Milyen anyagokat használnak a számítógépek gyártásához?
A számítógépek rengeteg különféle fémből, műanyagból, ötvözetből és egyéb anyagból készülnek. Egyes anyagok gyakoriak, például a réz, míg mások ismeretlenebbek, mint például a 7,7,8,8-tetraciano-kinodimetán, és vannak olyanok is, amelyek hihetetlenül ritkák. Míg a számítógép alkatrészeiben használt egyes anyagok veszélyesek lehetnek, a modern rendszerek kevesebb és kevésbé veszélyes mérgező és mérgező összetevőket használnak.
Fémekből készült
A közönséges fémeket, például a rezet, ólmot és aranyat számos számítógép-alkatrészen használják. Például az ólom felhasználható forraszanyagként, sugárzás elleni védelemként és műanyag stabilizátorként PVC-kábelekben. Az aranyat gyakran használják tűbevonatozásra, a rezet pedig vezetőként, de használják merevlemezeken is, alumíniummal, magnéziummal, szilíciummal és cinkkel együtt. Vannak olyan ötvözetek is a merevlemezeken, mint a kobalt, nikkel és vas. A fémek általában a számítógépek burkolatán találhatók, az acéltól és az eloxált alumíniumtól a szénszálig.
Műanyaggal előkészítve
A számítógépekben található műanyagokat két fő célra használják. Míg néhányat szigetelésként használnak a számítógép alkatrészeinek hő elleni védelmére, néhányat kondenzátorokban használnak, amelyek elektromosságot vezetnek. Ezeket polimer kondenzátoroknak nevezik, és sokuk a 7,7,8,8-tetraciano-kinodimetán szerves vegyületen alapul. Egyes számítógépek burkolata műanyagot tartalmaz, de ezek általában gyengébb minőségűek, mint fém társai. A műanyagok komplett elektronikus áramkörök létrehozására is képesek, bár a szilícium még mindig hatékonyabb.
Ritka és figyelemre méltó források
Számos ritka anyagot, elsősorban fémet használnak a számítógép-alkatrészek gyártása során. Például a nagy teljesítményű merevlemezek ruténium nevű anyagot használnak, amely ritkább az aranynál és a platinánál is. Mások közé tartozik a neodímium, gallium, lutécium, tantál és rutherfordium, amelyek mind megtalálhatók a szigetelőkben, tranzisztorokban és processzorokban. A feldolgozókban használt másik anyag, a hafnium jelenlegi fogyasztási üteme mellett körülbelül 10 év alatt teljesen elfogyhat, bár a cirkónium életképes helyettesítője lehet.
Egészségügyi veszélyek
Számos számítógépes hardver tartalmaz ólmot és higanyt; az ólom és a higany toxicitása problémákat okozhat a központi idegrendszerben, a májban és más szervekben. A számítógép számos belső alkatrészében bróm található, a ftalátokként ismert mérgező anyagok pedig a polivinil-kloridot tartalmazó termékeken találhatók, amelyek közé tartozhat a kábelek műanyag bevonata is. A folyadékkristályos kijelzőkben ólom és higany is található, valamint a szabályozási határértékeket meghaladó réz. Bár a számítógép-alkatrészek normál kezelése nem elég sok probléma okozásához, bizonyos hatások halmozódhatnak, és hatással vannak a régi alkatrészek újrahasznosítására is.
Kristálykijelzők létrehozása
A folyadékkristályos kijelzők elektromos áramot használnak a folyadékkristályok szegmenseinek feltöltésére, amelyek sorokba és oszlopokba vannak rendezve, hogy létrehozzák azt, amit a képernyőn lát. A kristályokat mindkét oldalon polimer, indium-ón-oxid, szilícium-dioxid és üveg veszi körül. A legtöbb monitoron különféle fémek és műanyagok is megtalálhatók a monitor burkolatának és a különböző portoknak a részeként. Az LCD-képernyőkben használt anyagok miatt egyes államokban szigorú törvények szabályozzák az újrahasznosítás módját, és nem szabad a szemetesbe dobni.