A vezetékes telefon részei

A vezetékes telefon még a mobilkommunikáció megjelenésével is a hangkommunikáció alapvető eleme. Szinte minden otthonban és gyakorlatilag minden vállalkozásban van legalább egy vezetékes telefon. Míg a legtöbb modern vezetékes telefon egy csomó további funkcióval rendelkezik, mint például szöveges üzenetküldés, videohívás, mobilitás és kétvonalas használat, ezek az egységek továbbra is nagyjából ugyanazokból a részekből állnak, mint az antik forgó vezetékes telefonok.

A csengő

A csengő vagy a jelzőkészülék a vezetékes telefonok egyik legalapvetőbb eleme. Ennek az eszköznek az a célja, hogy figyelmeztesse a felhasználót a bejövő hívásokra. Korábban a vezetékes telefonokat csengővel szerelték fel, amely csengőszerű csengetést produkált, amikor egy bejövő hívás látszott. Ma a legtöbb vezetékes telefon csengőhangja olyan hangszóróból áll, amely digitális dallamot vagy elektronikus hangot ad ki. Egyes esetekben ezekhez az egységekhez még LED-izzó is tartozhat, amely a csengővel együtt világít, és tökéletes a hallássérült emberek figyelmeztetésére.

A tárcsázó

A régi telefonok forgó tárcsázóval rendelkeztek, amely elforgatva impulzusokat produkált, amelyek megszakították a telefon áramkörének áramlását. Ezeket a megszakításokat számoltuk a tárcsázott szám meghatározásához. A helyi telefonközpont ezután a hívást a hozzárendelt telefonszámra irányítja. Ma ez a rendszer ugyanígy működik. A forgótárcsázókat billentyűzetek váltották fel, és a tárcsázott szám azonosítása impulzusok helyett hangok alapján történik. A tárcsázó minden számához egy adott hangjelzés van hozzárendelve.

A kapcsoló

A vezetékes telefonok kapcsolókkal vannak felszerelve. A legtöbb egységben ezeket a kapcsolókat tipikusan dugattyúknak nevezik, és ott helyezkednek el, ahol a kézibeszélő nyugszik. A dugattyú megnyomásakor a telefon áramköre zár. Ha megemelkedik, az áramkör kinyílik, lehetővé téve a felhasználó számára, hogy hívást kezdeményezzen vagy fogadjon, ami tárcsahangot vagy a hívó hangját eredményezi. Manapság sok vezetékes készülék elektronikus be- és kikapcsolót használ a dugattyú helyett.

A kézibeszélő

A kézibeszélő a telefon azon része, amelyet az archoz tartanak, egyik vége a fülön, a másik a szájon. A fülhallgató egy belső vevőegységből áll, amely az elektronikus jeleket egy személy számára érthető hanggá alakítja át. A kézibeszélő másik végén található a szájrész, amely az adóból áll. Az adó valójában egy mikrofon, amely felfogja a hanghullámokat. A hangot ezután elektronikus jelekké alakítják, és a központon keresztül továbbítják a másik telefon felé. Mindkét komponens egy tekercshez van csatlakoztatva, amely megakadályozza a visszacsatolást és csökkenti a környezeti zajt.