Mikor találták fel a képkereteket?

A ma ismert képkeretek, amelyeket műalkotások vagy fényképek tárolására és megjelenítésére terveztek, legalább a 15. század óta léteznek. A dekorációs célú képkeretezés gyakorlata azonban sokkal régebbre nyúlik vissza.

Az ókorban a kereteket arra használták, hogy az értékes festményeket, kéziratokat és más papíron készült alkotásokat megóvják a sérülésektől. A legkorábbi ismert képkeretek az ókori Egyiptomból és Görögországból származnak, ahol fából, elefántcsontból vagy fémből készültek, és gyakran bonyolult mintákkal díszítették őket.

A középkor során a keretek kidolgozottabbá váltak, gyakran vallási szimbolikát tartalmaztak, és olyan pazar anyagokat tartalmaztak, mint az arany és a drágakövek. A reneszánsz korszakban a keretek, mint önálló műalkotások egyre fontosabbá váltak, gyakran faragványokat, festményeket és egyéb díszítőelemeket tartalmaztak.

A 17. és 18. századra a képkeretek szabványossá váltak az otthonokban Európa-szerte és Amerikában, és a stílusok és anyagok széles választéka állt rendelkezésre. Manapság a képkeretek számtalan változatban kaphatók, tükrözve a modern társadalomban megtalálható műalkotások, fényképek és dekorációs stílusok sokféleségét.