FÉNYFÉPKÖZÉS SZOFTVER HASZNÁLATA
A digitális fénykép-összefűző szoftver a panorámakészítési folyamat igáslója, és a teljesen automatikus egykattintásos összefűzéstől az időigényesebb manuális folyamatig terjedhet. Ez az oktatóanyag 2. része, amely feltételezi, hogy az összes fényképet már megfelelően rögzítették (az alábbi 1. szakasz befejeződött); Az 1. szakaszhoz és a teljes összefűzési folyamat áttekintéséhez látogassa meg ennek a digitális panorámákról szóló oktatóanyagnak az 1. részét.
| 1. szakasz | Eszközbeállítás és fényképek beszerzése |
| 2. szakasz | A kívánt fotóigazítás kiválasztása és a fényképezőgép és az objektív specifikációinak megadása |
| 3. szakasz | A perspektíva és a vetítés típusának kiválasztása |
| 4. szakasz | A számítógép eltolja, elforgatja és torzítja a fényképeket, hogy megfeleljen a 2. és 3. szakasz követelményeinek |
| 5. szakasz | Varratok kézi vagy automatikus keverése |
| 6. szakasz | Kivágás, javítás és utófeldolgozás |
FŐZŐ SZOFTVER TÍPUSAI
A fotósorozatunk feldolgozásának megkezdéséhez ki kell választanunk egy megfelelő szoftvert. A legnagyobb különbség az opciók között abban rejlik, hogyan választják az automatizálás és a rugalmasság közötti kompromisszumot. Általánosságban elmondható, hogy a teljesen személyre szabott összefűzőszoftverek mindig jobb minőséget érnek el, mint az automatizált csomagok, de ez túlságosan technikai vagy időigényes lehet.
Ennek az oktatóanyagnak a célja a legtöbb szoftver-illesztési koncepció megértésének javítása azáltal, hogy a beszélgetés a lehető legáltalánosabb marad, azonban a tényleges szoftverfunkciók utalhatnak a PTAssembler vagy PTGui nevű programra (a PanoTools vagy a PTMender kezelőfelülete). A PTAssembler teljesen automatizált, egykattintásos összefűzési opciót tartalmaz, amellett, hogy szinte az összes lehetséges, más programokban elérhető egyéni összefűzési lehetőséget biztosít.
E cikk idején a többi figyelemre méltó programok közé tartoznak a fényképezőgéppel együtt szállított programok, például a Canon PhotoStitch, vagy a népszerű kereskedelmi csomagok, mint például az Autostitch, a Hugin Panorama Photo Stitcher, az Arc Soft Panorama Maker, a Panorama Factory és a PanaVue.
2. SZAKASZ:IRÁNYÍTÁSI PONTOK ÉS FOTÓ IGAZÍTÁSA
A panorámafűző szoftver vezérlőpont-párokat használ, hogy meghatározza két kamerakép azon régióit, amelyek ugyanarra a térbeli pontra vonatkoznak. A vezérlőpontok párjait manuálisan is ki lehet választani szemrevételezéssel, vagy kifinomult illesztési algoritmusok (például Autopano for PTAssembler) segítségével automatikusan előállíthatók. A legtöbb fényképnél a legjobb eredményt csak kézi vezérlőpont kiválasztásával lehet elérni (ami gyakran a szoftveres összefűzési folyamat legidőigényesebb szakasza).
A fenti példa négy vezérlőpont-párból álló kijelölést mutat be két fényképhez egy panorámán belül. A legjobb vezérlőpontok azok, amelyek nagyon merev, éles szélekkel vagy finom részletekkel rendelkező tárgyakon alapulnak, és egyenletesen és szélesen helyezkednek el az egyes átfedési területeken (3-5+ pont minden átfedésért). Ez azt jelenti, hogy az ellenőrző pontokat faágakra, felhőkre vagy vízre alapozni nem tanácsos, kivéve ha feltétlenül szükséges. Emiatt ajánlatos mindig rögzíteni néhány földet (vagy más merev objektumot) az összes fényképpár közötti átfedési tartományban, ellenkező esetben a vezérlőpontok kiválasztása nehézkesnek és pontatlannak bizonyulhat (például az égboltot vagy a vizet tartalmazó panorámák esetében).
