A Unix operációs rendszer felépítése
A UNIX operációs rendszer (OS) egy kernel rétegből, egy shell rétegből és egy segédprogramok és alkalmazások rétegből áll. Ez a három réteg hordozható, többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszert hoz létre. Az operációs rendszernek több verziója is létezik, de mindegyik verziónak pontosan ugyanaz a felépítése. A UNIX-ot a programozók, a vállalkozások, az egyetemek és a kormányok használják a stabilitása és a sok feladat egyidejű végrehajtására való képessége miatt.
Alapok
A UNIX operációs rendszer egy többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszer, amelyet eredetileg a Bell Laboratories AT&T alkalmazottai terveztek programozóknak 1969-ben. A többfelhasználós és többfeladatos kifejezések azt jelentik, hogy egy gépen egyidejűleg sok különböző felhasználó végezhet feladatokat. Minden felhasználó a saját shell-példányával lép kapcsolatba, és egy vagy több alkalmazást indíthat el azon belül.
Kernel
A kernel a UNIX operációs rendszer szíve. Ez egy szoftveralkalmazás, amely interfészt biztosít a hardver és a felhasználó között. Kezeli az operációs rendszer folyamat-, memória-, fájl-, eszköz- és hálózatkezelését. A kernel felelős azért, hogy minden rendszer- és felhasználói feladat egyidejűleg történjen.
Shell
A shell az a program, amely a felhasználó és a kernel között helyezkedik el. Az értelmező fordítja le a terminálmunkamenetbe beírt parancsokat. A felhasználók beírhatnak parancsokat közvetlenül a terminálba, vagy létrehozhatnak egy szöveges fájlt, amely parancsok sorozatát tartalmazza, amelyeket el lehet küldeni a shell-re. A parancsok sorozatát shell scriptnek nevezzük.
A UNIX operációs rendszer több shellt használ. Ide tartozik a Bourne shell (sh), a C shell (csh), a Korn shell (ksh) és a Bourne Again shell (bash). Minden shellnek saját shell-parancskészlete van. Az operációs rendszer parancsai az összes shellben azonosak.
A kezdeti shellt, amelybe a felhasználó bejelentkezik, a rendszergazda határozza meg. A felhasználó megváltoztathatja alapértelmezett shelljét a „chsh” paranccsal. Előfordulhat, hogy a felhasználók módosítani szeretnék a shell-eiket annak érdekében, hogy bizonyos funkciókat használjanak, amelyek az egyik shellben elérhetők, vagy nem, vagy egyszerűen egy adott shell-környezetet részesítenek előnyben.
Segédprogramok és alkalmazások
A UNIX operációs rendszer utolsó rétege a Utilities and Applications réteg. Ez a réteg tartalmazza a parancsokat, szövegszerkesztőket, grafikus programokat és adatbázis-kezelő programokat. Hagyományosan ezeket a programokat a program indításához szükséges parancsok parancssorba történő beírásával lehetett elérni. Ezen a módon továbbra is elérhetők, de mostantól a grafikus felületen keresztül is elérhetők.
Verziók
A UNIX operációs rendszernek több verziója létezik. A szabadalmaztatott verziók közé tartozik a Sun Microsystem Solaris, SCO UNIX, IBM AIX és Hewett Packard HP-UX verziója. A FreeBSD, a NetBSD és az OpenBSD a Unix nyílt forráskódú verziói. Bár sok mainstream felhasználó számára ismeretlen, az Apple OS X a UNIX szabadalmaztatott verziója is. Az OS X-et a többi UNIX-változattól megkülönböztető jellemző, hogy képes futtatni rendszerint Windows rendszerű PC-kre írt alkalmazásokat, például a Microsoft Office-t és az Adobe Photoshop-ot. A Linux egy UNIX-szerű operációs rendszer. Felépítése megegyezik a UNIX-szal, de nem az eredeti UNIX kódbázist használva írták.