A telefon és a távíró közötti különbségek

Ma nehéz elképzelni egy világot azonnali távolsági kommunikáció nélkül. Mégis alig két évszázaddal ezelőtt vált lehetségessé az első távirati üzenet, és néhány évtizeddel ezután az első praktikus telefon feltalálása előtt. Varázslatosnak tűnhetett, láthatatlan jelek, amelyek több száz mérföldet haladtak át egy látszólag inert rézvezetékpáron keresztül.

Alapelvek

Mind a távíró, mind a telefon ugyanazon az alapelven alapul, amely egy közönséges mennyezeti lámpakapcsolóban található. A kapcsoló megfordítása lezárja az áramkört, lehetővé téve az elektronok átáramlását a vezetéken egészen a mennyezetben lévő lámpáig és vissza. A villanykörte világít, ha áram folyik, és sötét, ha nincs áram. Az áram be- és kikapcsolásával információs mintákat lehet továbbítani a kapcsolóról a lámpára.

A korai elektromos távíró

Az első távírók nem villanykörtét használtak, hanem egy egyszerű elektromágnest, amely egy tollal ellátott kart mozgó papírcsíkkal érintkezésbe állított. A ceruza hosszú vagy rövid nyomot hagy, attól függően, hogy a másik végén lévő kezelő mennyi ideig tartotta lenyomva a távírógombot. Az üzeneteket Samuel Morse kódjával küldték el, ahol minden betűt pontok és kötőjelek meghatározott kombinációja képvisel.

A telefon

A távíró ceruzáját meghajtó elektromágnes elvileg nem különbözik az audio hangszóróban található elektromágnestől. Az egyetlen különbség az, hogy a hangszóró mágnese sokkal gyorsabban kapcsol be és ki – másodpercenként több ezerszer –, amitől a hangszóró membránja rezeg, hangot adva. Az újonnan feltalált mikrofon a távírógombot váltotta fel, és a mikrofon által felfogott hangokat olyan elektromos feszültségekké kódolja, amelyek a másik végén lévő hangszóró eredeti hangját reprodukálják.

Hasonlóságok és különbségek

A távírók általában képzett kezelőket igényeltek, akik ismerik a Morse-kódot, így a legtöbb embernek soha nem volt távírógépe az otthonában; távirat küldéséhez az ember egy helyi távirati irodába megy. A telefon viszont nem igényelt különösebb jártasságot; csak a mikrofonba kellett beszélnie, és a fülhallgatón keresztül hallgatnia. Idővel kifinomult kapcsolóhálózatokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették, hogy a telefonhasználók közvetlenül tárcsázhassák egymást. Hasonló technológiát használtak a távírásra (telexre) egészen a közelmúltig. Érdekes megjegyezni, hogy a korábbi találmány, a távíró tulajdonképpen egy digitális eszköz volt abban az értelemben, hogy az általa továbbított adatok egyszerű ki-be kapcsolási mintákból álltak, és ennek kimenete. rögzített szimbólumok sorozata volt. Ma már természetesen a mobiltelefonokat szöveges üzenetek küldésére és beszédküldésre is használják; a telefonok és a távírók ismét egyesülnek.