Miért képes az IEEE 802.11 vezeték nélküli technológia további távolságokat továbbítani, mint a Bluetooth technológia?
* Átviteli teljesítmény: A Wi-Fi eszközöknek megengedik, hogy a Bluetooth-eszközöknél szignifikánsan magasabb teljesítményszinten továbbítsák. Ez közvetlenül nagyobb jeltartományt jelent. A szabályozó testületek (mint például az Egyesült Államokban az FCC) korlátozzák mindkét technológia maximális teljesítményét, de a Wi-Fi korlátai sokkal magasabbak.
* Antenna kialakítása: A Wi-Fi gyakran kifinomultabb és magasabb nyereségű antennákat alkalmaz, mint a Bluetooth. Ezeket az antennákat úgy tervezték, hogy a jelet egy meghatározott irányba összpontosítsák, javítva mind a tartományt, mind a jel erősségét. A Bluetooth általában egyszerűbb, alsó nyereségű antennákat használ, amelyeket gyakran közvetlenül az eszközbe integrálnak.
* Frekvencia sávok: Míg mindkét technológia különböző frekvenciasávokat használ, a Wi-Fi olyan sávokban működik (2,4 GHz és 5 GHz), amelyek általában tovább terjednek, mint a Bluetooth 2,4 GHz-es sávja (bár az átfedést fontos megjegyezni). Az erőkülönbség azonban jelentősebb szerepet játszik.
* Modulációs és kódolási sémák: A Wi-Fi robusztusabb modulációs és hibajavító technikákat alkalmaz, lehetővé téve annak megbízható kapcsolatának fenntartását még alacsonyabb jelszilárdság mellett, ami a Bluetooth meghibásodását okozhatja. Ez azt jelenti, hogy a Wi-Fi hatékonyan működhet nagyobb távolságokon, még gyengébb jel mellett is.
* Különböző tervezési célok: A Wi-Fi-t magasabb átviteli és hosszabb tartományú adatátvitelre tervezték, míg a Bluetooth az alacsony energiafogyasztást és a rövid hatótávolságú, alacsony késleltetésű csatlakozásokat prioritássá teszi. Ezek a különböző tervezési célok eltérő választási lehetőségeket eredményeznek a hardver és a szoftverek hatásától.
Röviden:míg mindkettő rádióhullámokat használ, a Wi-Fi-t a hosszabb hatótávolságú kommunikációra tervezték, feláldozva az energiahatékonyságot és a bonyolultságot az elérés érdekében, ellentétben a Bluetooth-nal, amely az alacsony energiát és a rövid hatótávolságú kapcsolatokat prioritássá teszi.