Mit jelent a CCD a digitális fényképezőgép-technológiában?
A CCD-k apró, fényérzékeny cellákból, úgynevezett pixelekből állnak. Amikor a fény egy pixelbe ütközik, az elektromos töltést hoz létre, amely arányos a fény mennyiségével. Ezeket a töltéseket ezután kiolvassák és digitális képpé alakítják.
A CCD-k kiváló képminőségükről és alacsony zajszintjükről ismertek. Előállításuk azonban viszonylag költséges, és a nagy fényerő károsíthatja őket.
A CMOS (Complementary Metal-Oxide-Semiconductor) érzékelők egy másik típusú képérzékelő, amelyet a digitális fényképezőgépekben használnak. A CMOS érzékelők abban hasonlítanak a CCD-hez, hogy a fényt elektromos jellé alakítják. Ehhez azonban más technológiát alkalmaznak. A CMOS érzékelők egy sor tranzisztorból állnak, amelyek az egyes pixelekből érkező elektromos jeleket erősítik.
A CMOS-érzékelők gyártása olcsóbb, mint a CCD-k, és nem annyira érzékenyek a magas fényszint okozta károsodásra. Azonban több zajt tudnak produkálni, mint a CCD-k.
Az elmúlt években a CMOS érzékelők népszerűbbek lettek, mint a CCD-k a digitális fényképezőgépekben. Ez alacsonyabb költségüknek és jobb teljesítményüknek köszönhető.