Az alábbi példa azt a helyzetet szemlélteti, amikor az egyes képek egyetlen részletes, merev része a föld sziluettjében található a legalsó részén – ezáltal megnehezítve a vezérlőpontok egyenletes elosztását az egyes fényképek átfedési területén. Ilyen helyzetekben az automatizált vezérlőpont kiválasztása pontosabbnak bizonyulhat.
A PTAssembler rendelkezik egy „automatikusan mikropozíciós vezérlőpontok” nevű funkcióval, amely úgy működik, hogy a kiválasztottat kezdeti tippként használja, majd megvizsgálja az összes szomszédos pixelt egy meghatározott távolságon belül (például 5 képponton belül), hogy kiderüljön, ezek jobban illeszkednek-e. A fentihez hasonló bonyolult felhőjelenetek összeillesztésekor ez hatékonyan egyesíti a kézi vezérlőpont-kiválasztás előnyeit az automatizált algoritmusok előnyeivel.
Egy másik szempont, hogy az egyes vezérlőpontok fizikailag milyen messze vannak a kamerától. A panorámafej nélkül készített panorámáknál az előtérben lévő objektumokban a parallaxis hiba nagy lehet, ezért pontosabb eredmény érhető el, ha ezeket csak távoli objektumokra alapozzuk. A közeli előtérben előforduló parallaxishiba előfordulhat, hogy nem látható, ha ezen előtérelemek mindegyike nem található meg a fotók közötti átfedésben.
3. SZAKASZ:SZÜKSÉGPONT PERSPEKTIVÁJA
A legtöbb fotóösszefűző szoftver lehetővé teszi a perspektíva referencia- vagy eltűnési pontjának, valamint a képvetítés típusának meghatározását.
Ennek az eltűnési pontnak a gondos megválasztása segíthet elkerülni a függőleges vonalak (amelyek egyébként párhuzamosan futnának) konvergálódását vagy az ívelt horizontot. Az eltűnési pont általában az a pont, ahol az ember közvetlenül szembe nézne, ha a panorámaképen belül állna. Építészeti öltéseknél, mint például az alábbi példa (120°-os kivágás az egyenes vetületből), ez a pont jól látható a távolságba való követés során is, amelyek párhuzamosak a helyszín vonalával.
Az eltűnési pont helytelen elhelyezése a néző helyvonalára merőleges síkban lefektetett vonalak összefolyását okozza (annak ellenére, hogy egyébként párhuzamosnak tűnnének). Ez a hatás akkor is megfigyelhető, ha egy építészeti fotón nagylátószögű objektívet használunk, és a kamerát jelentősen a horizont fölé vagy alá irányítjuk – így ferde épületek benyomását keltjük.
mozgassa az egeret a kép fölé, hogy megtekinthesse a képet, ha az eltűnési pont túl alacsony lenne
Az eltűnési pont a nagyon széles látószögű, hengeres vetítési panorámáknál is kritikus (mint például az alábbi 360 fokos kép). Ha rosszul helyezi el, eltérő kinézetű torzulást mutathat, ami görbült horizontot eredményezhet.
Ha az eltűnési pontot túl magasan helyeznénk el, a horizont görbülete az ellenkező irányú lenne. Néha nehéz lehet megtalálni a tényleges horizontot dombok, hegyek, fák vagy egyéb akadályok miatt. Ilyen nehéz forgatókönyvek esetén a horizont helyére következtethetünk, ha olyan magasságban helyezzük el, amely minimálisra csökkenti a görbületet.
