A régi televíziókban volt kábelcsatlakozó?

A régi televíziókon, amelyeket a kábeltelevízió széles körű elterjedése előtt gyártottak, nem volt kábelcsatlakozó. A kábeldugaszokat, más néven koaxiális csatlakozókat kifejezetten az eszközök kábeltelevíziós hálózathoz való csatlakoztatására tervezték.

A kábeltelevíziózás bevezetése előtt a televíziók a VHF (nagyon magas frekvencia) és az UHF (ultra magas frekvencia) sávokon keresztül sugárzott jelekre támaszkodtak. E jelek vételére a régi televíziókat VHF és UHF antennákkal szerelték fel, amelyeket közvetlenül a TV-hez lehetett csatlakoztatni. Ezeket az antennákat általában a tetőn vagy magasan helyezték el, hogy biztosítsák a lehető legjobb jelvételt.

A kábeltelevízió megjelenése jelentős változást hozott a televíziós jelek otthonokba való eljuttatásában. A kábeltelevízió egy központi elosztórendszert vezetett be, ahol a jeleket koaxiális kábeleken keresztül továbbították az egyes előfizetőknek. Ennek az új technológiának a kihasználásához a televíziókat olyan kábeldugókkal kellett felszerelni, amelyek csatlakozhatnak a kábeltársaságok által biztosított koaxiális kábelekhez.

Ezért a régi televíziókon nem volt kábelcsatlakozó, mert más jelvételi módra tervezték őket. Csak a kábeltelevízió széles körű elterjedésével vált a kábeldugasz a televíziók alapfelszereltségévé.