthető/eltoló objektívet a perspektíva szabályozásához.
Sajnos ezeknek az opcióknak megvannak a maga hátrányai, legyen szó felbontásról (i) és (iii) esetében, kényelemről/perspektíváról (ii) esetén, vagy költségről, műszaki ismeretekről és a képminőség enyhe csökkenéséről (iv) esete.
BELSŐ ÉS ZÁRT TEREK
A nagylátószögű objektív feltétlen követelmény lehet zárt térben, egyszerűen azért, mert az ember nem tud annyira távolodni a témától, hogy mindegyiket a képre készítse (normál objektívvel). Gyakori példa a belső helyiségek vagy más beltéri építészet fotózása. Ez a fajta fényképezés talán a legegyszerűbb módja annak, hogy a legtöbbet hozzuk ki a széles látószögű objektívből – részben azért, mert közel kell lenni a témához.
balra:16 mm-es gyújtótávolság – Antelope Canyon, Arizona, USA.
jobbra:csigalépcső a New Court-ban, St John's College, Cambridge
Mindkét fenti példában nem tudna néhány lábnál többet mozogni egyik irányba sem – a fotók mégsem azt a látszatot keltik, hogy szűkek lennének.
POLARIZÁLÓ SZŰRŐK
Korallzátony Nemzeti Park, Utah, USA.
Széles látószögű objektív esetén szinte mindig kerülni kell a polarizáló szűrő használatát . A polarizátor egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy hatása a tárgynak a Naphoz viszonyított szögétől függően változik. Ha a fényképezőgéppel 90°-os szögben néz a nap felől, akkor maximalizálja a hatását; hasonlóképpen, amikor a kamerát közvetlenül a nap felé nézi, minimálisra csökkenti a polarizátor hatását.
Ultraszéles látószögű objektív esetén előfordulhat, hogy a képkeret egyik széle majdnem a nap felé néz, míg a másik széle 90°-ban a nap felé néz. Ez azt jelenti, hogy egyetlen fényképen is láthatja a polarizátor változó hatását, ami általában nem kívánatos.
A bal oldali példában a kék ég telítettsége és fényereje egyértelműen megváltozik, ahogy balról jobbra mozog a képen.
FÉNY KEZELÉSE SZÉLES SZÖGBEN
Példa GND szűrőre – világítótorony Norában, Szardíniában.
A széles látószögű objektívek gyakori akadálya a fény intenzitásának erős ingadozása a képen. Normál expozíció esetén az egyenetlen fény a kép egyes részeit túlexponálttá teheti, míg más részei alulexponáltak maradnak – még akkor is, ha szemünk alkalmazkodott volna ehhez a változó fényerőhöz, amikor különböző irányokba nézünk. Ezért különös gonddal kell eljárni a kívánt expozíció meghatározásakor.
Például a tájfotózásnál az előtér lombja gyakran sokkal kevésbé intenzíven megvilágított, mint az ég vagy egy távoli hegy. Ez gyakran túlexponált égboltot és/vagy alulexponált előteret eredményez. A legtöbb fotós ezért az úgynevezett fokozatos semleges sűrűségű (GND) szűrőt használja az egyenetlen megvilágítás leküzdésére.
A fenti példában a GND szűrő részben elzárta a fényes égbolt fényének egy részét, miközben fokozatosan egyre több fényt engedett be a fényképen fokozatosan alacsonyabb pozícióba. A kép alján a GND szűrő a teljes fénymennyiséget beengedte. Vigye az egeret a fenti kép fölé, és nézze meg, hogyan nézett volna ki GND-szűrő nélkül . További példákért tekintse meg a fényképezőgép objektívszűrőiről és a nagy dinamikatartományról (HDR) szóló oktatóanyagokat is.
