Mi a multiplexelés fogalma a telefonrendszerben?

A multiplexelés a telefonrendszerekkel összefüggésben azt a folyamatot jelenti, amikor több telefonjelet egyetlen átviteli csatornára kombinálnak, lehetővé téve a rendelkezésre álló sávszélesség hatékonyabb felhasználását. A multiplexelés használatával a telefonhálózatok több hívást is továbbíthatnak egyidejűleg ugyanazon a fizikai vezetéken vagy optikai kábelen. A telefonrendszerekben két fő multiplexelési technikát használnak:a frekvenciaosztásos multiplexelést (FDM) és az időosztásos multiplexelést (TDM).

1. Frekvenciaosztásos multiplexelés (FDM):

- Az FDM-ben több jelhez különböző frekvenciasávok vannak hozzárendelve egy megosztott átviteli közegen belül.

- Minden telefonhíváshoz egyedi frekvenciasáv van hozzárendelve, és ezeket a frekvenciasávokat védősávok választják el az interferencia elkerülése érdekében.

- Az FDM-et általában az analóg telefonrendszerekben használták, ahol minden hangjel egy meghatározott frekvenciatartományt foglalt el.

- A folyamat magában foglalja az egyes jelek modulálását egy másik vivőfrekvenciára, majd az átvitelhez kombinálják őket.

2. Időosztásos multiplexelés (TDM):

- A TDM-ben több jel továbbítása gyors egymásutánban történik, mindegyik elfoglalja a teljes sávszélességet egy rövid időrésig.

- Az idő kis időrésekre van felosztva, és minden időrés más telefonhíváshoz van hozzárendelve.

- A több hívásból származó jelek egymás után kerülnek továbbításra.

- A TDM-et általában digitális telefonrendszerekben használják, ahol a jeleket digitális formátumba alakítják át, és külön csomagokként továbbítják.

A multiplexelés használatával a telefonhálózatok növelhetik kapacitásukat és hatékonyan tudják kihasználni a rendelkezésre álló sávszélességet, így egyetlen átviteli csatornán egyszerre több telefonbeszélgetés is lebonyolítható. A multiplexelés alapvető koncepció, amely hatékony kommunikációt tesz lehetővé a telefonrendszerekben.