Honnan származik a portré?

A portrékészítés hagyománya az ókorig vezethető vissza. A portrékészítés legkorábbi példái az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában találhatók kőfaragványokon, falfestményeken és szobrokon, amelyek az ie 2500 körüli időkből származnak. Ezek a portrék gyakran uralkodókat és más fontos alakokat ábrázoltak, és formális, idealizált stílusban készültek.

A portréművészet az ókori Görögországban és Rómában is virágzott, ahol kiemelkedő személyek tiszteletére, valamint istenek és hősök ábrázolására használták. Ezeket a klasszikus portrékat a valósághűség és a részletekre való odafigyelés jellemezte, gyakran a téma személyiségét közvetítve.

A középkorban és a reneszánszban a portrékészítés egyre szélesebb körben elterjedt és változatosabb stílusú. A reneszánsz idején a portrék egyre valósághűbbé váltak, a művészek célja, hogy megörökítsék alanyaik hasonlóságát és személyiségét. Az olajfestmények a portrékészítés domináns médiumává váltak, és különféle alakokról készültek portrék, a királyi személyektől és a nemességtől a tudósokig és művészekig.

A 19. századi fotográfia fejlődésével a portrékészítés új dimenziókat kapott. A fotózás az emberek szélesebb köre számára tette hozzáférhetőbbé a portrét, és befolyásolta a hagyományos portrék elkészítésének módját is.