Hogyan készítenek képeket a digitális fényképezőgépek?

A digitális fényképezőgépek töltéscsatolt eszközt (CCD) vagy komplementer fém-oxid-félvezető (CMOS) érzékelőt használnak a fény elektromos jellé alakítására. Ezt a jelet ezután a fényképezőgép képfeldolgozója feldolgozza digitális kép létrehozásához.

CCD és CMOS érzékelők

Mind a CCD, mind a CMOS érzékelők fotosite-rácsból állnak, amelyek apró fényérzékeny cellák. Amikor fény ér egy fotositet, elektromos töltést hoz létre. A keletkező töltés mértéke arányos a fény intenzitásával.

Képfeldolgozás

Az érzékelő elektromos jele ezután a fényképezőgép képfeldolgozójához kerül. A képfeldolgozó számos műveletet hajt végre a jelen, többek között:

* Analóg-digitális átalakítás: Az analóg elektromos jel digitális jellé alakul.

* Fehéregyensúly: A kép színeit úgy állítjuk be, hogy természetesebbnek tűnjenek.

* Expozíció beállítása: A kép fényereje be van állítva.

* Képélesítés: A képen látható objektumok szélei ki vannak javítva.

* Zajcsökkentés: A kép feldolgozása a nem kívánt zaj eltávolítása érdekében történik.

Képfájl formátumok

A végső feldolgozott képet képfájl formátumban tárolja, például JPEG, TIFF vagy RAW.

JPEG (Joint Photography Experts Group) a leggyakoribb képfájlformátum. Ez egy veszteséges formátum, ami azt jelenti, hogy egyes adatok elvesznek a tömörítés során. A JPEG fájlok azonban általában sokkal kisebbek, mint más fájlformátumok, így ideálisak az online megosztáshoz és a digitális eszközökön való tároláshoz.

TIFF (Tagged Image File Format) veszteségmentes formátum, ami azt jelenti, hogy a tömörítés során nem vesznek el adatok. A TIFF-fájlok ezért nagyobbak, mint a JPEG-fájlok, de jobb minőségűek is.

RAW egy fájlformátum, amely a kamera érzékelője által rögzített összes adatot tárolja. A RAW fájlokat nem a fényképezőgép képfeldolgozója dolgozza fel, így ezek kínálják a legnagyobb rugalmasságot az utófeldolgozáshoz. A RAW fájlok azonban sokkal nagyobbak is, mint a JPEG és TIFF fájlok.