Mikor találták fel az elektromos autókat?

Az elektromos autók története a 19. század elejére tehető. Az első feljegyzések szerint villanymotort használtak közúti járművek meghajtására 1828-ban, amikor Jedlik Ányos magyar feltaláló bemutatta elektromos meghajtású modellautóját. 1835-ben Thomas Davenport amerikai feltaláló megépítette az első teljes méretű elektromos autót, míg 1839-ben Robert Anderson skót feltaláló szabadalmaztatott egy elektromos kocsit, amelyet nem újratölthető primer cellák hajtanak. Ugyanebben az időszakban a feltalálók különböző országokban kísérleteztek elektromos járművekkel, és különböző fokú sikereket értek el. Ezek a korai elektromos autók nem újratölthető primer cellákat (hasonlóan a száraz cellákhoz, amelyek a mai zseblámpákat táplálják) használták az elektromosság tárolására. Az újratölthető (másodlagos) akkumulátorok, például az ólom-savas akkumulátorok Gaston Planté 1859-es feltalálása lehetővé tette praktikusabb elektromos járművek kifejlesztését. Az egyik ilyen mérföldkő 1870-ben volt, amikor a belga feltaláló, Zénobe Gramme bemutatta a "la voiture électrique" nevű korai koncepciójárművet, amely tíz utas szállítására volt képes 18 km/h sebességig, és tartalék elektromos áramforrásként is szolgált. Hamarosan megjelentek a többi elektromos berendezés is; 1887-re Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok elkezdett elektromos autókat építeni, mint például a Flocken Elektrowagen.