A panorámafűző szoftver gyakran lehetőséget ad a képzeletbeli horizont megdöntésére is. Ez nagyon hasznos lehet, ha az eltűnési pontot tartalmazó fénykép nem teljesen vízszintesen készült. Ennél a forgatókönyvnél még akkor is, ha az eltűnési pont a megfelelő magasságban van, a horizont S-görbűként jeleníthető meg, ha a képzeletbeli horizont nem illeszkedik a tényleges horizonthoz (az egyedi fotón).
Ha magát a panorámát vízszintesen készítené, akkor a legegyenesebb horizont az lenne, amelyik a legrövidebb függőleges méretet mutató összefűzött képet eredményez (ezt a technikát néha összefűző szoftver is alkalmazza).
4. SZAKASZ:A FOTÓPOZÍCIÓK OPTIMALIZÁLÁSA
Miután kiválasztotta a vezérlőpontokat, az eltűnési pont perspektíváját és a képvetítést, a fotóösszefűző szoftver elkezdheti az egyes képeket torzítani és igazítani a végső összefűzött fénykép elkészítéséhez. Ez gyakran a számításigényesebb lépés a folyamatban. Úgy működik, hogy szisztematikusan keresi az elfordulás, dőlésszög és dőlés kombinációit, hogy minimalizálja az összes vezérlőpont pár közötti összesített hibát. Ez a folyamat az objektív torzítási paramétereit is módosíthatja, ha ismeretlen.
Yaw 
Pitch Tekercs Vegye figyelembe, hogy a fenti fotók kissé torzak; ezzel hangsúlyozzuk, hogy amikor az összefűzőszoftver minden képet pozícionál, a perspektívához igazodik, és hogy a perspektíva torzítás mértéke a képnek az eltűnési ponthoz viszonyított helyétől függ.
A legfontosabb minőségi mutató, amellyel tisztában kell lenni, az ellenőrzési pontok közötti átlagos távolság . Ha ez a távolság nagy a nyomtatási mérethez képest, akkor a varratok láthatóak lehetnek, függetlenül attól, hogy mennyire jól keverednek. Először is ellenőrizni kell, hogy tévesen helyezték-e el az ellenőrző pontokat, és hogy követik-e a 2. szakaszban felsorolt egyéb irányelveket. Ha az átlagos távolság még mindig túl nagy, akkor ezt a nem megfelelően rögzített képek okozhatják, beleértve a kamera mozgásából származó parallaxis hibát is. vagy nem használ panorámafejet.
5. SZAKASZ:VARRASZOK KÉZI IRÁNYÍTÁSA ÉS KEVERÉSE
Ideális esetben a fotóvarratokat a jeleneten belüli nem fontos vagy természetes töréspontok mentén szeretné elhelyezni. Ha a fűzőszoftver támogatja a réteges kimenetet, akkor ezt manuálisan is elvégezheti egy maszk segítségével a Photoshopban:
 | ||
| Keverés nélkül | Kézi keverés | Maszk a Manual Blendből |
Figyelje meg, hogy a fenti kézi keverés hogyan egyenletessé teszi az eget, és elkerüli a látható ugrásokat a geometriailag kiemelkedő építészeti vonalak mentén, beleértve a pillérek félholdját, az előtérben lévő szoborsorokat és a távoli fehér épületet.
Ügyeljen arra, hogy a maszkot nagy távolságokra keverje, hogy sima textúrát kapjon, például a fenti égboltot. A finom részletek érdekében a nagy távolságra történő keverés elmoshatja a képet, ha a fényképek között eltolódás van. Ezért a legjobb, ha a finom részleteket rövid távolságon keresztül ötvözi olyan varratok segítségével, amelyek elkerülik a könnyen észrevehető folytonossági zavarokat (tekintse meg a fenti "maszk kézi keverésből" című részt, hogy megtudja, hogyan keveredtek össze az égbolt és az épületek).
