Hogyan mérjük meg a távolságot két égitest között?

Két csillagászati ​​test távolságának pontos mérése különféle technikákat igényel, amelyeket a csillagászatban távolságmérési módszereknek neveznek. Két általánosan használt elsődleges módszer a trigonometrikus parallaxis módszer és a spektroszkópiai parallaxis módszer.

1. Trigonometrikus parallaxis módszeret :

a) Elv :Ez a módszer parallaxist, a különböző nézőpontokból megfigyelt objektum helyzetének látszólagos eltolódását alkalmazza. A csillagászok a Föld Nap körüli pályájának egymástól távol eső pontjairól figyelik meg a megcélzott égitestet, ami „alapvonalat” biztosít a háromszögeléshez.

b) Alkalmazás :Leginkább közeli, több tíz vagy száz fényéven belüli csillagokhoz használják, ahol a parallaxis eltolódás észlelhető. A csillagászok megfigyelik e csillagok helyzetét a háttércsillagokhoz képest az év különböző időszakaiban.

2. Spektroszkópikus parallaxis módszer:

a) Elv :Ez a módszer a csillag fényessége, hőmérséklete és spektrális osztálya közötti összefüggést használja ki. Egy csillag spektrumának elemzésével és a hőmérsékletével kapcsolatos különböző spektrális típusokba sorolásával a csillagászok megbecsülhetik a csillagok abszolút fényességét (más néven belső fényességet).

b) Alkalmazás :A spektroszkópiai parallaxis módszert a trigonometrikus parallaxis által pontosan mérhetőnél távolabb lévő égi objektumok távolságának mérésére alkalmazzák, kiterjesztve a méréseket a csillagokra, galaxisokra és a távoli univerzum egyéb kozmikus objektumaira.

Vannak más fejlettebb módszerek is, amelyeket a csillagászati ​​távolságok mérésére használnak, beleértve a Cefeida változócsillagok módszerét, a szupernóva távolságlétrát, a Hubble-törvényt és a gravitációs lencséket.

Lehetőség szerint különböző mérési technikákat alkalmazunk az eredményekhez, összehasonlítva a pontosabb számadatok megtalálását.