Milyen típusú eszközöket használnak a szökőár mérésére?

A szökőárak nagy vízmozgások, amelyeket tenger alatti földrengések váltanak ki. Bár ritka, a cunami hatása a part menti régiókra pusztító lehet. 2014-ben a legutóbbi szökőár 2011. március 11-én sújtotta a japán Fukushimát, ami egyben a Fukusima Daiichi erőmű balesetét is kiváltotta. Az életveszély nagyon magas kockázata miatt a NOAA és megfelelő ügynökségei világszerte számos eszközzel rendelkeznek a szökőár vagy a potenciális szökőár észlelésére. A legtöbb cumanis és a múltban a szökőár bizonyítéka a Csendes-óceánt körülvevő szárazföldön található.

Szeizmográfok

A szökőár első figyelmeztetése általában a földrengés szeizmográf jele. A NOAA és társügynökségei által használt szeizmográfiai hálózat több jelet háromszögel, hogy meghatározza a zavar forrásának szélességi és hosszúsági fokát. Minden jelentős erejű víz alatti földrengés szökőárt válthat ki, és a szeizmográfiai hullámok sokkal gyorsabban haladnak át a földkérgen, mint maga a cunami az óceánon. A szeizmográfok értékes első jelzést adnak egy lehetséges szökőárról, de sokkal több a földrengés, mint az árapály – ezért a szeizmográf figyelmeztetéseit más eszközökkel is alátámasztják, mielőtt védekezni kezdenek.

Óceáni bóják

A szökőár első közvetlen mérése mély óceáni bójákból származik. A NOAA és társügynökségei rendelkeznek egy bójarendszerrel, amely az óceán felszínén lebeg, és egy nyomásmérővel, amely lemegy a tenger fenekére. A nyomásmérő nagyon érzékeny, és egy-két milliméter megnövekedett hullámmagasságnak megfelelő különbséget képes mérni a mélytengeri víz nyomásában.

Árapály-mérő

Az árapály-mérők olyan mérőrendszerek, amelyek rögzítik a dagály és apály magasságát egy adott helyen, és ezeket az információkat GPS-koordinátákhoz kötik. Ezek a rendszerek nagyobb valószínűséggel észlelik a tenger alatti földcsuszamlásokat az adott helyükre, mint az elosztott bójahálózat. A bójahálózat sok olyan dolgot észlel, ami nem cunami, ezért az adatokat szűrni kell. A dagálymérő csak akkor észleli a szökőárokat, amikor azok bekövetkeznek, de nem ad olyan hosszú figyelmeztetést. Mindkét adatforrás megléte nagyobb pontosságot tesz lehetővé a hatókörrel és az érintett területtel kapcsolatban.

Műholdas magasságmérés

A 2004-es indonéz cunami műholdas megfigyelése többé-kevésbé véletlenül történt, de a műholdak képesek voltak magát a hullámot észlelni és megmérni. Az ebből tanult információk kutatásokat indítottak el a meglévő műholdak felhasználásával az óceánok torzulásainak mérésére – még arra is vannak javaslatok, hogy a szökőárban mozgó víztömeg által okozott gravitációs torzulást észlelési mechanizmusként használják fel.