A digitális fényképezőgép használ elektronikus képérzékelőt a kép digitális rögzítéséhez?

Igen, a digitális fényképezőgépek elektronikus képérzékelőket használnak a képek digitális rögzítésére. Ezek az érzékelők általában töltéscsatolt eszközök (CCD) vagy komplementer fém-oxid-félvezető (CMOS) érzékelők. A CCD-k és a CMOS-érzékelők egyaránt átalakítják a fényt elektromos jelekké, amelyeket aztán a fényképezőgép képfeldolgozó processzora dolgoz fel digitális kép létrehozásához.

A CCD és a CMOS érzékelők kissé eltérő módon működnek. A CCD-k egy sor kondenzátort használnak az érzékelőt érő fény által generált elektromos töltések tárolására. A töltéseket ezután kiolvassák és feldolgozzák, hogy képet készítsenek. A CMOS érzékelők viszont tranzisztorokat használnak a fény elektromos jelekké alakítására. A CMOS-érzékelők általában energiahatékonyabbak, és gyorsabb képsebességet biztosítanak, mint a CCD-k, így a digitális fényképezőgépek körében népszerűbbek.

A digitális fényképezőgépek jellemzően Bayer-szűrőket használnak képérzékelőik előtt a színinformációk rögzítésére. A Bayer szűrők vörös, zöld és kék szűrőkből álló mozaikból állnak, amelyek csak meghatározott színű fényt engednek az érzékelőhöz. A kamera képfeldolgozója ezután interpoláció segítségével színes képet hoz létre a szűrt adatokból.

A digitális fényképezőgép felbontását a képérzékelőjében lévő pixelek száma határozza meg. Minél több pixele van egy képérzékelőnek, annál nagyobb felbontású képeket tud készíteni.