Miért nem végez egy telefon nagyon jó munkát a zene továbbításában?
* Keskeny sávszélesség: A telefonok hagyományosan az emberi beszédhez optimalizált keskeny frekvenciasávon belül működnek (általában 300-3400 Hz). A zene azonban sokkal szélesebb frekvenciatartományt (20 Hz - 20 000 Hz) ölel fel. A zenei gazdagság szempontjából kulcsfontosságú magasabb és alacsonyabb frekvenciákat egyszerűen levágják vagy súlyosan enyhítik.
* Korlátozott dinamikus tartomány: A telefonok korlátozott dinamikus tartományban vannak, azaz nem tudják pontosan reprodukálni a zene legcsendesebb és leghangosabb részeit. A csendes árnyalatok eltévednek a zajpadlón, és a hangkorlátozások miatt a hangos átjárók (torzulhatnak).
* jel tömörítése és torzulása: A hangátvitel optimalizálása érdekében nagy távolságokon és zajos vonalakon keresztül a telefonok gyakran jelkompressziós technikákat alkalmaznak. Ez még tovább csökkenti a sávszélességet és a dinamikus tartományt, ami a zenei hűség jelentős elvesztését eredményezi. A torzulást szintén bevezetik a folyamat során.
* Rossz frekvenciaválasz: A telefon velejáró korlátozásai azt jelentik, hogy nem minden frekvenciát reprodukál. Bizonyos frekvenciákat fokoznak, míg mások elnyomódnak, és természetellenes és kiegyensúlyozatlan hangot eredményeznek.
* Monoudio: A legtöbb hagyományos telefon csak egyetlen csatornát (MONO) ad át audio. A zene általában sztereó, amely a monóban elveszett tér és mélység érzetét adja.
A Modern VoIP (Voice Tover Internet Protocol) rendszerek nagyobb hűséget kínálnak, mint a régebbi vezetékes, ám ezek általában elmaradnak a zenei reprodukcióhoz tervezett dedikált audio berendezésektől, mivel a hatékony hangkommunikációt prioritássá teszik a nagy hűségű audióval szemben.