Milyen funkciói vannak a Pen Drive-nak?

A Pen drive, amelyet ma USB-meghajtóként ismernek, a számítástechnikai rendszerek mobil tárolójaként szolgál. A nem felejtő memóriatípusból készült kis memóriaegységek dicséretet érdemelnek kis elektronikai eszközökben, például fényképezőgépekben és MP3-lejátszókban való használatuk miatt. A szilárdtest-jellegükért és a könnyű mobilitásukért dicsért pendrive-ok a számítógépes tárolás általános és olcsó formájává váltak.

Előzmények

Az első flash meghajtókat az IBM és a Trek Technology Corporation közös vállalata keretében tervezték és forgalmazták. Ezeket a kezdeti meghajtókat 2000 utolsó negyedében adták ki "Thumb Drives" néven, és 8 MB tárolókapacitással rendelkeztek, amely könnyedén meghaladta a hajlékonylemez-meghajtó 1,44 MB-os tárolókapacitását.

Függvény

A pendrive-ok állandó tárolóként működnek, amelyek USB- vagy Firewire-porton keresztül csatlakoznak a számítógéphez. Ezek a Pen-meghajtók a belső merevlemez-meghajtók bármely használatára vonatkozó információkat tárolnak. A Pen meghajtók flash memóriamodulokat használnak, amelyek NAND memóriakonfigurációban tárolják az adatokat, amelyek megnövelték a szekvenciális olvasási és írási sebességet, de csökkentik a véletlen hozzáférési időt.

Előnyök

A pendrive-ok manapság 128 GB-os vagy nagyobb kapacitásúak, és gyakran kevesebb, mint 1 uncia. Ez a nagy sűrűségű tároló tökéletes nagyméretű adatmentésre és visszakeresésre. Ezenkívül az USB és Firewire plug and play csatlakoztathatósága, valamint kicsiny, gyakran 2 hüvelyknél kisebb méretük lehetővé teszi a nagy adatkészletek könnyű mozgatását.

Megfontolások

Bár a tollmeghajtók nagy adatkapacitást és mobilitást kínálnak, nem alkalmasak az intenzív memóriaalkalmazásokra. A pendrive flash memória technológia sokkal rövidebb MTBF (Mean Time Before Failure) idővel rendelkezik, mint a szabványos belső mechanikus merevlemezek. A memóriacellákba csak annyiszor lehet írni és olvasni, mielőtt teljesen meghibásodnak, és a memóriamodul figyelmen kívül hagyja őket.

Lehetséges

A közelmúltban megjelentek az úgynevezett szilárdtestalapú meghajtók, amelyek ugyanarra a technológiára épülnek, mint a Pen meghajtók, belső merevlemezként. Ezek a meghajtók fejlett memóriaarchitektúrát használnak, amely rögzíti az olvasási és írási adatokat az egyes memóriacellákban, és megfelelően elosztja azokat a meghajtó élettartamának növelése érdekében. Ezek a merevlemezek lenyűgöző hozzáférési időkkel büszkélkedhetnek; A Pendrive-alapú származékaik miatt azonban még mindig hiányzik a véletlen hozzáférés hatékonysága, ami csökkenti a többfeladatos képességet, ha a számítógép fő tárolóeszközeként használják.