Ki találta fel a kamerát?

A kamerát nem egy személy találta fel, hanem több feltaláló és tudós közreműködésével fejlesztették ki. A legkorábbi ismert kameraszerű eszközt egy Alhazen nevű arab tudós alkotta meg a 10. században. Alhazen készüléke, az úgynevezett "camera obscura", egy dobozból állt, amelynek egyik oldalán egy kis lyuk volt. A kívülről jövő fény bejutna a lyukon, és a külvilág képét vetíti a lyukkal szemközti falra. Ez a találmány jelentette a kameratechnika kezdetét.

Évszázadokkal később különféle tudósok fejlesztették a camera obscurát, köztük Johann Zahn, aki lencsét helyezett a lyukba, és Daniel Barbaro, aki egy membránnal szabályozta a kamerába jutó fény mennyiségét. Végül 1685-ben Johann Zahn feltalálta az első hordozható fényképezőgépet. Ez a fényképezőgép egy fadoboz volt, egyik oldalán objektívvel, a másik oldalán pedig képernyővel.

A fényképezőgép fejlesztése a fényképészeti eljárás feltalálásával folytatódott. 1727-ben Johann Heinrich Schulze felfedezte, hogy bizonyos vegyi anyagok fény hatására elsötétedhetnek. Ez a felfedezés vezetett az első állandó fényképekhez, amelyeket úgy hoztak létre, hogy tárgyakat fényérzékeny felületre helyeztek és napfénynek tettek ki.

A 19. század elején fejlesztették ki az első fényképezőgépeket, amelyek lehetővé tették a képek készítését művész nélkül. Ezek a kamerák különféle fényképészeti eljárásokat alkalmaztak, beleértve a nedves lemezes kollódiumos eljárást és a szárazlemezes eljárást. A 19. század végére a fényképezőgépek kisebbek és hordozhatóbbá váltak, ami a fotózás széleskörű elterjedéséhez vezetett a mindennapi életben.