Ki találta fel a betárcsázást?

A telefonos hálózatok története az 1950-es évekig nyúlik vissza, amikor a Bell System bemutatta a Dataphone szolgáltatást. A Dataphone modemeket használt az adatok továbbítására a meglévő telefonvonalakon keresztül, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy termináljaikat nagyszámítógépekhez csatlakoztassák. Az 1960-as években az ARPANET-et (Advanced Research Projects Agency Network) az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma fejlesztette ki, és betárcsázós kapcsolatokat használt a hálózat távoli eléréséhez.

A személyi számítógépek megjelenése az 1970-es és 1980-as években növekvő igényt mutatott a betárcsázós kapcsolat iránt. 1979-ben a Hayes Microcomputer Products bemutatta a Hayes Smartmodemet, egy sorozatgyártású modemet, amely szabványosította a számítógépek telefonvonalon keresztüli kommunikációját. Ez különféle betárcsázós protokollok kifejlesztéséhez vezetett, mint például az XMODEM és a ZMODEM, amelyek javították az adatátvitel hatékonyságát és megbízhatóságát.

Az internetszolgáltatók (ISP) megjelenése az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején népszerűvé tette a telefonos internet-hozzáférést. A betárcsázós hálózatok modemeket és meglévő telefonvonalakat használtak az egyes felhasználók internetszolgáltatókhoz való csatlakoztatására, jellemzően pont-pont kapcsolaton keresztül, a Point-to-Point Protocol (PPP) használatával.

Összességében elmondható, hogy bár sok közreműködő és úttörő volt a betárcsázós technológia fejlesztésében, nehéz egyetlen személynek tulajdonítani a találmányát. Ez a kutatók, mérnökök és technológiai vállalatok több évtizedes együttműködésének és hozzájárulásának eredménye.