Másrészt a varratok kézi keverése rendkívül időigényessé válhat. Szerencsére néhány fűzőszoftver rendelkezik egy automatizált funkcióval, amely ezt egyidejűleg is végrehajtja, a következő részben leírtak szerint.
5. SZAKASZ:A varratok AUTOMATIKUS ÁTIRÁNYÍTÁSA ÉS KEVERÉSE
A varratok összeillesztésének egyik legjobb módja a varrások összefűzésének a "többfelbontású szálak" használata, amely gyakran még a rosszul rögzített panorámák vagy mozaikok kijavítására is alkalmas. Úgy működik, hogy az egyes képeket több komponensre bontja, hasonlóan ahhoz, ahogy az RGB-fotó külön-külön vörös, zöld és kék csatornákra bontható, kivéve, hogy ebben az esetben az egyes komponensek a képtextúra eltérő skáláját képviselik. A kisméretű objektumok (például lombozat vagy finom fű) nagy térbeli felbontással rendelkeznek, míg a nagyobb léptékű elemek (például a tiszta égbolt színátmenete) alacsony térbeli felbontásúak.
Eredeti kép fekete-fehérben→ 
Válassza ki a feldolgozott képet:| Nagy léptékű textúrák | Kis léptékű textúrák |
A többfelbontású spline hatékonyan egyesíti az egyes textúraméreteket külön-külön, majd ezeket újrakombinálja, hogy újra normális kinézetű fényképet készítsen. Ez azt jelenti, hogy a kisebb felbontású összetevőket nagyobb távolságra, míg a nagyobb felbontású összetevőket rövidebb távolságra keverik. Ez megoldja azt a gyakori problémát, hogy a sima területeknek megfelelő látható ugrások a varratokon, vagy a varratok mentén elmosódottak a finom részleteknek megfelelően.
Az alábbi példában egy lehetetlennek tűnő keveréket mutatunk be egy alma és egy narancs között – olyan tárgyak között, amelyek eltérő nagyméretű színt és kis léptékű textúrát tartalmaznak.
| Megjelenítés: | Apple | Narancs |
Egyedi képek→| Megjelenítés: | tollas (normál) | Több felbontású Spline |
Vegyes kép Természetesen ezt az "alma és narancs" keveréket valószínűleg soha nem adnák meg szándékosan egy varrott fényképen, de segít bemutatni a technika valódi erejét.
mozgassa az egeret a képre a végső kevert eredmény megtekintéséhez
A fenti példa a valós panorámaképben való használatát mutatja be. Figyeljük meg az égbolt rendkívül egyenetlen fényességét a varratoknál, amelyet elsősorban az erős vignettálás (az optika okozta fényesés a keret szélein) okozott. Vigye az egeret a kép fölé, hogy megtekinthesse, milyen jól működik a többfelbontású spline.
A Smartblend és az Enblend két olyan kiegészítő eszköz, amelyek képesek végrehajtani a többfelbontású spline-t a PTAssemblerben és más fotóillesztő szoftverekben. A Smartblend további előnye, hogy képes a varratokat intelligensen elhelyezni a képtartalom alapján.
6. SZAKASZ:VIZSGÁLATI ÉPÍTÉSEK
Itt érdemes levágni a szabálytalan alakú öltéseiket, hogy illeszkedjenek a szabványos téglalap képarányhoz vagy keretmérethez. Az összeállított panoráma ezután bármilyen közönséges egyképes fényképként kezelhető az utófeldolgozás szempontjából, amely magában foglalhat Photoshop szinteket vagy Photoshop görbéket. A legfontosabb, hogy ehhez a képhez nem éles maszkot vagy más élesítési technikát kell alkalmazni, mivel a perspektíva torzítása (a kép interpolációjával) és a keverés jelentős lágyítást eredményez.
Ehhez a témához kapcsolódó háttérben olvassa el:
1. rész:Digitális panorámaképek összeillesztése
vagy a Képvetítések megértése című oktatóanyagot
