Miért nem használnak sós vizet a modern akkumulátorokban?
Ionos vezetőképesség:A sós víz viszonylag alacsony ionvezető képességgel rendelkezik az akkumulátorokban általánosan használt elektrolitokhoz képest. A nátrium- és kloridionok mobilitása a sós vízben alacsonyabb, mint az akkumulátor-elektrolitokban használt speciálisan tervezett ionoké. Ez nagyobb belső ellenállást és alacsonyabb hatékonyságot eredményez a sós vizes akkumulátorokban.
Korrózió és anyagkompatibilitás:A sós víz erősen maró hatású a legtöbb fémre és az akkumulátorgyártáshoz használt anyagra. A kloridionok jelenléte felgyorsítja a fémkorróziót, ami csökkenti az akkumulátor élettartamát és potenciális biztonsági kockázatokat. Ez korlátozza a sós vizes akkumulátorokban használható anyagok kiválasztását.
Feszültség és energiasűrűség:A sós vizes akkumulátorok általában alacsonyabb feszültséget és energiasűrűséget termelnek, mint az egyéb elektrolitokat használó akkumulátorok. A sós vízben zajló elektrokémiai reakciók által generált elektromotoros erő (EMF) viszonylag kicsi, ami alacsonyabb teljes akkumulátorfeszültséget eredményez. Ezenkívül a sós vizes akkumulátorok energiasűrűsége alacsonyabb, ami korlátozza kapacitásukat jelentős mennyiségű energia tárolására.
Újratölthetőség:A sós vizes akkumulátorok általában nem tölthetők újra, vagy korlátozott az újratölthetőségük. A sós vizes akkumulátorokban végbemenő elektrokémiai reakciók gyakran oldhatatlan vegyületek képződéséhez vezetnek, amelyek akadályozzák a hatékony újratöltést és csökkentik az akkumulátor élettartamát.
Míg a sós víz használható elektrolitként egyszerű tudományos vásári kísérletekben vagy oktatási bemutatókban, a fent említett korlátok miatt nem praktikus választás a modern akkumulátortechnológiákban. A fejlett akkumulátorrendszerek optimalizált elektrolitokat, elektródaanyagokat és cellakialakítást használnak a nagyobb hatékonyság, energiasűrűség és újratölthetőség elérése érdekében, amelyek elengedhetetlenek a gyakorlati alkalmazásokhoz.