Milyen részei vannak a tranzisztornak?
1. Emitter: Ez az a terület, ahol töltéshordozókat (elektronokat vagy lyukakat) fecskendeznek a tranzisztorba. Általában erősen adalékolt, hogy biztosítsa a hordozóanyagok magas koncentrációját.
2. Alap: Ez egy vékony, enyhén adalékolt terület, amely az emitter és a kollektor között helyezkedik el. Fő feladata a töltéshordozók áramlásának szabályozása az emittertől a kollektorig.
3. Gyűjtő: Ez az a régió, ahol a töltéshordozók összegyűlnek, miután áthaladtak a bázison. Általában erősen adalékolt, mint az emitter, hogy jó utat biztosítson az összegyűjtött hordozóknak.
Az, ahogy ezek a részek kölcsönhatásba lépnek, meghatározza a tranzisztor működését.
* NPN tranzisztorok: Ezeknek n-típusú emitterük van , p-típusú alap és n-típusú gyűjtő .
* PNP tranzisztorok: Ezeknek p-típusú emitterük van , n-típusú alap és p-típusú gyűjtő .
Ezen régiók adalékolási típusa és elrendezése szabályozza, hogy a tranzisztor elsősorban akkor vezet-e elektromosságot, ha pozitív vagy negatív feszültség van a bázison.
Emellett a tranzisztorok további fontos vonatkozásai is vannak:
* Kapu (MOSFET-ekhez): A térhatású tranzisztoroknak (FET) van egy negyedik kivezetése, az úgynevezett kapu, amely a kapu és a csatorna közötti elektromos mező megváltoztatásával szabályozza a tranzisztoron áthaladó áramot.
* Csatlakozások: A különböző adalékolt régiók közötti interfészeket csomópontoknak nevezzük. Ezeknek a csomópontoknak a viselkedése döntő jelentőségű a tranzisztor működése szempontjából.
A tranzisztorok alapvető részeinek és kölcsönhatásainak megértése elengedhetetlen a tranzisztorok működésének megértéséhez a különböző elektronikus áramkörökben.