Mikor készültek először légifelvételek, és hogyan vitték fel a kamerákat magasan a föld felett, hogy elkészítsék őket?

Az első légifelvételeket az 1850-es években Gaspard-Félix Tournachon francia fotós készítette, más néven Nadar. Egy hőlégballon segítségével légifelvételeket készített Párizsról és más francia városokról. Ugyanebben az időben más úttörők, például James Wallace Black Bostonban és John Mayall Londonban szintén légifelvételeket készítettek.

Kezdetben a légifelvételek olyan kamerákkal készültek, amelyeket kézzel tartottak vagy helyeztek el, miközben a levegőben voltak felfüggesztve. A korai módszerek hőlégballonokkal, vitorlázó repülőgépekkel és sárkányokkal szállították a kamerákat. Később, a repülés fejlődésével a repülőgépek váltak a légi fényképezéshez szükséges kamerák szállításának elsődleges eszközévé.

A repülőgépek feltalálása előtt gyakran készítettek légifelvételeket léggömbökről, amelyek hosszabb időre a föld fölé emelték a kamerákat. A légikamerákat speciális rögzítőelemekkel látták el, amelyek a repülés során biztosították a stabilitást. Hosszabb fotózási küldetésekhez időzítős kamerákat használtak.

1887-ben Arthur Batut német feltaláló megalkotott egy kifejezetten légi fényképezésre tervezett fényképezőgépet, amely egyszerűbb kezelést és csökkentett rezgést tesz lehetővé. A 20. század elejére a repülőgépeket egyre gyakrabban használták légi fényképezéshez, stabil platformot biztosítva a még részletesebb képek rögzítéséhez nagy magasságból.

Idővel a technológia fejlődésével a fényképezőgépek kisebbek, könnyebbek és kifinomultabbak lettek. A speciális repülési platformok és drónok fejlesztése tovább forradalmasította a légifotózást, ami még nagyobb sokoldalúságot, pontosságot és biztonságot tesz lehetővé a légifelvételek rögzítésében.