Miért cserélték ki a TRF vevőt szuperheterodinra?
A TRF vevők korlátozásai:
* Gyenge szelektivitás: A TRF vevők korlátozottan tudták kiválasztani a kívánt jelet más közeli frekvenciákról. Ez interferenciához és rossz hangminőséghez vezetett.
* Nehéz hangolás: A hangolási folyamat bonyolult volt, és többszöri beállítást igényelt, ami megnehezítette a kívánt állomás megtalálását és karbantartását.
* Korlátozott érzékenység: A TRF vevők kevésbé voltak érzékenyek a gyenge jelekre, különösen a magasabb frekvenciákon.
* Változó teljesítmény: A TRF vevők teljesítménye nagymértékben függött a hangoló komponensek minőségétől, ami következetlen eredményekhez vezetett.
A Superheterodyne vevő előnyei:
* Javított szelektivitás: A szuperheterodin vevők fix köztes frekvenciájú (IF) erősítőt használnak, ami sokkal jobb szelektivitást biztosít és csökkenti az interferenciát.
* Egyszerűsített hangolás: A hangolás egyetlen vezérlővel történik, megkönnyítve az állomások megtalálását és kiválasztását.
* Fokozott érzékenység: Az IF-erősítő használata növeli az érzékenységet, lehetővé téve a gyenge jelek jobb vételét.
* Konzisztens teljesítmény: A szuperheterodin vevők kevésbé függenek az alkatrészek változásaitól, és egyenletesebb teljesítményt nyújtanak.
A szuperheterodin forradalom:
A szuperheterodin vevő bevezetése forradalmasította a rádiótechnológiát. Kiváló teljesítményt, egyszerű használatot és sokkal megbízhatóbb hallgatási élményt nyújtott. Ez szélesebb közönség számára tette elérhetővé a rádiókat, és megnyitotta az utat a modern rádióvevők fejlesztése előtt.
Összefoglalva:
A szuperheterodin vevő jelentős előnyöket kínált a TRF vevőhöz képest a szelektivitás, a könnyű hangolás, az érzékenység és a konzisztencia tekintetében. Ezek az előnyök a TRF technológia széles körű elterjedéséhez és végső soron a TRF-technológia fokozatos megszüntetéséhez vezettek.