Használt egy telefon Morse-kódot?

Az eredeti telefon, amelyet Alexander Graham Bell talált fel az 1870-es években, nem használt Morse-kódot. A morze egy olyan kommunikációs rendszer, amely pontok és kötőjelek sorozatát használta a betűk és számok ábrázolására. Elsősorban távíró üzenetküldésre használták, hangátvitelre nem volt alkalmas.

Bell telefonja egy másik módszert használt a hang kódolására, az úgynevezett amplitúdómodulációt (AM). AM-ben az elektromos jel amplitúdója (hangossága) a hanghullámoknak megfelelően változik. Az elektromos jel változó amplitúdóját ezután vezetékeken továbbítják, a másik végén lévő vevő pedig hanghullámokká alakítja vissza. Ez a módszer lehetővé tette az emberi hang reprodukálását és továbbítását nagy távolságokra.

Tehát míg a 19. században a Morse-kódot általánosan használták távíró-kommunikációra, a Graham Bell által feltalált eredeti telefon nem használt közvetlenül Morse-kódot. A hangátvitelhez amplitúdómodulációra támaszkodott.