Miből áll a tranzisztor?

A tranzisztorok jellemzően félvezető anyagokból, például szilíciumból vagy germániumból, valamint fémelektródákból állnak. A tranzisztorok alapszerkezete három réteg félvezető anyagból áll, amelyek meghatározott sorrendben vannak elrendezve, és a középső réteg a másik kettőhöz képest ellentétes típusú (n-típusú vagy p-típusú). Ezeket a rétegeket emitternek, bázisnak és kollektornak nevezzük. Az emitter és a kollektor tartomány erősen adalékolt, míg az alapterület enyhén adalékolt.

Az emitter régió a töltéshordozók (elektronok vagy lyukak) forrása, amelyeket az alapterületbe injektálnak. A tranzisztor működésének szabályozásához döntő bázisrégió modulálja a töltéshordozók áramlását az emitter és a kollektor között. A gyűjtőterület az, ahol a töltéshordozók szabályozott áramlását gyűjtik össze.

Az emitterelektródából, az alapelektródából (vagy gate-ből) és a kollektorelektródából álló fémelektródák a megfelelő félvezető rétegekhez vannak rögzítve, hogy megkönnyítsék a töltéshordozók áramlását és lehetővé tegyék a tranzisztor viselkedésének külső vezérlését. Ezeknek az anyagoknak és elektródáknak az elrendezése és kölcsönhatása lehetővé teszi a tranzisztorok számára az elektronikus jelek erősítését vagy váltását, ami számos modern elektronikus eszköz alapját képezi.

Íme egy tranzisztor összetételének egyszerűsített ábrázolása, példaként n-p-n tranzisztor használatával:

* Emitter: Erősen adalékolt n-típusú félvezető anyag.

* Alap: Enyhén adalékolt p-típusú félvezető anyag az emitter és a kollektor között.

* Gyűjtő: Erősen adalékolt n-típusú félvezető anyag.

Összefoglalva, egy tranzisztor félvezető anyagokból (n-típusú és p-típusú), meghatározott sorrendben elhelyezett anyagokból és fémelektródákból áll, amelyek szabályozzák a töltéshordozók áramlását az emitter, a bázis és a kollektor régiók között. Ez az összetétel lehetővé teszi a tranzisztorok számára, hogy ellátják alapvető erősítési és kapcsolási funkcióikat, amelyek elengedhetetlenek a különböző elektronikus áramkörökben.