A nagylátószögű objektívek sokkal érzékenyebbek a lencse becsillanására is, részben azért, mert a nap sokkal nagyobb valószínűséggel lép be a kompozícióba. Nehéz lehet az objektív oldalainak hatékony leárnyékolása a szórt fénytől napellenző használatával, mivel ez a napellenző nem képes blokkolni a képet alkotó fényt a széles látószögben.
SZÉLES SZÖGŰ LENCSÉK ÉS MÉLYÉPÍTÉS
Vegye figyelembe, hogy ezen az oldalon sehol nem említik, hogy a nagylátószögű objektívnek nagyobb a mélységélessége. Sajnos ez egy másik gyakori tévhit. Ha ugyanannyival nagyítja a témát (azaz azonos arányban tölti ki a képkeretet), akkor a nagylátószögű objektív ugyanolyan* mélységélességet biztosít, mint a teleobjektív.
*Műszaki megjegyzés :extrém nagyítási helyzetekben a mélységélesség kis mértékben eltérhet. Ez azonban szélsőséges eset, és nem releváns az ezen az oldalon tárgyalt felhasználások szempontjából. A téma részletesebb megvitatásához tekintse meg a mélységélesség oktatóanyagát.
Az ok, amiért a nagylátószögű objektívek a jobb mélységélesség hírnevét szerezték meg, nem magának az objektívnek a velejárója. Ez a leggyakrabban használatuk miatt van így . Az emberek ritkán jutnak elég közel a témához ahhoz, hogy egy széles látószögű objektívvel ugyanannyi keretet töltsenek ki, mint a szűkebb látószögű objektívekkel.
ÖSSZEFOGLALÓ:HOGYAN KELL HASZNÁLNI A SZÉLES SZÖGŰ LENCSÉT
Noha nincsenek szilárd szabályok, gyakran akkor használhatja a leghatékonyabban a nagylátószögű objektívet, ha kísérletezik a következő négy irányelvvel:
(1) Tárgy távolság . Szerezzen sokat közelebb kerüljön az előtérhez, és fizikailag merüljön el a téma között. A nagylátószögű objektív eltúlozza a közeli és távoli témák relatív méretét. Ennek a hatásnak a hangsúlyozásához fontos, hogy nagyon közel kerüljön a témához. A nagylátószögű objektíveknek általában sokkal kisebb a minimális fókusztávolsága is, és lehetővé teszik, hogy a néző sokkal többet lásson szűk helyeken.
(2) Szervezet . Óvatosan helyezze el a közeli és távoli tárgyakat, hogy tiszta kompozíciót kapjon. A nagylátószögű felvételek gyakran széles témát ölelnek fel, így a néző könnyen elveszhet a zűrzavarban. Kísérletezzen a tananyag rendszerezésének különböző technikáival.
Sok fotós igyekszik tiszta rétegekbe rendezni a témáját, és/vagy olyan előtérben lévő objektumokat tartalmaz, amelyek a képbe és a képen keresztül irányíthatják a szemet. Máskor egy egyszerű közeli kompozíció, közeli témával és látszólag egyenlő távolságra lévő háttérrel.
(3) Perspektíva . Irányítsa a kamerát a horizont felé, hogy elkerülje a függőlegesek összefolyását; különben legyen tisztában azzal, hogy ezek milyen hatással lesznek a témára. Még a kamera irányának csekély változásai is nagy hatással lehetnek arra, hogy az egyébként párhuzamos függőleges vonalak konvergálnak-e. Ügyeljen az építészetre, a fákra és más geometriai tárgyakra.
(4) Torzítás . Ügyeljen arra, hogy az él és a henger torzulása milyen hatással lehet a témára.
A torzítás két legelterjedtebb formája a hordó- és az éltorzítás. Hordótorzítás az egyébként egyenes vonalak kidudorodását okozza, ha nem mennek át a kép közepén. Életorzítás a keret legszélső szélein lévő tárgyak a kép közepétől távolabbi irányban kifeszítettnek tűnnek.
