Melyik protokollt használják a logikai IP-címek fizikai MAC-címekké alakítására?

A logikai IP-címek fizikai MAC-címekké alakítására használt protokollt Address Resolution Protocol-nak (ARP) nevezik. Az ARP az Internet Protocol csomag kritikus összetevője, amely egy logikai IP-címnek egy egyedi fizikai címhez, úgynevezett Media Access Control (MAC) hozzárendeléséért felelős, amely logikus és nem kötődik semmilyen konkrét hardverhez. Minden hálózati csatolókártya (NIC) egyedi MAC-címmel rendelkezik, amely azonosítja azt a hálózaton.

Íme egy áttekintés az ARP működéséről:

- Ha egy gazdagép (például egy számítógép) kommunikálni akar egy másik gazdagéppel ugyanazon a helyi hálózaton (LAN), de nem tudja annak MAC-címét, akkor ARP-kérést küld.

- Az ARP-kérés tartalmazza a feloldandó célállomás IP-címét.

- A helyi hálózat összes eszköze megkapja az ARP kérést, de csak a megfelelő IP-címmel rendelkező eszköz (a célállomás) válaszol.

- A célállomás ARP-választ küld vissza a kérelmező gazdagépnek, megadva annak MAC-címét.

- Az ARP-válasz beérkezésekor a kérelmező gazdagép ARP-gyorsítótára frissül az IP-cím és a MAC-cím leképezésével.

Ez a folyamat megkönnyíti a zökkenőmentes kommunikációt a hálózaton lévő eszközök között. Az eszközök ARP-t használnak a kapcsolatok létrehozására, az adatok cseréjére, és biztosítják, hogy a csomagok az IP-címük alapján a megfelelő fizikai hálózati interfészre kerüljenek. Az ARP dinamikusan frissül, folyamatosan feloldja és frissíti az IP-MAC címleképezéseket a hálózati eszközök ARP-gyorsítótárában.