Hogyan néznek ki a kamerák a régi időkben és a velük kapcsolatos tények?
Korai kamera típusai és megjelenése:
* Kamera obscura (pre-fotográfia): Ez nem volt egy kamera a modern értelemben, hanem az előfutár. Alapvetően egy sötét szoba vagy doboz volt, egy kis lyukkal, amely a fénybe engedte, amely a külvilág fordított képét vetette fel a másik falra. Ezek az egyszerű sátraktól a hordozható dobozok kidolgozásáig terjedtek. Gondoljon a sötét szobára, esetleg egy lencsével, de nincs kép * felvétel * mechanizmus.
* dagerotípus (1839): Az egyik legkorábbi fényképészeti folyamat, a dagerotípusok egyetlen, egyedi képet készítettek egy ezüstözött rézlapon. A kamerák általában dobozszerűek, fából vagy sárgarézből készültek, gyakran meglehetősen nagyok és nehézek, hosszú expozíciós időkre (néha perc). Általában egyszerű lencsével és redőnyük nem volt. Gondoljon egy erős, kissé díszes fa dobozra, gyakran állványra.
* Calotype (1841): A William Henry Fox Talbot által kifejlesztett kalotípusok papír negatívumokat használtak, lehetővé téve az egyetlen negatív nyomtatványt. A kamerák még mindig dobozosak voltak, de gyakran hordozhatóbbak, mint a dagerotípus kamerák. A képminőség nem volt olyan éles, mint a dagerotípusok, hanem a szaporodás előnyeit nyújtotta. Gondoljon ismét a fa dobozra, de potenciálisan kissé kisebb és kevésbé díszes.
* Collodion folyamat (1851): Ez a folyamat kollodionban bevont üveglemezt használt (éterben és alkoholban nitrocellulóz viszkózus oldatával), amely jobb egyensúlyt kínál a részletek és a sebesség között, mint az előző módszerek. A kamerák még mindig kissé terjedelmesek voltak, de a jobb sebesség rövidebb expozíciós időt jelentett, megkönnyítve a mozgó alanyok fényképezését (viszonylag szólva). Ezek továbbra is nagy fa dobozok lehetnek, de elkezdték a finomabb lencse rendszerek beépítését is.
* Száraz lemezfotózás (1870 -es évek): A száraz lemezek feltalálása forradalmasította a fényképeket. Az előre bevont üveglemezek kiküszöbölték a helyszíni kémiai előkészítés szükségességét, így a fényképezés kényelmesebbé és hordozhatóbbá válik. Ez kisebb és könnyebb kamerákhoz vezetett, bár még mindig messze voltak a zsebméretektől. A kisebb kamerák fejlesztése a 19. század végén folytatódott, de sokan még mindig használtak boxy mintát.
Általános tények a korai kamerákról:
* Hosszú expozíciós idő: A korai fotózás hihetetlenül hosszú expozíciós időket igényelt, másodpercekig és pár percig terjedő időig. Az alanyoknak tökéletesen maradniuk kellett, és homályos képekhez kellett vezetniük, ha még kissé mozognak. Ez az oka annak, hogy a korai portrék gyakran merev testtartásokkal rendelkeznek.
* Az állványok nélkülözhetetlenek voltak: A hosszú expozíciós idő miatt állványra volt szükség a kamera még mindig tökéletesen megőrzéséhez.
* Korlátozott fényérzékenység: A korai fényképészeti anyagok nem voltak túl érzékenyek a fényre, vagyis a sikeres expozícióhoz általában fényes napfényre volt szükség.
* Kémiai folyamatok: A fotózás a korai időkben összetett kémiai folyamat volt. A fotósoknak vegyszereket kellett keverniük, tányérokat vagy papírt kellett elkészíteniük, képeket fejleszteniük és kinyomtatniuk a képeket egy sötét szobában - sokkal több, mint a mutatás és a fényképezés.
* Költség: A korai kamerák és a fényképészeti anyagok drágák voltak, így a fotózás elsősorban a gazdagok számára.
* Korlátozott hordozhatóság: A legtöbb korai kamera terjedelmes és nehéz volt, akadályozta a könnyű szállítást. Ez nem volt olyasmi, amit könnyedén el lehet vinni egy táskában, mint ma.
Összefoglalva:a korai kamerák messze voltak a kifinomult eszközöktől, amelyeket ma használunk. Nagy, gyakran nehéz, doboz alakú kontrapciók voltak, amelyek működéséhez speciális készségeket és ismereteket igényeltek. A fényképezés fejlődése állandó innovációkat tartalmazott a lencsékben, a filmben és a kamera kialakításában, hogy a folyamat könnyebbé, gyorsabbá és hozzáférhetőbbé váljon.