Mekkora feszültség a televízió képcsövében?

A televíziós képcső általában több feszültségszinttel rendelkezik, beleértve:

1. Fűtő feszültség :Ez egy alacsony feszültségű (általában 6,3 V körüli), amely felmelegíti a katódot, és elektronokat bocsát ki.

2. Katódfeszültség :Ez a katódra alkalmazott feszültség a katód által kibocsátott elektronok áramlásának szabályozására.

3. Hálózati feszültség :A rácsfeszültséget a rácsnak nevezett vezérlőelektródára vezetik, amely modulálja a katódról a képernyőre irányuló elektronáramlást.

4. Képernyőfeszültség :A képernyő feszültsége a képcső foszforral bevont képernyőjére kerül. Amikor a katód által kibocsátott nagy sebességű elektronok elérik a képernyőt, a foszfor anyag fényt bocsát ki, ami látható képet hoz létre.

5. Fókuszfeszültség :Ezt a feszültséget a fókuszelektródának nevezett elektródára alkalmazzák az elektronsugár fókuszának beállításához a képernyőn.

6. Magasfeszültség (HV) :A nagyfeszültséget a képcső anódjára, más néven "gyűjtőre" kapcsolják. Ez a feszültség felgyorsítja a katódból kibocsátott elektronokat a képernyő felé, és nagy sebességet ér el, amely a foszforanyag gerjesztéséhez szükséges. A TV-képcső HV-értéke több ezer volttól (kV) több tízezer voltig (kV) terjedhet.

7. Eltérítési feszültségek (vízszintes és függőleges) :Ezeket a feszültségeket az eltérítő tekercsekre alkalmazzák, hogy szabályozzák az elektronsugár mozgását a képernyőn, és a képet vízszintesen (balról jobbra) és függőlegesen (fentről lefelé) pásztázzák.

Fontos megjegyezni, hogy a pontos feszültségszintek a televíziós képcső konkrét kialakításától és típusától függően változhatnak.