Mit használtak a zene felvételére az 1950-es években?
A mágnesszalagot 1928-ban találták fel, de csak az 1950-es években kezdték el széles körben használni zenefelvételre. A mágnesszalagos magnók sokkal hordozhatóbbak voltak, mint a korábbi felvevőeszközök, és lehetővé tették a könnyű szerkesztést és átmásolást. Ez ideálissá tette őket a stúdióban való használatra, és gyorsan a zenei felvétel szabványává váltak.
A mágnesszalagos magnók mágnesszalag tekercset használtak, amelyet vékony vas-oxid réteggel vontak be. A szalagot egy rögzítőfej mellett húzták el, amely az audiojelnek megfelelő mintázatban mágnesezte a vas-oxid részecskéket. A mágnesezett részecskéket ezután lejátszhatta egy lejátszófej, amely a mágneses jelet visszaalakította audiojellé.
A mágneses magnók jelentõs áttörést jelentettek az audiotechnológiában, és nagy hatással voltak a zene rögzítésének és elõállításának módjára. Lehetővé tették a zenei felvételek pontosabb rögzítését, és nagyobb fokú kísérletezést és kreativitást tettek lehetővé a stúdióban.