Ki találta fel a vezeték nélküli hálózatot?
Guglielmo Marconi: Guglielmo Marconi olasz feltalálót széles körben a "vezeték nélküli távírás atyjaként" tartják számon. 1894-ben sikeresen sugárzott és vett rádióhullámokat körülbelül 2 kilométeres (1,2 mérföld) távolságban. Marconi kísérletei és bemutatói döntő szerepet játszottak a vezeték nélküli kommunikáció fejlesztésében és korai alkalmazásában.
Nikola Tesla: Nikola Tesla szerb-amerikai feltaláló is jelentős mértékben hozzájárult a vezeték nélküli technológiához. Az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején kísérleteket végzett és vezeték nélküli átviteli rendszereket fejlesztett ki. Míg Marconi a gyakorlati alkalmazásokra összpontosított, a Tesla a vezeték nélküli kommunikáció elméletibb aspektusait vizsgálta, beleértve a vezeték nélküli energiaátvitel lehetőségét.
Heinrich Hertz: Heinrich Hertz német fizikus úttörő kísérleteket végzett az 1880-as években, amelyek bebizonyították az elektromágneses hullámok létezését, amelyek a vezeték nélküli kommunikáció alapját képezték. Hertz munkája lefektette a vezeték nélküli technológia fejlesztésének tudományos alapjait.
Sándor Popov: Alekszandr Popov orosz fizikust az 1890-es években a vezeték nélküli kommunikációhoz való hozzájárulásáért ismerik el. 1895-ben Marconi munkásságától függetlenül kísérleteket végzett és bemutatta a vezeték nélküli távírás gyakorlati alkalmazását.
Ezek a személyek sok mással együtt kulcsszerepet játszottak a vezeték nélküli technológia feltalálásában és fejlesztésében, amely forradalmasította a kommunikációt, és megalapozta a modern vezeték nélküli eszközöket és hálózatokat.