Hogyan vezetik a telefonos triage -t?
1. A kezdeti érintkezés és a betegek azonosítása:
* A hívás professzionálisan válaszol, és a hívó fél azonosítva van (név, születési idő, elérhetőség).
* A hívás oka röviden megállapodik.
2. Információk gyűjtése:
Ez a telefonos triage magja, és magában foglalja egy strukturált megközelítés alkalmazását, gyakran egy előre meghatározott protokoll vagy algoritmust követve. A lefedett kulcsfontosságú területek a következők:
* Fő panasz: Mi a fő probléma? Ez megköveteli a tünetek és azok súlyosságának tisztázását.
* A jelenlegi betegség története (HPI): A probléma kialakulásának, időtartamának, helyének, karakterének, súlyosbító és enyhítő tényezőinek, a kapcsolódó tüneteknek és a korábbi kezeléseknek a részletes beszámolója. Ez nyitott kérdéseket használ fel arra, hogy ösztönözze a beteget, hogy alaposan leírja tapasztalataikat.
* A múltbeli kórtörténet (PMH): Releváns múltbeli egészségügyi állapotok, műtétek, allergiák és jelenlegi gyógyszerek.
* Társadalmi történelem: Az olyan tényezők, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer -fogyasztás, amelyek relevánsak lehetnek a probléma szempontjából.
* Családtörténelem: Bármilyen releváns családi betegség.
* A rendszerek áttekintése (ROS): Szisztematikus vizsgálat más testrendszerekkel kapcsolatban a potenciálisan rokon vagy figyelmen kívül hagyott tünetek azonosítására. Ez rövidíthető vagy kiterjedt lehet a fő panasztól függően.
* Vital jelek (ha lehetséges): Hőmérséklet, impulzus, légzési sebesség, vérnyomás és oxigéntelítettség (ha a beteg képes megadni ezt az információt).
3. Értékelés és prioritási lehetőségek:
Az összegyűjtött információkat elemezzük a helyzet sürgősségének és súlyosságának felmérése érdekében. Ez magában foglalhatja:
* Klinikai döntési szabályok: Előre definiált algoritmusok vagy protokollok, amelyek a triage folyamatot a specifikus tünetek és a kockázati tényezők alapján irányítják. Ezek elősegítik az ellátás szabványosítását és a variabilitás csökkentését.
* Klinikai megítélés: A Triage ápoló vagy más egészségügyi szakember tapasztalataikat és szakértelmüket felhasználja az információk értelmezésére és klinikai megítélés meghozatalára a beteg állapotáról.
4. A megfelelő ellátási szint meghatározása:
Az értékelés alapján döntést hoznak a megfelelő ellátási szintről:
* Önellátás: A betegnek tanácsos az otthoni menedzsment stratégiákkal, a vény nélkül kapható gyógyszerekkel vagy mikor kell további ellátást kérni.
* Ütemezett találkozó: A beteget rutinszerű kinevezésre tervezik orvosukkal vagy más egészségügyi szolgáltatóval.
* Sürgős ellátás: A betegnek javasoljuk, hogy menjen egy sürgős ellátási központba azonnali értékelés és kezelés céljából.
* Sürgősségi osztály látogatása: Javasoljuk, hogy a beteg menjen a sürgősségi osztályba azonnali sürgősségi ellátás céljából.
* A sürgősségi orvosi szolgáltatások (EMS) felolvasása: Életveszélyes helyzetekben a sürgősségi orvosi szolgáltatásokat a beteg helyére küldik.
5. Dokumentáció és nyomon követés:
* Az összes összegyűjtött információt, az értékelést és az ápolási tervet aprólékosan dokumentálják a beteg orvosi nyilvántartásában.
* A helyzettől függően szükség lehet nyomon követésre a beteg előrehaladásának ellenőrzéséhez vagy további utasítások megadásához.
Fontos szempontok:
* Etikai megfontolások: A triage ápolóknak be kell tartaniuk az etikai irányelveket, és a klinikai igény alapján rangsorolniuk kell a betegeket, nem pedig más tényezőket.
* Kommunikációs készségek: A hatékony kommunikáció döntő jelentőségű, az empátiát, az aktív hallgatást és a világos magyarázatot igényli.
* Folyamatos oktatás és képzés: A triage ápolók folyamatos képzést igényelnek, hogy naprakészen tartsák a klinikai iránymutatásokat és a bevált gyakorlatokat.
* A technológia használata: A számítógépes triage rendszerek és az elektronikus egészségügyi nyilvántartások javíthatják a hatékonyságot és a pontosságot.
A teljes folyamat célja annak biztosítása, hogy a betegek állapotuk sürgőssége alapján időben és megfelelő ellátást kapjanak. Ez az egészségügyi ellátás kritikus eleme, különösen a korlátozott erőforrásokhoz való hozzáférés kezelésében.