Miért kell egy kamerának redőnyre, ha egy szem nem?

A legfontosabb különbség abban rejlik, hogy a kamera és a szem elfogása és feldolgozása hogyan:

* Kamera: A kamera olyan érzékelőt használ, amely folyamatosan felhalmozódik a fényre. Ha az érzékelőt folyamatosan fénynek kell kitéve, akkor a kép teljesen túlexponálódik és elmosódik. A redőny ellenőrzött kapuként működik, lehetővé téve a fény számára, hogy csak egy pontosan mért ideig elérje az érzékelőt. Ez lehetővé teszi egy éles, megfelelően kitett kép létrehozását. Gondolj rá, mintha egy pillanatképet készítenének - egy rövid pillanatra.

* szem: A szem viszont sokkal kifinomultabb és dinamikusabb rendszert alkalmaz. A retina, amely fotoreceptor sejteket (rudakat és kúpokat) tartalmaz, folyamatosan feldolgozza a fényjeleket. A szem feldolgozása azonban nem csupán folyamatos felhalmozódás; helyette:

* írisz: Az írisz membránként működik, beállítva a tanuló méretét, hogy szabályozza a szembe belépő fény mennyiségét. Ez analóg a reklám kamerára történő beállításához.

* fotoreceptor adaptáció: A fotoreceptor sejtek maguk is képesek alkalmazkodni a változó fényszintekhez. Az érzékenységüket kiigazítják a túltelítettség vagy az alul expozíció megakadályozása érdekében. Ez sokkal összetettebb, mint egy egyszerű redőny. Alapvetően folyamatosan "visszaállítják" magukat.

* Neurális feldolgozás: Az agy folyamatosan feldolgozza a retinától kapott információkat, kiszűri a zajt és értelmezi a vizuális bemenetet. Ez egy állandó, dinamikus folyamat. Képzelje el, hogy egy video stream folyamatosan dolgozik fel, nem pedig egy statikus kép.

Röviden:a kamerának redőnyre van szüksége, mivel az érzékelő egy passzív fényvevő, amelynek mechanizmusra van szüksége az expozíciós idő ellenőrzéséhez. A szem, aktív és adaptív komponenseivel, nem igényel mechanikus redőnyöt a hasonló eredmény eléréséhez, mivel biológiai komponensei sokkal bonyolultabb módon kezelik a fény expozícióját és a képfeldolgozást.