Fényképezés és varázslat, valamint Nikon CLS

Egy barátom hetente felhív egy fotózással kapcsolatos kérdéssel. Általában azt a mágikus varázslatot vagy szerkesztési technikát keresi, amellyel a fotói különleges módon fognak megjelenni. Néha van ilyen (pl. várd meg, amíg a vaku feltöltődik, használj kézi fókuszt stb.). De általában nincs. Általában egy adott hatás elérése egy fényképen, akár a fényképezőgépnél, akár az utómunkálatokban tapasztalatot, művészi tudást, kísérletezést és munkát igényel. És sok mindent, amit az egyik fotón tanul meg, nem lehet vakon alkalmazni a következőre. Az iskolai portrékat leszámítva (ha!), minden fotó más.

A mai kérdés a következő volt:„A Nikon CLS nem működik jól a szabadban. Mit csinálok rosszul?" A válasz:„Semmi. Egyszerűen nem működik olyan jól a szabadban, mint bent. Ezért vannak szinkronzsinórok, és a Pocket Wizard cég zsákmányol.”

Ennek oka:

A CLS lehetővé teszi, hogy a fényképezőgép vezeték nélkül kommunikáljon a külső vakukkal a fővaku által közvetlenül az expozíció előtt generált fényimpulzusok sorozatán keresztül. Ez nem rádió. Ez azt jelenti, hogy általában a fényképezőgépnek tiszta rálátással kell rendelkeznie a vaku felé. A közvetlen rálátás azonban nem annyira fontos beltérben, mert a falak és a bútorok lehetővé teszik, hogy az impulzusok a helyiségben ugráljanak, és a vaku irányától függetlenül kiváltsák.

Kültéren (vagy nagy beltéri terekben) ez egy másik történet. Mivel nincs miről lepattanó, a CLS feltétlenül akadálytalan közvetlen rálátást igényel. Enélkül a távvezérlő vaku egyszerűen nem villan.

Az SB600 és SB800 esetében a vaku egyik oldalán egy kis „szem” található. A probléma megkerüléséhez forgassa el a vakukat úgy, hogy a szem mindig a mester felé mutasson. Természetesen ez csak akkor működik, ha a kamera nem mozog sokat.

Emellett úgy érzem, hogy a CLS-nek kültéren is rövidebb a hatásos hatótávja. Alapvetően nagyon óvatos vagyok, amikor a szabadban használom a CLS-t (ha egyáltalán használom).