Miért nem alumínium- vagy rézhuzalt használnak biztosítékhuzalként?
* Olvadáspont: A biztosíték vezetékének nagyon specifikus és kiszámítható olvadáspontra van szüksége. Míg az alumíniumnak és a réznek viszonylag alacsony olvadáspontja van, nem olyan állandóak vagy megbízhatóak, mint a biztosítékhuzalban használt ötvözetek.
* Elektromos vezetőképesség: Mind az alumínium, mind a réz kiváló elektromos vezető, ami nem ideális biztosítéknak. A biztosítéknak viszonylag nagy ellenállással kell rendelkeznie ahhoz, hogy egy adott áram mellett hőt termeljen és megolvadjon, és ezek a fémek túl vezetőképesek erre a célra.
* Oxidáció és korrózió: Az alumínium és a réz hajlamos oxidációra és korrózióra, ami befolyásolhatja vezetőképességüket és olvadáspontjukat. Ez az inkonzisztencia miatt megbízhatatlanok a biztosítékokban való használatra.
Mit használnak általában a biztosítékkábelhez?
A biztosítékhuzal általában alacsony olvadáspontú ötvözetekből készül , mint például:
* Ólom-ón ötvözetek: Ezek gyakoriak kiszámítható olvadáspontjuk, jó elektromos vezetőképességük és viszonylag alacsony költségük miatt.
* Ón-bizmut ötvözetek: Ezeknek az ötvözeteknek alacsonyabb az olvadáspontjuk, mint az ólom-ón ötvözeteknek, így alkalmasak kisebb áramerősségű alkalmazásokra.
Egyéb okok, amiért az alumínium és a réz nem ideális:
* Mechanikai szilárdság: A biztosíték vezetékének elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon a biztosítéktartó mechanikai igénybevételének. Az alumínium és a réz általában lágyabbak, mint a biztosítékhuzalokhoz használt ötvözetek.
* Költség: Bár az alumínium és a réz viszonylag olcsó, a biztosítóhuzalokban használt ötvözetek speciális tulajdonságaik miatt gyakran költséghatékonyabbak.
Összefoglalva, bár az alumínium és a réz kiváló vezetők, olvadáspontjuk, elektromos vezetőképességük és egyéb tényezők miatt nem alkalmasak biztosítóhuzalként való használatra.